Így kezdik az olaszok az újévet

Gianni Annoni

Az év végét jelentő órák gyakran tele vannak ellentmondásos érzésekkel: vannak, akik úgy döntenek, hogy figyelmen kívül hagyják a szilvesztert és nem ünnepelnek, míg sokan várakozással készülnek arra, hogy életük új fejezetébe lépjenek. 

Bár már túl vagyunk az ünnepi időszakon, ezekben a napokban még tart az új esztendő köszöntése – utóbbi szimbolikusan egy ciklus végét és egy új kezdetét jelenti, ezért ősidők óta számtalan rítus és szokás kapcsolódik hozzá, hogy boldogságot, szerencsét és jólétet vonzzon.  A kapcsolódó babonák a világon mindenhol, s Olaszországban különösen jelen vannak; ezek egy része az ókori Rómából származik, míg mások más kultúrákból eredeztethetők. Íme néhány az óév búcsúztatására és az újév méltó fogadtatására szolgáló legérdekesebb olasz rítusok és szokások közül!

Eltérő újév

Érdemes visszaemlékezni, szilveszter ünnepe az elnevezését onnan kapta, hogy ezen I. Szilveszter pápa halálának (335. december 31.) évfordulója a katolikus egyházban. I. Szilveszter volt Róma 33. püspöke, 314-től 335-ig töltötte be a pápai tisztséget, s ez idő alatt épültek Róma legnagyobb bazilikái (San Giovanni in Laterano, San Paolo Fuori le Mura, Santi Silvestro és Martino ai Monti).

Évszázadokon át I. Szilveszter halála és az új esztendő kezdete két külön esemény maradt, tekintettel arra, hogy Olaszországban az újév nem mindig esett egybe a december 31. és január 1. közötti éjszakával: például 

Végül 1691-ben, XII. Innocent pápa módosította az 1582 óta érvényben lévő Gergely-naptárat, és elrendelte, hogy az évnek mindig január 1-jétől kell kezdődnie.

Tűzrituálé és a tűzijáték

Az éjfél előtti gyertyagyújtás fontos rituálé, amely a megtisztulás és a megújulás szimbóluma: piros vagy fehér gyertyát gyújtanak a szerelem jelképeként, míg zöld gyertyát abban az esetben, ha valaki növelni szeretné bevételét. Egyes régiókban a központi tereken nagy máglyák gyújtásával ünneplik az újévet, hogy elűzzék a negatív dolgokat. Maga a tűzijáték is a tűz és a fény hagyományához kapcsolódó rituálé: a közkeletű hiedelmek szerint a durranás zaja elriasztja a gonosz szellemeket és a démonokat, elűzve őket a sötétségbe, míg a fény megvilágítja az utat az újévhez.

Kell valami piros

A piros fehérnemű, ruha vagy kiegészítő a szilveszter egyik legnépszerűbb szimbóluma Olaszországban, szerencsebűbájként érdemes viselni. Ennek a szokásnak a gyökerei egészen i.e. 31-ig, Augustus császár idejére nyúlnak vissza, amikor a vörös szín a hatalom és a tekintély szimbóluma, a szenvedély, az egészség, az erő és a termékenység színe is volt. Később, a középkorban a vörös színt alkalmasnak tartották a szerencsétlenség, a gonosz szellemek és a boszorkányok elűzésére.

 A vörös színnel még napjainkban is az erőt, az energiát, a gazdagságot és a szerencsét asszociáljuk, amelyeket mindig remélünk az újévben. Tehát december 31-én valamilyen piros ruhadarabot vesz fel az ember, betartva a megfelelő szabályokat: amit választ, legyen az fehérnemű, ruhadarab vagy kiegészítő, annak újnak kell lennie, valamint fontos, hogy mástól kapja ajándékba. Ráadásul a ruhadarabot már nem szabad a következő napokban használni, pontosan azért, hogy szimbolikusan utat engedjünk az újnak, és magunk mögött hagyjuk a régit.

Évindító merülés

Kevésbé ismert hagyomány Olaszország déli részein, hogy az ajtókat és az ablakokat közvetlenül éjfél előtt kinyitják, ezáltal lehetővé téve a negatív energiák távozását. 

Az évkezdő vízbe merülés régi rituálé, és Olaszország számos részén elterjedt: 

hogy megünnepeljék az újévet.

Ősi szokás, különösen Lazio és Campania régiókban, hogy éjfélkor kidobják a régi tárgyakat a ház erkélyéről. Kihajítani a csorbult vagy törött poharakat, tányérokat, edényeket, vagy bármit, ami már nem működik, metaforikus módja volt megszabadulni a problémáktól és a negativitástól, helyet adva a szépnek és az újnak. Azonban biztonsági és ökológiai okokból ez a hagyomány mára szinte már teljesen megszűnt.

Szokások a konyhából és az asztal mellől 

Minden régiónak megvannak a maga gasztronómiai különlegességei, és néhány, rítushoz köthető étel sem hiányozhat az asztalról.

A lencsét az ókori rómaiak ajándékba adták, hogy jó szerencse kísérje a megajándékozottat. Az alakja a pénz érmék alakjára utal, ezért a lencse elfogyasztása nagyobb gazdagságot eredményezhet. A cotechino egy vastag, lassú főzést igénylő sertéskolbász fajta; neve a cotenna (bőr) szóból származik, hagyományosan lencsével vagy burgonyapürével tálalják. Fogyasztása – mivel különösen finomnak tartották és ünnepi napokra szánták – megalapozza a következő évi boldogságunkat, a hagyomány szerint a bőség, a termékenység és a lelki erő szimbóluma. 

A gránátalmát– a görög és római mitológiában Aphrodité és Héra, illetve Vénusz és Juno istennők szent gyümölcse – vörös magjai miatt jó előjelnek tartják, és szilveszterkori fogyasztása a hosszú élet, a termékenység, a gazdagság szimbóluma. 

Szilveszterkor 12 szőlőszem elfogyasztása – utalva az év 1-1 hónapjára – szerencsét és jólétet hoz az újévben, egyben elűzi a rosszat. A szőlő a bőség jelképe is egyben.

Nem hiányozhatnak a szárított gyümölcsök és magvak sem, mint a mogyoró, földimogyoró, dió, mandula, mazsola, datolya és füge, ezek az az ókori rómaiak kedvelt élelmiszereinek számítottak. A szárított gyümölcsös kosár ajándékozása és fogyasztása biztonságot és jólétet eredményez.  A hagyomány szerint az újévben elsőként elfogyasztott datolya magját érdemes megőrizni az egész évi szerencse szimbólumaként. 

A pohárköszöntő és a koccintás az újév köszöntésének kötelező rituáléja, amelyet az üveg pontosan éjfélkor történő kinyitásával kell kezdeni: a durranás szinte kötelező és jó előjel a balszerencse elkerülésére, mint ahogyan az is szokás és szerencsét hoz, hogy az ujjunkat belemártjuk a prosecco vagy pezsgő italba, majd megnedvesítjük a fülünk mögötti részt.

Remélem, hogy sikerült pár érdekes újévi szokást megosztanom Önökkel, egyúttal mindenkinek nagyon boldog 2025-öt kívánok!