Mit hoz 2025?

Kacsoh Dániel, Kohán Mátyás, Petri Lukács Ádám, Rajcsányi Gellért, Szalai Laura és Veczán Zoltán írása a Mandiner hetilapban

Robert C. Castel 
biztonságpolitikai szakértő

Hogy mi várható idén? Ukrajna felőrlése folytatódik, és egyáltalán nem zárható ki, hogy sikerülni fog a teljes katonai összeomlásig elvinni a konfliktust az észszerű kompromisszum helyett. Európa előbb-utóbb az 1940-es churchilli fordulópont előtt fog állni, amikor el kell döntenie: Ukrajna további támogatása erősíti vagy inkább gyengíti a kontinens védelmét.

A nyugati államok belső dinamikáját a trumpi forradalomhoz való hozzáállás fogja meghatározni. A „simulékonyak” és a „la Résistance” küzdelme már javában zajlik.

A Közel-Keleten folytatódik a síita tengely hanyatlása. A kialakuló erővákuumot a szunnita dzsihadisták árnyalatai, Törökország és az előbbiekkel szemben álló izraeli, konzervatív arab szövetség fogja kitölteni. Az iráni atomfegyverprogram kérdése döntési ponthoz érkezett, nagy valószínűséggel kinetikus kimenetellel.

Kína kénytelen lesz újrakalkulálni kockázatelemzését Tajvannal kapcsolatban a Trump-effektus árnyékában, és valószínűleg a taktikai tárgyalások és a kivárás módszerét fogja alkalmazni. Észak-Korea a „ballisztikus kéregetés” mellé felveszi diplomáciai repertoárjába az „intervenciós kéregetést”, s politikai és gazdasági előnyöket próbál majd kizsarolni a Nyugatból.

***

Ceglédi Zoltán 
politikai elemző, az Öt munkatársa

2025-ben létrejöhet a magyar kétpártrendszer, ha a legutóbb még Márki-Zay Péter mögé tömörülő hat párt nem akar, a Mi Hazánk és a Magyar Kétfarkú Kutya Párt pedig nem tud ellenállni a Tisza ellenzéki szavazókat elszívó hatásának.

Ez az év teszi mérlegre a vélekedésemet, hogy a választás előtt fél évvel menetrendszerűen érkező osztogatás nem tud felülírni egy teljes kormányzati kudarckrónikát. Egysze­rűen nem akarom elhinni, hogy belefér még egy ilyen évnyi vonatközlekedés Lázár Jánossal, a vidéki Magyarországot fölzabáló herbál Pintér Sándorral, göthös forint és köhögő gazdaság Nagy Mártonnal, uniós forráshiány Navracsics Tiborral – és sorolhatnám a kormány tagjait. Ebben az évben derül ki, hogy számít-e mindez Orbán Viktornak – és 2026-ban, hogy számít-e az országnak.

2025-ben bizonyíthatja Orbán Balázs, hogy egy platformra hozható a végre példaértékűen atlantista magyar kormányzás és a konnektivitás. Itt olyan reményt érzékelek, hogy mi egyébként jó fejek vagyunk Donald Trump felől nézve, ugyanakkor kerekítési hibának betudható módon kicsik, tehát mi csinálhatunk kínai akkumulátorokat is. De azért ezt jó lenne részletesebben is elmagyarázni, és itt a Stratégiai Részlegre nézek.

Idén remény nyílik az orosz–ukrán konfliktusban zajló tömeges emberölés szüneteltetésére, a háborúból fakadó, minket is közvetlenül érintő gondok enyhülésére. Legalábbis deklarált szándék van előbbire Trump részéről, ami máris több, mint eltotyogó elődjének igyekezete-eredménye volt.

Végül pedig nagyon-nagyon partikuláris, a fentiekkel össze nem mérhető nagyságrendű, személyes kis izém, hogy idén sokat fogunk írni az új véleményportálunkra, az Öt.hu oldalra. Sőt, bővülünk is majd, a szöveg mellé hangot, videót, rendezvényt pakolunk, közösséget húzunk egybe. Meglepően sokan vannak és váratlanul elszántak ugyanis azok, akik nem akarnak kettőből választani, pláne akkor, ha az egyik egy másfél évtizedes, elzsibbadó monopólium, a másik meg egy Facebook-kommentekből fércelt, „izgens” Frankenstein-szörnyike.

