Hazánk volt az első Közép- és Kelet-Európában, amely hivatalos emléknapot hozott létre a kommunizmus áldozatainak tiszteletére.
Országgyűlés 2000. június 13-án elfogadott határozata minden év február 25-ét a kommunizmus áldozatainak emléknapjává nyilvánította. Közép- és Kelet-Európában elsőként Magyarország döntött úgy, hogy legyen emléknapjuk a kommunizmus áldozatainak, akikről először 2001. február 25-én emlékeztek meg az Országgyűlésben és az ország középiskoláiban.
Az emléknap időpontja arra emlékeztet, hogy a szovjet megszálló hatóságok 1947. február 25-én tartóztatták le Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt (FKGP) főtitkárát, akit országgyűlési képviselőként mentelmi jog védett. Ez volt az első lépés Magyarországon a totális egypárti diktatúra kiépítése felé, amely a kommunistáktól még távolságot tartó erők megfélemlítésével, az FKGP feldarabolásával járt, és megnyitotta az utat Nagy Ferenc miniszterelnök májusi eltávolítása előtt.
A szovjetellenes kémkedéssel és ellenkormány alakításával megvádolt Kovács Bélát 1951-ig magyarországi és ausztriai börtönökben őrizték, majd 1952-ben a Szovjetunióba vitték, ahol bírósági tárgyalás nélkül 25 év kényszermunkára ítélték. 1955 novemberében átadták a magyar hatóságoknak, de szabadságát csak 1956 áprilisában nyerte vissza. Az 1956-os forradalom idején földművelésügyi miniszterként, majd államminiszterként tagja volt a második Nagy Imre-kormánynak. A forradalom leverése után kereste a kiegyezés lehetőségét, de amikor világossá vált számára, hogy ez nem lehetséges, visszatért baranyai szülőfalujába.
Erőteljes nyomásra 1958 novemberében hozzájárult ahhoz, hogy a Népfront képviselőjeként az Országgyűlés tagja legyen, de betegsége miatt ténylegesen nem politizált. 1959. június 21-én halt meg, a szovjet hatóságok csak 1989-ben rehabilitálták. Kovács Béla önkényes fogva tartása a demokratikus jogok lábbal tiprásának jelképévé vált, sorsa példája azoknak, akiket ma a kommunizmus áldozataiként tartunk számon. Az Országház közelében álló bronzszobrát, Kligl Sándor alkotását 2002. február 25-én, letartóztatásának és elhurcolásának 55. évfordulóján avatták fel.
A jövendő nemzedékek előtt kötelességünk feljegyezni a 20. század bűneit, és biztosítani, hogy azok soha ne ismétlődhessenek meg"
– írta Milan Kundera cseh író. A kommunista diktatúrák értékelése, az áldozatok felkutatása és számbavétele a történettudomány feladata.
Az áldozatok számát megbízható adatok híján csak becsülni lehet, az 1997-ben Párizsban megjelent, hat szerző által jegyzett A kommunizmus fekete könyve levéltári kutatások és becslések alapján világviszonylatban mintegy 100 millióra teszi ezt a számot. A világ több pontján - Prágától Budapesten át Washingtonig - állítottak már emlékművet a kommunizmus, illetve a totalitárius rendszerek áldozatainak.
Kelet-Közép-Európában a rendszer áldozatainak száma elérheti az egymilliót, ennyi ember vesztette életét kivégzés, éhínség miatt vagy kényszermunkatáborban. Jóval magasabbra tehető azoknak a száma, akiket a diktatúra hétköznapi valósága testileg és lelkileg nyomorított meg. A rendszer áldozata volt az is, akit vallattak és kínoztak, megbélyegeztek, kirekesztettek vagy börtönbe zártak, akit csoport- vagy vallási hovatartozása miatt üldöztek, mindenki, akit megfosztottak a szabad cselekvés és választás lehetőségétől. A magyar kormány 2013-ban rendeletet hozott a kommunizmus áldozatainak emelt juttatásáról.
2014-ben jelentették be, hogy Áder János magyar és Joachim Gauck német köztársasági elnök kezdeményezésére és támogatásával európai nyilvántartás készül a kommunizmus áldozatairól. A kezdeményezés első lépéseként a budapesti Terror Háza Múzeum és az egykori berlini Stasi (az NDK állambiztonsági minisztériuma)-börtön helyén működő emlékhely és múzeum adatbank létesítéséről döntött, amelyben a kommunizmus minden magyarországi és németországi üldözöttjének és áldozatának nevét regisztrálják. A magyar kormány 2014-ben azt is javasolta, hogy a közép-európai országok közös történelmi hagyatékaként Washingtonban jöjjön létre a kommunizmus áldozatainak emlékmúzeuma, amelynek megvalósulásához tízmillió dollárral járult hozzá, a múzeum 2022 óta működik.
Magyarországon 2015-öt a Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékévének nyilvánították, amelyet 2017. február 25-ig hosszabbítottak meg. A második világháború végén vagy azt követően deportáltak számát 700 ezer és 1,1 millió közé teszik, közülük 300 ezren sohasem tértek haza. 2021. február 25-én a Magyar Nemzeti Levéltár online felületen közzétette a Szovjetunióba elhurcoltak adatbázisát, amely mintegy 700 ezer digitalizált kartont, az 1941-1956 között a Szovjetunióba hurcolt magyar emberek adatait tartalmazza. Ekkor kezdte meg működését a Gulag- és Gupvikutató Intézet is, amelynek feladata egyebek mellett az elhurcoltak adatainak tisztázása, pontosítása.
A kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából minden évben országszerte megemlékezéseket tartanak.
(MTI)
Nyitókép: MTI/Szigetváry Zsolt
***
Ezt is ajánljuk a témában
Mit miért csinál a Tusk-kormány? Függetlenek-e a bíróságok Lengyelországban? És hogyan tudja újraszervezni magát a jobboldal? Michał Karnowski lengyel újságírót kérdeztük.
Az ügyészség eredetileg négy év letöltendő börtönt és 3,2 millió eurós bírságot javasolt, a végső ítélet enyhébb lett: egy év felfüggesztett börtönbüntetés és 386 ezer euró pénzbírság.
Nagy megmozdulások zajlanak Németországban.
„Nem vagyunk statiszták egy politikai díszletben”.
Charlie Peters 2023-as dokumentumfilmjének hatására országos vizsgálatot rendelt el Keir Starmer brit miniszterelnök, miután évtizedekig védtelenek voltak a szisztematikus nemi erőszak áldozatai, főként kiskorú fehér lányok. A GB News riporterével a sokáig lappangó jelenség okairól beszélgettünk.
„A Donyeck mezején hullott vér ukrán, de a szabadságért vívott harc európai” – jelentette ki Mette Frederiksen dán miniszterelnök Aarhusban.
Jövő tavasszal a magyaroknak azt kell majd mérlegelniük, miben van a nagyobb kockázat: a slim fit bizonytalanságban vagy az XL-es biztonságban?
Megegyeztek Franciaországgal: az „egy be, egy ki” megállapodás értelmében bizonyos érkezőket visszaküldenek Franciaországba, cserébe az Egyesült Királyság ugyanannyi menedékkérőt fogadna be, biztonsági ellenőrzéseket követően.
