A feministák szerint szexuális zaklatások, az anyaság és a patriarchátus a felelős azért, hogy kevés nő ostromolja a tudomány csúcsait. Sőt, nincsenek az MCC-ben női kutatók. Utóbbit konkrétan cáfoljuk, az elsőhöz meg megjegyzéseket fűzünk. Szilvay Gergely cikke.
Kevesen a nő a tudományban, mert elnyomják őket a férfiak, a patriarchális berögződések és szokások,
az „anyasági ár”
és a szexuális zaklatások – körülbelül ez a mérlege a Qubit által tudósított feminista konferenciának, pontosabban a CEU Bibó István Szabadegyetem péntek esti vitájának.
Mint írják, annak ellenére vannak kevesen a nők a tudományban – vagy inkább a tudományok csúcsain, a „világmegváltó területeken” –, hogy az egyetemi hallgatók többsége nő, illetve a doktorizók fele is nő. Az ok az, hogy
a nők reprezentációs hátránya mélyen a társadalom szövetébe van ágyazva”,
meg a fentebb írtak.
A Qubit cikke magától értetődő dolgokat is leszögez, hátha van még 2024-ben Magyarországon (ráadásul a Qubit olvasói és a konferencia iránt érdeklődők között mint valószínű olvasóközönség körében, hm), akinek új dolog, hogy „a nők is képesek komoly tudományos munkát végezni, és kivehetik a részüket az olyan szektorokban végzett tevékenységekből is, mint a műszaki technológia vagy az informatika”.
Mielőtt pár új szempontot adnék hozzá a konferencia talán kissé egyoldalú szemléletéhez, érdemes kitérni az ott elhangzott bombasztikus megállapítások egyikére. Remélem, a többi állításuk valóságtartalmának jobban utánanéztek, mert ha nem, nagy baj van a megállapításaik megalapozásával.
Pető Andrea megjegyzése szerint az MCC kutatói közt „lepkehálóval sem lehet találni nőt”. Hát, ez a megállapítás nem állja ki a valóság próbáját, és Petőnek lepkeháló alkalmazása helyett csak az MCC honlapját kellett volna átnéznie, hogy erről meggyőződhessen.
Az MCC Akadémiai Igazgatóságát Havasi Benigna politológus vezeti (aki kutat is). Hogy mi tartozik ide? Az általa „vezetett Akadémiai Igazgatóság az MCC tudományos és kutatási tevékenységének felügyeletéért, valamint az iskolák és műhelyek szakmai koordinálásáért felel. Szintén az Igazgatóság működteti az MCC PhD Programját, Posztdoktori Könyvkiadási Programját, valamint a Műhelytagság Programot.”
Az MCC Jogi Iskolájában két nő kutat; a Közgazdasági Iskolában úgyszintén két női kutatót találunk; a Mindset Pszichológia Iskola egyik vezetője Csúsz Klára, a Mindset egyik műhelyének vezetője Bunford Nóra, s még egy női kutató is dolgozik ott. A Média Iskolában két női kutató és két női oktató van. A Nemzetközi Kapcsolatok Iskola Nemzetközi Politikai Gazdaságtan Műhelyének vezetője Bánkuty-Balogh Lilla, rajta kívül még két női kutató dolgozik itt.
Aztán az MCC-ben több tisztséget is ellát Kiss-Kozma Georgina, aki az Ifjúságkutató Intézet kutatásvezetője, de tagja a Szociológiai Műhelynek, illetve a Társadalom- és Történelemtudományi Iskolának is. Az Ifjúságkutató Intézet négy tagjából három nő. A Klímapolitikai Intézetet Besenyei Mónika vezeti. A Magyar Összetartozás Intézetének négy munkatársából kettő nő. A Magyar-Német Intézet igazgatóhelyettese Dörstelmann-Fodor Kinga. A Migrációkutató Intézetben a férfiak mellett három nő is kutat. A Tanuláskutató Intézet öt munkatársából pedig kettő nő. Való igaz, hogy sokkal több férfi kutat az MCC-ben, mint nő,
de hogy nem találni ott női kutatót, az egyszerűen nem igaz; amint összeszámolom, 27-üket említettem itt meg.
Nem is értem, hogy ragadtathatta magát Pető Andrea oly botor állításra a legyszerűbb valóságvizsgálat nélkül, hogy az MCC-ben nem találni női kutatókat. És
nem szeretnék belegondolni, hogy feminista körökben hogy ítélik meg azt, ha egy sikeres tudósnő letagadja más női kutatók létét.