***

Demkó Attila
a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukacs Intézete Stratégiai jövők programjának vezetője

Sok minden változhat egyes régiókban, de mivel a globális fundamentumokban nem várható nagy átalakulás, a világ 2025-ben sem lesz békésebb hely.

De amíg tart, pusztítóbb lesz 2024 eleve szörnyű átlagánál. Megfigyelhető, hogy sokszor a háborúk utolsó szakasza a legvéresebb. Ukrajnában az amerikai elnökválasztás hozta el a szakaszt, hiszen elsősorban az orosz fél jobb tárgyalási pozícióba kíván kerülni. Ez növelte a harcok intenzitását mind a frontvonalon, mind a városok és energetikai infrastruktúrák elleni támadások területén. A veszteségek jelentősen nőttek mindkét oldalon, de ezt a nagyobb tartalékú Oroszország tudja jobban tolerálni. 2025-ben tűzszünet várható, de nem gyorsan, mert a felek elképzelései távol vannak egymástól, és Ukrajnának még vannak tartalékai a kitartásra. Nem valószínű tartós fegyverszünet sem pár hónapon belül, de 2025 elhozhatja a viszonylagos békét – ha a végleges megoldást nem is.

Nagy kérdés, mit hoz ez az év a kínai–amerikai viszonyban, ami a mai konfliktusok fő frontja. Tajvan felfegyverzése, a 2024 októberében tett amerikai vállalás újabb kétmilliárd dollár értékű NASAMS légvédelmi rendszer és radarok eladására nem a stabilitást növeli. Hszi Csin-ping kínai elnök újévi üzenetében azt hangsúlyozta, hogy senki nem akadályozhatja meg a két országrész újraegyesülését. A dinamika pont ellentétes azzal, ami a nyugati érvelés: a sziget felfegyverzése nem elrettenti Kínát, hanem cselekvésre ösztönzi – addig, amíg Tajvan védelme viszonylag gyenge. Ez pont ugyanaz, mint Ukrajnának megígérni a NATO-­csatlakozást – egy háború kiindulópontja lehet. Majd kiderül, hogy a Trump-kormány milyen utat választ, de itt van 2025 egyik legnagyobb veszélye.

A másik nagy veszélyzóna a Közel-Kelet. Irán meggyengült Izrael 2024-es hadjáratában. A válasz lehet visszavonulás, de eszkaláció is, például nukleáris hatalommá válás révén. Ha ezt Teherán meglépi, háború jöhet a Perzsa-öbölben.

A Közel-Keleten és Afrikában is marad az instabilitás. A népesség növekszik, a gazdaságok recsegnek. Európa vezetése eközben továbbra sem ismeri fel a realitásokat, és a kontinens legfontosabb országai politikai-gazdasági válságban vannak.

Nem szép ez a kép, de a legrosszabb elkerülhető, ahogy 2024-ben is elkerültük – ám a sok kisebb háború korának 2025 sem vet véget.

***

Gulyás Balázs
a Hun-Ren Magyar Kutatási Hálózat elnöke

Mit hoz 2025? Bölcsességet, szeretetet, igazságot – minden évre, minden hónapra, minden napra ez az ember reménye. Ami pedig a tudományt illeti: a múlt évet a magyar tudósközösség számos kiemelkedő nemzetközi sikerrel zárta: Brunner János kollégám és társai felfedezése az idegsejtek kommunikációjáról ma még nem belátható áttörést hoz a gyógyításban. Endrődi Gergely ifjú részecskefizikus, a világ egyik legjobbja pedig hazaköltözött, hogy itthonról gazdagítsa komplex tudománya eredményeit. A Hun-Ren kutatási hálózat idén hétmérföldes csizmával folytatja a magyar kutatás dimenzióváltását, számos szakterületen jelentős fajsúlyú nemzetközi kooperációkról adhatunk majd hírt. A híres nemzetközi kutatók bevonzását megcélzó Research Grant Hungary részeként négy világhírű professzor kap öt évre kutatási lehetőséget a Hun-Renben: Richard Pestell rákkutató az USA-ból, Nagy András molekuláris genetikus Kanadából, Christer Halldin orvosi radiokémikus Svédországból és Sierd Cloetingh geofizikus Hollandiából. Jelenlétük is bizonyítja, hogy a Hun-Ren Magyar Kutatási Hálózat vonzerőt jelent a világ legjobb kutatóinak is. Az év legnagyobb öröme pedig az lesz, hogy azok a tudósaink, akik tavaly még tamáskodtak a modellváltás miatt, az év során értékelni fogják, hogy ők is nyertesei tudománypolitikánk modernizációjának.

