Életidegen akciókra a reakció a válasz

„A mai napig van a szónak egy erősen negatív kontextusa, pedig valójában annyi történt, hogy a marxizmus eszméjének talajára felépítettek egy, a normalitástól eltérő világot. Erre »reagáltak« azok, akik szerették volna, ha az élet a maga medrében folyhatna, és nem néhány önjelölt messiás döntené el, mi a jó és mi a rossz. Ezt ugyanis a Jóisten egyszer már eldöntötte, ennél jobbat nem nagyon fognak kitalálni.

A politikai irányok kijelölésekor fontos kérdés, vajon van-e valami célja, törvényszerűsége a történelemnek. Keresztény szemmel ennek nincsen jelentősége, hiszen az itteni történésekre kizárólag az üdvösség felől tekintünk, tehát lényegtelen az államforma vagy a társadalmi berendezkedés. Egyetlen szempont van: a krisztusi parancsok szerint élni, eszerint jobbá tenni magunk és környezetünk életét. Ha egy politikai rendszer ezzel kompatibilis, akkor talán könnyebb, ha nagyon másmilyen, akkor nehezebb. 

Vannak olyan nézetek és ezeknek harcos képviselői, akik úgy vélik, meg tudják mondani, merre tartson a világ; felrajzolnak egy üdvösnek tartott evilági berendezkedést, és az általuk kitalált és vágyott cél eléréséhez nem riadnak vissza semmilyen eszköztől. Ezek a »társadalommérnökök« a jakobinusoktól a bolsevikokon át a mai globalistákig erőszakosan és ellenvéleményt nem tűrve próbálják beleverni a polgárok fejébe, miként kell gondolkodni. Módszereik változatosak, a körülmények alakulásától és erejüktől függően lehetnek brutálisan véresek vagy csak szolidan idegesítőek.

Az ő »akcióikra« érkezik a normalitás és hagyományok kedvelői részéről a »reakció«, ily módon – bár ők ezt sértésnek szánják – reakciósnak lenni a helyes magatartás. (Hasonló a szintén szitokszónak használt »konzervatív« esete, amikor elátkozzák azokat, akik konzerválni, vagyis megőrizni kívánják a régi, tradicionális rendet.)

A nyitókép illusztráció (vasarnap.hu) 

***