Ha a kormányt bírálod, a hatóságok lecsapnak rád, mint a kommunizmusban – Michał Karnowski lengyel újságíró a Mandinernek

Korrupt politikusok lekapcsolása közérdek, ennek leple alatt a politikai ellenfelek ellehetetlenítése viszont veszélyes. A Jog és Igazságosság (PiS) politikusainak őrizetbe vétele melyik kategória?

Ha a miniszterelnök és a jelenlegi kormánypártok, valamint a velük szimpatizáló média jelöli ki a következő célpontokat, akkor az nem tűnik a korrupció elleni harcnak, inkább a politikai boszorkányüldözés klasszikus esetének. Az elindított büntetőügyek nagy részénél nem látható a korrupcióra utaló jel, mégis ellenzéki politikusok, konzervatív szervezetek vezetőinek otthonaiban tart razziákat a rendőrség, bizonyítékok után kutatnak. 

Az igazságügy-miniszter állítólag az állásával játszik, ha nem mutat fel trófeákat: nem juttat ellenzéki politikusokat rács mögé.

Vannak viszont kínzásra utaló jelek: a hatóságok a vizsgálati fogságban nem engedték aludni a gyanúsítottakat, megalázták őket, az éhségsztrájkba kezdőket kényszerrel etették. Másokat pedig megzsaroltak, ha nem úgy tanúskodnak a gyanúsítottak ellen, ahogy azt a hatóságok szeretnék.

Ha a Tusk-kormányzat valóban befolyásolja az igazságszolgáltatást, akkor ön szerint a lengyel bíróságok elvesztették függetlenségüket?

A kormány törvénytelenül váltotta le a legfőbb ügyészt – ehhez az államfő jóváhagyása szükséges, de azt nem várták meg. Az ügyészség átvételével pedig képesek manipulálni a bíróságok munkáját. 

 – ezt a törvényellenes gyakorlatot a bíróságokról kiszivárogtatott dokumentumok fedték fel. A bírókat megfélemlítik, és újra azokat a bírókat emelik pozíciókba, akik még a rendszerváltás előtti pártállam idején kezdték a tevékenységüket.

Marcin Romanowski miniszterhelyettesnek, aki Magyarországon kapott politikai menedékjogot, Lengyelországban nem biztosítottak tisztességes eljárást. Vizsgálati fogságában arra akarták rávenni, hogy valljon a felettesei ellen.

Az Európai Bizottság nagyon kényes a jogállamiság megsértésére, éppen ezért indított több eljárást Lengyelország ellen. Most hallgat. Mi az oka?

Nincs kétség afelől, hogy a jogállamisági eljárások igazából politikai eszközök a patrióta kormányok elhallgattatására. Amikor a Soros-világrend emberei kerülnek kormányra, akkor Brüsszel nem szólal fel, még akkor sem, ha nyilvánvaló jogsértések történnek. 

Erősen ajánlanám a magyaroknak, hogy ne dőljenek be a szlogeneknek. Arról beszélnek, hogy fontos a jogállamiság, hogy gondot viselnek a tagállamok jólétéről, de a gyakorlatban hagyják a törvénytelenségeket, megfékezik a gazdasági növekedést, üldözik az ellenzéket, és kinyírják a szólásszabadságot. Ellenzékben az embereik külföldről kapnak finanszírozást, amelyet kormányra kerülve kamatosan visszafizetnek: a külföldi érdekek mentén tevékenykednek. 

A lengyel alkotmánybíróság elnöke szerint amit Tusk tervez az államfőváltás intervallumában, az felér egy államcsínnyel. Mit érthet ez alatt?

Ha megnézzük az elmúlt másfél évet, mióta a Tusk-kormány hatalmon van, rengeteg törvénytelenség történt, amelyek nyíltan megsértették az alkotmányos rendet és a demokratikus szokásrendet. 

Az államfői jogköröket semmibe veszik, az alkotmánybíróság döntéseit nem tartják tiszteletben, a nemzeti bank elnökét éppen el akarják távolítani. A jogállamisági elveket megsértik. Mindenről a miniszterelnök dönt, aki ha bármilyen ellenállást észlel, azonnal ráküldi a renitensekre a rendőrséget. Mi ez, ha nem államcsíny?

Ha ez a valóság, akkor hogyan látja ezt a folyamatot a lengyel társadalom?