***

Hiller István
az Országgyűlés szocialista alelnöke

Újévi fogadalmakat nem szoktam tenni, egyébként sem vagyok fogadkozó fajta. Minden új esztendőt barátsággal köszöntök, aztán a végére kiderül, mire jutottunk egymással.

A magánéletemben azt szeretném, hogy egészségesek maradjunk. A nagyobbik fiunk a világ végén él, sikeres közgazdász Japánban. Ha háromszor látjuk egymást egy évben, itt vagy ott vagy valahol, az már jó. Tavaly sajnos nem jött össze, idén jó lenne.

A közéletben egyszerűnek tűnő, mégis irtó nehéz két dolgot szeretnék: az MSZP és a magyar baloldal megerősítését (nem kell az olvasónak felszisszenni!) és békét. A klasszikus szociáldemokrata gondolkodás alapja ugyanis – akárki akármit állít – a szabadság és a béke. A konfliktusok tárgyalásos rendezését akarja, egyetértésre törekszik, és szolidáris a gyengékkel. Én meg egy magyar szociáldemokrata vagyok. Meggyőződésből.

Ennél többet nem. A későbbiekről majd egy év múlva ilyenkor…

***

Jacek Karnowski
a Sieci lengyel jobboldali hetilap főszerkesztője

Sorsdöntő év lesz ez Lengyelország számára. Májusban tartjuk az elnökválasztást. Az elnököt a nép közvetlenül választja, így mandátuma erős, és sok területen tudja blokkolni a kormányzat lépéseit. Ha a jobboldali államfőt, Andrzej Dudát Donald Tusk koalíciójának jelöltje váltja, akkor a baloldali–liberális erők – ahogy fogalmaznak – „körbezárják a rendszert”, és teljes gőzzel megindítják a lengyel politikai, társadalmi és kulturális élet átépítését a globalisták tervei szerint. Ha a Jog és Igazságosság (PiS) jelöltje a második körben megkapja a szavazatok többségét, akkor van remény Lengyelország számára. Az is elképzelhető, hogy e forgatókönyv megvalósulása esetén Tusk koalíciója összeomlik, és új kormány alakul, vagy előre hozott választás következik. A kérdés tehát az, hogy a Polgári Platform jelöltje, Rafał Trzaskowski vagy a független, de a PiS által támogatott Karol Nawrocki lesz az elnök. A tét békeidőben ennél nem is lehetne nagyobb. A második harc ennél általánosabb: képes lesz-e Tusk megtörni a patrióta, függetlenségpárti tábort azelőtt, hogy a nemzet rájön, a miniszterelnök ajánlata Lengyelország számára valójában merő üresség? Sikerül ez neki, mielőtt a hatalmas költségvetési hiány (300 milliárd złoty csak idén, ami több, mint nyolcévnyi PiS-kormányzás költségvetési hiánya összesen), a beruházások leállítása, mindenféle gazdasági ambíció feladása, a nagy infrastrukturális projektek leállítása világossá válik mindenki számára? Vagy túlél a lengyelpárti tábor, és újból felelősséget tud vállalni az országért, amikor Tusk politikája egyértelműen csődöt mond? Az ellenzék struktúráinak (Jog és Igazságosság, független média, társadalmi mozgalmak) fenntartásáért folyó harc a jövőnk szempontjából létfontosságú. Tusk jelöltjei az ellenzék kriminalizálásával próbálkoznak, annyi politikust próbálnak bebörtönözni, amennyit csak lehet – ezért olyan fontos, és ezért értékeljük oly nagyra Budapest döntését, hogy Marcin Romanowski képviselőnek politikai menedékjogot adott. Tuskék törvénytelenül máris elvették a Jog és Igazságosság pénzét, ezzel egyenlőtlenné téve a választási küzdelmet. Nyíltan megszegik a törvényt, figyelmen kívül hagyják a számukra kellemetlen legfelsőbb bírósági döntéseket, ignorálják az alkotmánybíróság létezését is, jogforrásként használnak olyan parlamenti határozatokat, amelyek nem is törvények, csak a többségi képviselők véleménynyilvánításai, melyeket korábban évfordulókon volt szokás kiadni. Emellett nyíltan használják a nyers erőt is, jogalap nélkül foglyul ejtették a közmédiumokat és az ügyészséget. Összességében összeomlott az alkotmány, a harmadik köztársaság mára kimúlt, olyan országban élünk, melyet nyíltan egyedül a politikai akarat ural, egy hatályos alkotmányos rendszer előnyei nélkül. De van remény. Eleddig nem tudták megtörni a lengyel patrióta tábor gerincét, és sokkal gyengébbek, mint egy éve. 