A konferencia feminista szeánsz volt, tehát a felszólalók externalista magyarázatokkal éltek (azaz kizárólag külső tényezőkkel magyarázták a nők említett „hátrányait”). Nem vitatva ezek részbeni érvényét, hozzájuk lehetne még tenni ezt-azt, például pár internalista szempontot, de az ilyen esszencialista ötleteknek a feministák nem szoktak örülni.
Jó lenne például tudni, hogy a potenciális jelöltek közül hány nő kívánkozik a tudomány csúcsaira. Mert volt női informatikusunk, és van olyan hölgy ismerősöm, aki otthon, a kisgyerekei mellett írta meg művészettörténetből a doktori disszertációját.
A kérdéskör meglehetősen összetett, nehéz minden ok-okozati szálat megtalálni és szétgobozni. Azért én is a feminista körökben valószínűleg nem túlságosan kedvelt Charles Murrayt idézném.
Charles Murray Emberi sokféleség című munkájában (melyről itt írtam) felhívja a figyelmet arra, hogy a felső-középosztálybeli családból származó, tudatos, kritikus, és a szülők által tehetségükben támogatott azon nők között is, akik kiemelkedően jól teljesítenek matematikából vagy természettudományokból, jóval kevesebben választják azt élethivatásul, mint a hasonló helyzetű és hátterű férfiak, többek közt azért, mert jobban érzik magukat az emberekkel kapcsolatos területeken; és persze a másik gyakori indok az anyaság.
Tehát nemcsak a tehetség számít, hanem az is, hogy mi a tehetséges illető személyes preferenciája, illetve fontos rámutatni, hogy ha valaki kiemelkedően tehetséges matekból, de még tehetségesebb például a beszédben, akkor a jelek szerint inkább beszéddel kapcsolatos hivatást fog választani.
Ezt is ajánljuk a témában
Vannak-e hagyományos nemi szerepek? Hogy változtatják meg a női és férfi hivatásválasztást a jóléti államok? Charles Murray szerint a nemek, a fajok és az osztályok közti különbségek kialakulásában a biológia játssza a nagyobb és a környezet a kisebb szerepet. Bemutatjuk az év egyik lehetséges botránykönyvét.
Ezt a jelenséget Susan Pinker is vizsgálta egy 2008-as kötetében, amelyben olyan nőket mutat be, akik valamiben kiemelkedően tehetségesek, ám mégsem azon a területen helyezkedtek el (The Sexual Paradox: Extreme Men, Gifted Women and the Real Gender Gap, 2008).
Ami a kultúraközi helyzetet illeti: a lányok mindenhol jobbak olvasásban, a fiúk matematikában és természettudományban. Sőt, a feminista várakozásokkal ellentétben minél nagyobb a nemi egyenlőség egy országban, annál nagyobb a különbség a férfiak javára, már ami a természettudományt illeti.
Ezt nevezik gender-paradoxnak.
Gijsbert Stoet és David Geary szerint egyes fejlődő országokban a verbális téren és a természettudományok területén egyaránt tehetséges nőket a munkaerőpiaci lehetőségek és fizetések a természettudományos munkakörök felé terelik, ám a fejlett jóléti országokban a nők megtehetik, hogy a verbális területek felé orientálódjanak (The Gender-Equality Paradox in Science, Technology, Engineering, and Mathematics Education).
Murray szerint tehát összességében a nemek közt mutatkozó hivatásbeli különbségeket nem lehet kizárólag társadalmi hatásnak tulajdonítani,
a vegyes modell ugyanis sokkal életszerűbb magyarázattal szolgál, azaz ezek a különbségek részben társadalmi, részben biológiai eredetűek, és a biológia nem elhanyagolható
(azaz ez egy kevert internalista-externalista magyarázat).
Nyilván komoly részigazsága van a feminista konferenciázóknak, bár hogy a szexuális zaklatás – amiből nyilván több van, mint ami napvilágra jut, ezt nem vitatom – lenne az egyik legnagyobb visszatartó erő, azt azért kétlem.
Murray több olyan különbséget is megállapít nők és férfiak között, melyeket valószínűleg erősen befolyásol a biológia is:
1. A személyiségbeli különbségek a nemek között világviszonylatban azonosak, ráadásul a nemileg egyenlőbb és szabadabb társadalmakban nagyobbak.
