Hiba lenne elmulasztani a mesterséges intelligencia jelentette lehetőséget – Palkovics László a Mandinernek

Én nem sztár-, hanem lízingelt miniszter vagyok – mondta lapunknak 2021-ben. Azóta sok minden történt, de most úgy néz ki, hogy Orbán Viktor megint lízingeli. 
Valóban, a miniszterelnök engem lízingelni szokott, ami mindig produktív együttműködéshez vezet. Ez így volt miniszterként és utána is, hiszen két feladatban állapodtunk meg: a hadiipar, valamint a győri Széchenyi István Egyetem fejlesztésében – az én vállalásaim tavaly le is zárultak. A ZalaZone-nál végzett feladataim, valamint a Hun-Ren SZTAKI-ban folytatott mesterségesintelligencia-kutatások megmaradtak, és részt vettem a Gábor Dénes Egyetem MI-kutatóközpontjának létrehozásában is. Ebben a kontextusban érkezett az újabb feladat a miniszterelnöktől.

Mire kérte fel?   
Korábban már beszéltünk arról, hogy a technológiai-ipari folyamatok alapján milyen új kormányzati területet lenne érdemes definiálni. Az évértékelő beszédéből a kontextust kell megérteni. Hiszen miről is beszélt a kormányfő? A gyárainkban lassan több számítógép lesz, mint emberi agy, amiből aztán következik, hogy a számítógépekhez valamilyen formában alkalmazkodnunk kell, és ez a mesterséges intelligencia különböző típusú alkalmazását feltételezi. Ehhez foglalkoznunk kell a mesterséges intelligencia jelentette esélyekkel, azok kihasználásával és a veszélyekkel is – általánosságban a társadalomra, a gazdaságra, a technológiai környezetre, sőt a jogalkotásra gyakorolt hatásával. A kormány 2020-ban fogadta el a mesterségesintelligencia-stratégiát, amelynek elindult a megvalósítása – ám ennek már öt éve, az MI fejlődési ütemét látva 2020 az őskort jelenti. Tehát újra kell gondolni a stratégiát. Nagy Márton miniszter vezetésével tavaly a Nemzetgazdasági Minisztérium készített egy elemzést, de már az is tavalyi, gyorsabban kell alkalmazkodnunk. A mesterséges intelligencia két dolgot jelent. Egyrészt lehetőséget – a kérdés, hogy a magyar cégek, a magyar állam él-e vele, vagy pedig valaki kívülről. Hiba lenne elmulasztani, hogy mi éljünk a lehetőséggel. Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni a veszélyeket sem, hiszen ha fennállnak, a következmények a kormányt terhelik. 

 ennek most van itt az ideje.

Az évértékelőben is elhangzott, hogy kihívásokkal néz szembe az európai autóipar a globális piaci verseny miatt, ami létszámcsökkentéshez, gyárbezáráshoz vezetett, és továbbiak is várhatók. Európa végleg lemarad a versenyben? 
Tény, hogy a járműiparban nem volt a mostanihoz hasonló nagy léptékű változás az utóbbi száz évben. A hajtáslánc teljes átalakulása, a villamos gép és energiatárolók megjelenése az egyik oldalon, az önvezetés és a vezetőtámogató rendszerekre vonatkozó igény a másik oldalon nagy kihívás elé állította a világ járműiparát. Az európai autógyártás évtizedekig fejlesztette a belső égésű motorokat, egészen a Volkswagen 2015-ös dízelbotrányáig – már ha tényleg botrány volt –, az volt az a pont, amikor mindenki elgondolkodott, valóban ez-e a helyes irány. Sajnos a gondolkodás hezitálásba csapott át, s mire Európa magához tért, az elektromos járművek piaca elszáguldott mellette. Kína ugyanis nem hezitált, már harmincöt éve letette a voksát az elektromos járművek mellett, mert az energiaipara nem a fosszilis, szénalapú megoldásra hagyatkozik, hanem az áramrendszer kiépítésére és alapvetően a zöldenergia előállítására koncentráltak. Japán is hasonló helyzetben van, ott több mint harminc éve ráálltak a hibrid járművek fejlesztésére. A lényeg, hogy volt három évtizedük, hogy tanuljanak a hibáikból, és az alapján folytassák a fejlesztést. Ebbe a helyzetbe csöppentek bele az európai autógyártók, amelyek a dízelbotrányt követő ocsúdás után gyorsan fel akartak zárkózni, de rosszul fogtak hozzá.