Ez nem a lengyel történelem vége, Lengyelország újraéled, talán épp 2025-ben. Abban az évben, amely – ne feledjük – az ezredik azóta, hogy I. Boleszlávot királlyá koronázták történelmünk első koronájával.

***

Korzenszky Richárd 
bencés szerzetes

Nemcsak az előttünk álló évre, hanem évtől függetlenül szeretnék békét, nyugalmat, politikai és anyagi tisztességet látni itthon és szerte a világban. Örülnék, ha mernének őszinték lenni az emberek, és nem rejtőznének el a legkülönfélébb hazugságok mögött. József Attila sorai jutnak eszembe Thomas Mann köszöntésére:

„Arról van szó, ha te szólsz, ne lohadjunk,
de mi férfiak férfiak maradjunk
és nők a nők – szabadok, kedvesek
– s mind ember, mert az egyre kevesebb…”

Ne vigyenek sehol senkit ágyútölteléknek! Ne legyen több hadiárva és -özvegy! Szeretnék ismét eljutni a Szentföldre, leborulni Betlehemben, átélni az üres sír élményét, hogy félelem és rettegés nélkül hirdethessem: velünk az Isten!

Amikor az új év kezdetén mindenki érzi az idő múlását, szeretném, ha rádöbbennénk: nincs annyi időnk, hogy elpocsékoljuk az egyszeri és megismételhetetlen életünket. Úton vagyunk, mint a háromkirályok: legyen bátorságunk leborulni az élet ura és forrása előtt!

***

Sebastian Kurz
korábbi osztrák kancellár

Három okból is optimistán tekintek a 2025-ös évre. Bár Európa gazdaságilag igencsak megroggyant, lehetséges a trendforduló, ha a németországi választást követően egy CDU vezette kormány bevezeti a szükséges reformokat, és ezek európai szinten támogatásra találnak. 

Harmadrészt a Közel-Keleten szintén békésebb időkre van kilátás, ha Izrael folytatja a tárgyalásokat az arab világ konstruktív erőivel, az amerikai kormány pedig az Ábrahám-egyezmények kiterjesztése mellett száll síkra, amelyek a régióban a tartós béke és az együtt­működés reményét hordozzák. Személyesen egy szakmailag izgalmas évnek és a családommal töltendő időnek nézek örömmel elébe.

***

Máthé Zsuzsa
a Szent István Intézet igazgatója

Nincstelenségben élő, falusi dédnagymamám fiaihoz intézett intelme jutott eszembe. Mielőtt elhagyták az egyszerű szülői házat, arra figyelmeztette őket: maradjanak meg a maguk valóságában.

