Mikor még a banán is luxus volt: egy kisfiú meglepő kívánsága a 80-as évek végén (VIDEÓ)

Én egy olyan kívánságra emlékszem, hogy egy kisfiú Juszt Lászlót szerette volna valami magas helyről lehozatni, aki kellőképpen beszart, és azt reagálta a kérésre, hogy "az apukádat, jó?" Meg is találtam az esetre hivatkozó cikket. Banán azóta lett, Juszt meg maradt ugyanaz a sunyi tapló. www.blikk.hu/sztarvilag/sztarsztorik/devenyi-tibor-harom-kivansag-musor/96yks7f

És ez megvan? 1965, szibériai település, tél, -38 fok. Híre megy, hogy másnap banán érkezik a vegyesboltba. Már előző este elkezdenek gyülekezni az emberek, hajnalra kilométeres sor. Lehet ragozni, föltámad a szél, hóvihar, farkaüvöltés stb. 8 óra, a bolt nem nyit ki. Fél 9-kor a boltvetzető kidugja az orrát: Elvtársak, banán van, van bőven, de mindenkinek nem jut. Kérem, hogy a zsidók menjenek haza. Néhányan morogva el. Ismét lehet ragozni, hogy félóránként kiket küld el. Utoljára marad néhány veterán, akik részt vettek a nagy honvédő háborúban. A boltvezető kijön: Elvtársak, önök politikailag elég érettek ahhoz, hogy megértsék, banán nincs, soha nem is volt, és soha nem is lesz. Úgyhogy menjenek szépen haza. Búsan elindulnak, és az egyik morogva: Azért megint azok a kurva zsidók jártak a legjobban.

A narancsnak van még egy harmadik német neve is: pomerániai (Pomeranza). Ami valamikor a Lengyelországgal határos német terület volt Északon. A kereskedelemmel lehet összefüggésben az etimológiája. Tehát a die Orange, der Chinapfel, die Pomeranza ugyanaz.

A pestre költözött rokont a német munkatársa kínai almával kínálta - és legnagyobb meglepetésére kapott egy narancsot. A probléma az, hogy nem figyelt, mert amelyik magyar faluba betelepült és gyerekeskedett, szintén így hívják, csak ónémetül. Az kétségtelen, hogy a nagymamámtól kapott kínai alma még egészen más volt, mint a mai teszkós narancs, amit amerikai 3D -s nyomtatóval csinálnak fűrészporból és csiganyálból titkos ukrán üzemekben.