Nem véletlen, hogy először a közmédia intézményeit foglalták el először: az emberek nagy része a híradókból nem fog már értesülni arról, mit tesznek kormányon. És az ő narratívájukat visszhangozza a külföldi média is. A lengyel társadalom nagyon megosztott, nyilván van sok baloldali és liberális, aki most örül, hogy a kormány bosszút áll a korábbi jobboldali kormányzaton és annak emberein. De a társadalom véleményét igazából az mutatja, hogy hogyan áll a felmérésekben a Tusk-kormány – nos, rosszul, 

A PiS nem épített fel tudatosan háttérintézményeket, médiabirodalmat, így ellenzékben nehéz napokat él át. Hogyan tudja hatékonyan eljuttatni üzeneteit a támogatóinak?

A PiS-kormány valóban leginkább a közmédiára koncentrált, de az nem igaz, hogy nem volt B terve arra, ha ellenzékbe kerül. A probléma gyökere mélyebben húzódik: egyrészt Lengyelországban soha nem történt olyan mélyreható társadalmi változás, mint amilyen a magyaroknál, ezért 

Másrészt a baloldal mindig erősen kézben tartotta a médiafinanszírozás csapjait, még a legsikeresebb konzervatív médiavállalkozásoknak is gondjuk volt a hirdetők bevonzásával. Harmadrészt a kormány megfosztotta a PiS-t a neki járó állami támogatásoktól, ennek ellenére a párt erős és stabil, a támogatói személyesen finanszírozzák a tevékenységeit.

A konzervatív média a korlátozások ellenére folyamatosan erősödik, egyre többen látogatják a felületeit. Ilyen média a wPolityce.pl portál, a Sieci hetilap vagy a wPOLSCE24 televízió, ezek alapításában személyesen segédkeztem.

Tapasztaltak bármilyen helyzetet, amely konkrét bizonyíték a sajtószabadság megsértésére?

Az idősebb kollégáink szerint a jelenlegi légkör rémesen hasonlít a kommunista időszak atmoszférájára. 

Az ellenzéki média nehéz helyzetben van, a tudósítóinkat nem engedik be a kormányzati eseményekre, hirdetések alig érkeznek hozzánk, de az olvasóink bőkezűen támogatnak minket, az a szerencsénk. A közösségi média már nehezebb terep a számukra, mert azt nem tudják kontrollálni.

Májusban elnökválasztást tartanak Lengyelországban. Milyen esélye van annak, hogy a PiS jelöltje győz?

Az elnökválasztási kampánynak megvannak a maga szabályai, teljesen megjósolhatatlan a kimenetele. Az elnököt eddig mindig elenyészően kicsi többséggel választották meg. Az első fordulóban várhatóan a kormány jelöltje, Rafał Trzaskowski varsói polgármester futhat be elsőnek, de a második fordulóban már mások lehetnek az erőviszonyok. A jobboldal jelöltje, Karol Nawrocki, a Nemzeti Emlékezet Intézet elnöke esélyes lehet, mert új arc, fiatal, egyre nő a támogatottsága, és a mérések szerint a PiS-tábor mellett más jobboldali pártok hívei is rá voksolnának.

A lengyel-magyar kapcsolatok mélyponton vannak. Hogyan látják a lengyel emberek a Tusk- és az Orbán-kormány közötti konfrontációkat?

Természetesen vannak lengyelek, akik elhiszik a magyarellenes propagandát, de ez a kisebbség. A lengyelek többsége a jelenlegi Magyarországot egy vonzó, ambiciózus és fejlődő országnak látja, amelynek kormánya ráadásul ellen tud állni a baloldali ideológiai őrültségeknek.

Mi a magyar patriótákkal együtt meg szeretnénk tartani a szuverenitásunkat, és ellen kívánunk állni az olyan társadalmi kísérleteknek, mint a migráció vagy a gender. Orbán Viktort egy erős államférfinak tartjuk, mint amilyen nálunk Jarosław Kaczyński vagy amilyen a néhai Lech Kaczyński elnök volt – a nehéz időkben ilyen megingathatatlan vezetőkre van szükségünk.

Donald Tusk egyszer már volt kormányon, és nagyon rossz teljesítményt nyújtott. 

 Ahogy önöknél is megjelentek az új reformerek, de ha levennék az álarcot róluk, önök is egy ismerőst, Gyurcsány Ferencet látnák. Figyelemmel követjük a magyar eseményeket, és azt látjuk, hogy ott is a Lengyelországban már kipróbált recept alapján akarnak kormányváltást elérni.

fotó: Michał Karnowski

--