Ha így tenne a világ, ha nem folyton csak elvágynánk valóságunkból és javításra szoruló emberi kapcsolatainkból, talán megtanulnánk értékelni azt, ami a miénk, jobban figyelnénk saját közvetlen környezetünkre és odakötő személyes feladatainkra. Több volna a kisbaba, kevesebb a válás, a filmekből vágyott élet reményében külföldre induló fiatal, és nem lennének olyan sokan magukra hagyott, magányos idősek sem. Kevesebb virtuális buborékban vívnánk végeláthatatlan szócsatákat is, elkerülve azok valódi konfliktussá, pusztító háborúvá szélesedését. A gazdag szerényebb élettel is beérné, és észrevehetné a mellette lévő nélkülözőt. Talán így békésebb, örömtelibb és fenntarthatóbb hely lehetne a világ.

Az én reményem 2025-re ennek a felismerésnek az erősödése. Ehhez kívánok olyan bölcsességet, mint egy valaha élt falusi asszonyé volt, aki tizenkét gyermeknek adott életet, és közülük nyolcat eltemetett – mégis mindvégig megmaradt Isten szeretetében, az ő legbelső valóságában.

***

Mráz Ágoston Sámuel
a Nézőpont Intézet vezetője

A második Trump-kormány első éve új világot fog hozni, a magyaroknak fontos három kérdésben – háború, migráció, genderügy – biztosan. Ebből a leglátványosabb az öreg kontinensen az ukrajnai fegyverszünet lehet. Európa azonban két részre szakadhat, az Orbán Viktor által alapított béketábor mellett brit, lengyel, balti és skandináv részvétellel, illetve a várható új német kormány csatlakozásával erős háborúpárti koalíció is létesülhet. 

a lengyel elnökválasztáson várható konzervatív és a cseh parlamenti voksoláson várható patrióta győzelem erősítheti a táborát.

Ha Trumpnak tényleg fontos „a washingtoni mocsár kiszárítása”, 2025 végére megszűnhet az amerikai adófizetői pénzből finanszírozott politikabefolyásolás Magyarországon, s ezzel gyorsan leépülhet a hazai baloldal hátországa – a fokmérő a Szabad Európa budapesti szerkesztőségének létszáma. Brüsszel azonban segíthet, Magyarország 2025-ben is megtagadott járandóságaiból erre forrása is lehet.

A nemzetközi világ tektonikus mozgásai mellett idehaza a gazdasági és a belpolitikai év is sűrű lesz. Németországban a nagy valószínűséggel megalakuló Merz-kormány fordulatot hozhat a gazdaság ügyében is, és az ország végre a gyógyulás útjára léphet. A nyugati és a keleti gazdaság találkozóhelyeként elképzelt magyar modell pedig 3 százalék feletti gazdasági növekedést is elérhet majd.

Ha a gazdasági hangulat javul, a pártversenyben a Fidesz erősödése, meglévő szimpatizánsainak aktivizálódása várható. Orbán Viktor kihívója nem Magyar Péter, hanem a legalább kétpólusú, koalíciót ígérő baloldal lesz. A Tisza Párt mellett a DK, MSZP, Hadházy Ákos, Jakab Péter, Karácsony Gergely alkotta körből formálódhat részben vagy egészben a másik pólus. Tudjuk, mert elmondta, hogy Magyar Péter 2026-ig várni fog a jelöltállítással, de 2025 elhozhatja azt, hogy megjelenik az első sértett vagy a stratégiával elégedetlen, mandátumot viselő („agyhalott”) párttársa Budapesten vagy Brüsszelben. Az egyszemélyes pártoknak ez a természetes sorsuk. Török Gábor azonban 2025 végén is azt fogja érezni, hogy lendületben van a Tisza Párt.

***

Ókovács Szilveszter
a Magyar Állami Operaház főigazgatója

Az esztendő legfontosabb pillanata éppen a végén következik el: akkor lesz államiságunk újabb fontos, 1025. évfordulója. Mindaz, ami most vagyunk, akkor „testesült meg” – külön hunyorítása a kegyelemnek, hogy szilveszterkor egy Szilveszter pápa jóvoltából történt a magyarok Európába fogadása. Tavaly augusztusban ott voltunk a családdal a magyar királyság fogantatása helyszínén. A bajorországi Scheyern kicsiny apátságának alig 80 négyzet­méteres kápolnájában, mélyen Németföld belsejében „termékenyült meg” ez az ezeréves élet, a legnagyobb cseh szent, Adalbert jelenlétében. Ott, a senki által nem ismert kőoltárnál elemi erővel tört rám annak érzete, hogy persze, súlyos áttéteken keresztül és kellő titokzatossággal, de kit és mit szolgálunk mindenféle tetteinkkel mindenféle posztjainkon. Vagy kellene szolgálnunk.

