De mit adtak nekünk a rómaiak? – Grüll Tibor a Mandinernek

Az aquincumi régészeti parkban ülve ha megpróbálunk a romok helyére utcákat és házakat képzelni, milyen világ tárulhat elénk? Kik éltek azon a területen, ahol most beszélgetünk?

Eleinte elég élesen különvált a bennszülöttek és a hódítók világa. Pannonia tartomány vezető rétegét sokáig a római katonaság alkotta, de ezt is két részre kell bontanunk: voltak a legionáriusok, akik római állampolgárok voltak, és voltak a légiókkal együtt érkező segédcsapatok (auxiliárisok), amelyek tagjait Britanniától Syriáig a birodalom minden sarkából hozták ide. Az antik források szerint a bennszülött lakosság és a római katonaság együttélése szinte sehol nem volt súrlódásmentes. Különösen a legionáriusok hordták fenn az orrukat. Például Apuleius írja a regényében, Az aranyszamárban, hogy egy római katona megszólított egy szamárháton poroszkáló görög parasztot, aki persze egy kukkot sem beszélt latinul. A katona ezért botjával addig ütötte a szerencsétlen embert, amíg le nem esett a szamárról. Hasonló esetek nyilván máshol is előfordultak. Általánosságban elmondhatjuk, hogy 

 átvéve a hódítók nyelvét, kultúráját és szokásait.

Ha most szembetalálkoznánk egy rómaival, miről tudnánk vele beszélgetni?

Mivel az ókorban az emberek döntő többsége élelmiszer-­termeléssel foglalkozott, a legfontosabb témánk valószínűleg az idei árpatermés lenne. További fontos téma lehetne itt, Pannoniában, hogy ki hogyan úszta meg az áradásokat, mivel a Dunántúl sík területeit rengeteg folyó és patak szeli át, amelyek tavasszal mind kiáradnak, és elöntik a földeket. Ugyancsak húsba vágó téma lehetne, hogy milyen ember az új helytartó, vagy hogy hová, melyik háborúba vezénylik éppen az itt állomásozó katonaságot.