Nahát: a belgák elkaszálnák az Ukrajnának adandó gigahitelt, és ezt nyíltan ki is mondták

Bart De Wever belga miniszterelnök közölte „mindent megtesz, ami csak hatalmában áll”, hogy megakadályozza az EU által Ukrajnának nyújtott új hitelt.

Minden feltételünk adva van ahhoz, hogy a magyar autóipar, beleértve az akkumulátorgyártást is, a következő időszakban meghatározó legyen Magyarországon – mondja Palkovics László. A mesterséges intelligenciáért felelős kormánybiztost új feladatáról, az autógyártás jövőjéről és a magyar ipari lehetőségekről kérdeztük.
1965-ben született Zalaegerszegen. Egyetemi tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetem közlekedésmérnöki karán végezte. 2007-től az MTA műszaki osztályának levelező, 2013-tól rendes tagja. Dolgozott a Knorr-Bremse magyarországi leányvállalatának fejlesztési igazgatójaként, majd európai elektronikai fejlesztési igazgatóként Németországban. 2014-től az Emberi Erőforrások Minisztériuma felsőoktatásért, majd oktatásért felelős államtitkára, 2018 és 2022 között innovációs és technológiai miniszter. Az ötödik Orbán-kormányban 2022 novemberéig technológiai és ipari miniszter, 2022 és 2024 között az N7 Holding Nemzeti Védelmi Ipari Innovációs Zrt. vezérigazgatója. 2022 és 2024 között a Széchenyi István Egyetemért Alapítvány kuratóriumi elnöke. A ZalaZone Autóipari Próbapálya Zala Kft. ügyvezető igazgatója, az Energia21 kezdeményezés elindítója. 2025 februárjától mesterséges intelligenciáért felelős kormánybiztos.
Én nem sztár-, hanem lízingelt miniszter vagyok – mondta lapunknak 2021-ben. Azóta sok minden történt, de most úgy néz ki, hogy Orbán Viktor megint lízingeli.
Valóban, a miniszterelnök engem lízingelni szokott, ami mindig produktív együttműködéshez vezet. Ez így volt miniszterként és utána is, hiszen két feladatban állapodtunk meg: a hadiipar, valamint a győri Széchenyi István Egyetem fejlesztésében – az én vállalásaim tavaly le is zárultak. A ZalaZone-nál végzett feladataim, valamint a Hun-Ren SZTAKI-ban folytatott mesterségesintelligencia-kutatások megmaradtak, és részt vettem a Gábor Dénes Egyetem MI-kutatóközpontjának létrehozásában is. Ebben a kontextusban érkezett az újabb feladat a miniszterelnöktől.
Mire kérte fel?
Korábban már beszéltünk arról, hogy a technológiai-ipari folyamatok alapján milyen új kormányzati területet lenne érdemes definiálni. Az évértékelő beszédéből a kontextust kell megérteni. Hiszen miről is beszélt a kormányfő? A gyárainkban lassan több számítógép lesz, mint emberi agy, amiből aztán következik, hogy a számítógépekhez valamilyen formában alkalmazkodnunk kell, és ez a mesterséges intelligencia különböző típusú alkalmazását feltételezi. Ehhez foglalkoznunk kell a mesterséges intelligencia jelentette esélyekkel, azok kihasználásával és a veszélyekkel is – általánosságban a társadalomra, a gazdaságra, a technológiai környezetre, sőt a jogalkotásra gyakorolt hatásával. A kormány 2020-ban fogadta el a mesterségesintelligencia-stratégiát, amelynek elindult a megvalósítása – ám ennek már öt éve, az MI fejlődési ütemét látva 2020 az őskort jelenti. Tehát újra kell gondolni a stratégiát. Nagy Márton miniszter vezetésével tavaly a Nemzetgazdasági Minisztérium készített egy elemzést, de már az is tavalyi, gyorsabban kell alkalmazkodnunk. A mesterséges intelligencia két dolgot jelent. Egyrészt lehetőséget – a kérdés, hogy a magyar cégek, a magyar állam él-e vele, vagy pedig valaki kívülről. Hiba lenne elmulasztani, hogy mi éljünk a lehetőséggel. Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni a veszélyeket sem, hiszen ha fennállnak, a következmények a kormányt terhelik.
A célom – ahogy 2020-ban Magyarország az elsők között hozta létre MI-stratégiáját és kezdte meg a megvalósítását –, hogy nemzetközi szinten a kategóriánkban a társadalmi, a technológiai, a gazdasági és a jogi alkalmazások területén is kiemelkedők tudjunk lenni,
ennek most van itt az ideje.
Az évértékelőben is elhangzott, hogy kihívásokkal néz szembe az európai autóipar a globális piaci verseny miatt, ami létszámcsökkentéshez, gyárbezáráshoz vezetett, és továbbiak is várhatók. Európa végleg lemarad a versenyben?
Tény, hogy a járműiparban nem volt a mostanihoz hasonló nagy léptékű változás az utóbbi száz évben. A hajtáslánc teljes átalakulása, a villamos gép és energiatárolók megjelenése az egyik oldalon, az önvezetés és a vezetőtámogató rendszerekre vonatkozó igény a másik oldalon nagy kihívás elé állította a világ járműiparát. Az európai autógyártás évtizedekig fejlesztette a belső égésű motorokat, egészen a Volkswagen 2015-ös dízelbotrányáig – már ha tényleg botrány volt –, az volt az a pont, amikor mindenki elgondolkodott, valóban ez-e a helyes irány. Sajnos a gondolkodás hezitálásba csapott át, s mire Európa magához tért, az elektromos járművek piaca elszáguldott mellette. Kína ugyanis nem hezitált, már harmincöt éve letette a voksát az elektromos járművek mellett, mert az energiaipara nem a fosszilis, szénalapú megoldásra hagyatkozik, hanem az áramrendszer kiépítésére és alapvetően a zöldenergia előállítására koncentráltak. Japán is hasonló helyzetben van, ott több mint harminc éve ráálltak a hibrid járművek fejlesztésére. A lényeg, hogy volt három évtizedük, hogy tanuljanak a hibáikból, és az alapján folytassák a fejlesztést. Ebbe a helyzetbe csöppentek bele az európai autógyártók, amelyek a dízelbotrányt követő ocsúdás után gyorsan fel akartak zárkózni, de rosszul fogtak hozzá.