Mi az Operával – és én személyesen is – oda kívánjuk tenni a magunk módján a magunk hódolatát a Vajkból lett Szent István király, a magyar nagyszülővel bíró Boldog Gizella és 1025 esztendő minden hősének áldozata mellé.

***

Orbán Balázs
a miniszterelnök politikai igazgatója

Van az a pillanat, amikor autóval utazva kiérünk egy hosszú alagútból, s a feltáruló verőfény miatt egy rövid időre nem látjuk tisztán az előttünk kibontakozó táj körvonalait. Majd szemünk megszokja a megváltozott körülményeket, s egy csapásra tisztán látszik már nemcsak a táj, hanem utunk további iránya is. 2025 ilyen, azaz a tisztánlátás éve lesz. Kedvezőbbé válnak a körülmények, ezért ez lesz az első év, amikor láthatjuk az új magyar nagystratégiát teljes kapacitással eredményeket termelni. Ez a stratégia már korábban is rendelkezésre állt, de egyes kedvezőtlen feltételek miatt csak csökkent hatásfokkal tudott működni. Most viszont minden adva van, hogy a megváltozott körülményeket a javunkra fordítsuk. 

Kedvező fordulat állt be a külpolitikában. Donald Trump győzelmével egyensúlyi helyzet alakult ki a konnektivitáson alapuló magyar külpolitikában: végre a világ minden geopolitikai erőközpontjával jóban vagyunk. Túl vagyunk egy sikeres EU-elnökségen, a Patrióták Európáért pártcsalád már most komoly pozíciókat fog az Európai Unióban, és messze még a vége. Itthoni ellenfeleinkről is kiderült, hogy idegen zsoldban állnak, miközben hazánk nemzetközi kritikusai egyre gyengülnek. Sorra buknak meg a progresszív kormányok, s ez alól nem képeznek kivételt az olyan nagy államok sem, mint Németország vagy Franciaország. A liberálisok már csak Brüsszelben tartják magukat, de hosszú idő után most ők védekeznek, és mi támadunk.

A gazdaság terén beköszönt a békeév. Szerte az országban termőre fordulnak az elmúlt évek legnagyobb beruházásai. Magyarország történetének legnagyobb infrastrukturális fejlesztései indulnak meg. A szomszédunkban zajló háború lezárul, így a felszabaduló forrásokat a gazdaság, a magyar vállalkozások versenyképességének növelésére, a családok és a középosztály megerősítésére tudjuk fordítani. Emellett nagyarányú bérnövekedés jön, hála a munkáltatók és munkavállalók közötti hároméves megállapodásnak.

Kiértünk a sötét alagútból, a szemünk már hozzászokott az új horizontok adta célokhoz. Tisztán és világosan látszik, hogy az út egy erős, magabíró, gazdagodó és szuverén Magyar­ország felé vezet.

***

Orbán Ráhel
a BDPST Koncept alapítója

A 2025-ös év mérföldkő, hiszen a 21. század első negyedének utolsó éve lesz, számunkra pedig a BDPST Group alapításának tizedik évfordulója. Bár az eltelt évtizedet gyakran kihívások és váratlan események formálták, 2025-ben továbbra is a hosszú távú terveink mentén haladunk, amelyeket tíz év tapasztalata erősít.

Tíz évvel a BDPST Group megalapítása után elmondhatjuk, hogy Budapesten több nagy volumenű turisztikai fejlesztést valósítottunk meg, a hoteleknek történetet adtunk, ismert és elismert márkákat alkottunk és hoztunk el a fővárosba. 2025-ben tovább dolgozunk a BDPST Koncept csapatával azért, hogy a marketing- és kommunikációs ügynökségünk új szintre léphessen. A turizmus irányából fokozatosan új szektorok felé nyitunk, megvetettük a lábunkat a pénzügyi szférában is, és idén ezt a folyamatot friss lendület és jelentősebb stratégiai tervezés kíséri majd. A minőséget azonban továbbra is a mennyiség fölé helyezzük, így butikügynökségként működünk tovább, olyan projekteket keresve, amelyek valamilyen szempontból egyedülállók.

Az előttünk álló év mindig tartogat bizonytalanságokat, különösen egy olyan dinamikusan változó területen, mint amilyen a marketing és a kommunikáció. Hisszük azonban, hogy a fejlődés kulcsa a folyamatos tanulás és alkalmazkodás. 2025-ben különös figyelmet fordítunk a mesterséges intelligencia adta lehetőségek kiaknázására, amelyek alapjaiban alakítják át a marketing- és kommunikációs stratégiákat, lehetővé téve gyorsabb és hatékonyabb megoldásokat. Személyes és szakmai életünkben egyaránt arra kell törekednünk, hogy folyamatosan bővítsük tudásunkat, hiszen hosszú távon a tanulás és a szakmai fejlődés alapozza meg a sikereinket.

Ami a szélesebb kitekintést illeti, nagyon bízom benne, hogy 2025 világszinten a hit, a szeretet és a béke éve lesz, és egyben meg­győződésem, hogy ezek az értékek irányíthatják a világot egy jobb és emberibb jövő felé. Remélem, hogy ennek a negyed évszázadnak a végén egy sokkal harmonikusabb időszak kezdődhet el, és a gyermekeink egy békésebb világban nőhetnek fel.

***

Polgár Judit 
sakkozó

Sok napsütést, derűs beszélgetéseket, jó könyveket! Fegyver­nyugvást a világban, az izraeli túszok hazavitelét! S természetesen azt is várom, hogy folytatódjon fantasztikus programunk a kormánnyal közösen, amelynek jóvoltából 2024-ben is csaknem kétezer pedagógus sajátította el a Sakkpalota pedagógiai programot, és idén is legalább annyian készülnek rá Kisvárdától Körmendig. No és a Világsakkfesztivált a Magyar Nemzeti Galériában.

***

Schiffer András 
ügyvéd, korábbi országgyűlési képviselő

Akik azt gondolják, hogy Donald Trump hivatalba lépésével kitör a világbéke, keservesen csalódni fognak. Ők még egy régi paradigma foglyai, ahol nemzetállamok blokkjai, illetve nemzetállami birodalmak vívják a maguk játszmáit. Csakhogy a 21. századi politikában a legélesebb frontvonal a globális kapitalizmus két tőkefrakciója, a mindenféle joghatóság alól kiszökő tőkekonglomerátumok, a globális nagytőke és a nemzetállami keretekre támaszkodó felhalmozó kapitalisták, az ilyen-olyan nemzeti burzsoáziák közé tevődött. Ennek két súlyos következményét említeném meg. A polgári demokráciák arra a közös feltételezésre épültek, hogy a politikai közösség tagjait – az őket elválasztó osztályhelyzet ellenére – a közös haza sorsát illetően több köti össze távoli eszmetársaiknál. Ezzel szemben a globális nagytőke progresszív jobboldali, woke-kapitalista narratívája olyan univerzális azonosulási pontokat kínál fel, amelyek a politikai közösséget addig összetartó eszményeket lazán felülírják. Ebből ered aztán az a furcsaság, amit az utóbbi években megtapasztalhattunk: egy-egy kormányváltás homlokegyenest ellenkező irányba terel kétoldalú kapcsolatokat, nemzeti érdekektől, kulturális hagyományoktól függetlenül – lásd a magyar–lengyel relációt. Ezért ha a kaszinókapitalisták köré szerveződő globális progresszív hálózat elhagyja is az amerikai adminisztráció fedélzetét, legfeljebb áttelepül a globális Észak másik hatalmi központjába, Brüsszelbe. Ettől csak láthatóbbá válik a nemzetállamokat keresztülmetsző globális törésvonal.

A tőkefrakciók harca ellenére a rendszer alapkonfliktusát továbbra is a munka-tőke, tőke-természet ellentétpárok okozzák. Csakhogy a nyugati munkásosztály ma a nemzeti burzsoáziák politikai képviseletétől, a populista jobboldaltól reméli életvilága megóvását. Az életmódbaloldaliak térfelén a hidegháború utáni progresszív gyarmatosítás és elcsatornázás tökéletesre sikerült: ők ma egyetlen progresszív tömböt alkotnak a kereszténydemokrata és a liberális brandek birtokosaival. A német választás tétje például arra egyszerűsödött, hogy a Goldman Sachs irányítja a gazdaságpolitikát, vagy 
a BlackRock a kormányt, esetleg all in one.

A Nyugaton az antiimperialista baloldal 2024-ben mindenhol – így Írországban a Sinn Féin, Ausztriában a Kommunistische Partei Österreichs – megrekedt vagy visszaszorult, amint atlantizmusban, migráció dolgában, identitáspolitikában behódolt a progresszívoknak. Az Izlandot évekig kormányzó Vinstri græn a 2024. novemberi választáson megsemmisült. Reménysugarat Sahra Wagenknecht szövetsége jelenthet. A szuverenista baloldal tartja pozícióit a félperiférián Robert Ficótól Zoran Milanovićig. Kimondottan sikeres volt az antiimperialista baloldal 2024-ben Mexikótól kezdve Uruguayon és Szenegálon át Srí Lankáig. A magyarázat kézenfekvőnek látszik: a globális kapitalizmusban nemcsak a termelés súlypontja helyeződött globális szintre, de a kizsákmányolás is. A társadalmakon belüli kizsákmányolásnál csak a globális Dél kizsákmányolása súlyosabb.

***

Szentkirályi Alexandra
a Fidesz budapesti elnöke

Az új évtől mindenki vár valamit, jellemzően azt, hogy jobb legyen, mint az előző. Legyen több egészség, jusson több idő a családra, legyenek rendben az anyagiak, ki-ki a maga helyzete szerint. Mit kívánhat egy fővárosi politikus szeretett városának?

A 2024-es évet elnézve több józanságot a város vezetői részéről. Fájó ugyanis látni, hogy a főváros irányítása az utóbbi időben számos lehetőséget hagyott kihasználatlanul, beruházások maradtak el, és olykor felelőtlen döntéseket hozott. Karácsony Gergely, noha megnyerte a főpolgármester-választást, a választópolgárok akaratát nem feltétlenül értette meg. A többség ugyanis a változásra szavazott. Sokszor hangoztatta a „Budapest mindannyiunké” szlogent, mégis győzött a politikai kommunikáció a valódi cselekvés felett. A városlakók mindennapjaiban ez a közlekedési káoszban, a zöld területek rendezetlenségében, a beruházások lelassulásában és az átgondolatlan projektekben öltött testet. Valódi munkából kevés volt, politikai machinációból annál több.

Az elmúlt időszak tanulságait levonva azt kívánom, hogy a városvezetés végre ismerje fel: Budapest nem pártpolitikai játszótér, hanem egy európai nagyváros, a budapestiek pedig tisztességes és előrelátó irányítást érdemelnek. A kormányban nem az ellenséget, hanem a szövetségest kell látni, a mindennapi harc helyett az együttműködésre kell törekedni.

Felelősségteljes gazdálkodás, értékteremtés, közösségépítés – a mi várospolitikánk az emberek hétköznapi ügyeiről és Budapest élhetőségének megteremtéséről szól, hogy a főváros újra fejlődő pályára állhasson, és jó legyen itt élni.

Abban bízom, hogy 2025 új fejezetet hozhat. Hiszen Budapest képes arra, hogy újra Európa egyik legélhetőbb, legvirágzóbb nagyvárosa legyen. Ehhez azonban nem elég a szavak szintjén elkötelezett városvezetés – valódi tettekre van szükség. Fidesz-frakcióként készek vagyunk arra, hogy továbbra is olyan ügyeket vigyünk a közgyűlés elé, amelyek üres politikai szólamok helyett cselekvő módon szolgálják a fővárosiak érdekeit.