2. Átlagosan, világviszonylatban a nőknek jobbak a beszédhez kapcsolódó készségei és a szociális érzéke, a férfiaknak pedig jobb a térlátása, a tájékozódási készsége, illetve több férfi van extrém matematikai tehetséggel megáldva (vagy épp tehetségtelenséggel megverve).
3. Ugyanígy elmondható, hogy a nők inkább az emberekkel, a férfiak inkább a dolgokkal kapcsolatos hivatást választanak maguknak.
4. Az agyra jellemző nemi különbségek összefüggenek a személyiségre, a képességekre és a társadalmi viselkedésre jellemző nemi különbségekkel.
Richard Lippa kaliforniai pszichológus úgy magyarázza mindezt, hogy a biológiai és környezeti tényezők kibogozhatatlan okozati bozótokat alkotnak, ezért felesleges a vita arról, hogy úgymond hány százalék biológiai és hány százalék környezeti hatás felelős a nemek viszonyaiért.
Ugyanis egy ok-okozati szálat sem lehet elszigetelni a többitől, azok oda-vissza hatással vannak egymásra. Ezért aztán ha egy környezeti okra közpolitikát húzunk fel, egyáltalán nem biztos, hogy úgy fog hatni, ahogy szeretnénk, vagy hogy hatni fog egyáltalán (Gender, Nature, and Nurture).
Nők és férfiak egyaránt jók a tudományban, de talán nem mindig ugyanazokon a területeken. Reméljük, minél többen, akik tudománnyal szeretnének foglalkozni, tudnak is azzal foglalkozni. A tudóspalántáknak, legyenek bár férfiak vagy nők, meg kell adni a megfelelő segítséget. De nincs szükség az élet minden területén numerikus egyenlőségre. Őszintén szólva elkötelezett bölcsészként nem tartom számon, hogy kik hozták össze a legújabb mérnöki és informatikai bravúrokat, és hidegen hagynak a világmegváltó tudományágak világcsúcsai is (nem valószínű, hogy szükségük lenne a figyelmemre amúgy).
Murray megfontolásai messzemenő következményekkel járnak a jóléti és egyenlősítő politikákat tekintve. A radikális feministák például elfelejthetik a társadalomátalakító terveiket. Ugyanis számos kutatás és metaanalízis, különböző módszertannal mind ugyanarra jut: a több lehetőséget, kiterjedtebb jóléti politikát és nagyobb nemi egyenlőséget kínáló országokban, mint például a skandináv államokban, hagyományosabb a férfiak és nők hivatásválasztása, mint a tradicionálisabb és szegényebb, kevésbé szabad országokban.
A nemi egyenlősítés tehát számos területen hagyományosabb nemi szerepeket hoz.
A Murray által felsoroltak miatt viszont a külső beavatkozások csak limitált eredménnyel járhatnak mindezeket a különbségeket tekintve, azaz a társadalommérnökösködő erőfeszítések sosem fognak nagy sikerrel járni, sőt túl sok energiát felesleges rájuk pazarolni. Ezzel együtt is őszintén sok sikert és kitartást kívánok a tudomány (sőt: a világmegváltó tudományok!) csúcsait ostromló nőknek!
Még az is lehet, hogy az MCC-ből is feljut oda valaki, ki tudja!
Kapcsolódó vélemény
Mandiner
Pető Andrea, a CEU gendertanszékének vezetője tükörbe nézett, és MCC-t látott saját maga és a CEU helyett.
Ezt is ajánljuk a témában
Rengeteg tudományos fokozattal rendelkező kutató dolgozik a konzervatív think thankeknél, akik gyakran oktatnak egyetemen is, a baloldalról mégis áltudományossággal vádolják őket.
Illusztráció: egy nő geometriát tanít
egy középkori iniciálén,
mely Euklidész Elemek című
munkájához készült 1310 körül
Meg akarták ölni Kathleen Stock feminista filozófust, akit sokan transzellenesnek tekintenek. A Charlie Kirk elleni merénylet kapcsán ő maga számolt be arról, hogy a megöléséről és feldarabolásáról fantáziáltak.
„Amikor a barátnőm menstruál, szurkálom a f*szomat, hogy nekem is ugyanannyira fájjon.”
Jim Simons az oktatástól a befektetési piacok csúcsáig menetelt, és ezzel nem csak saját magának hajtott hihetetlen hasznokat. Sebestyén Géza írása.
Ő volt az, aki felismerte, hogy a korábbi gazdasági erejétől megfosztott országban a kultúra szerepe felértékelődik.
„Ma egy kicsit egyenesebb a hátunk, magasabbra emeljük a tekintetünket, és jobban csillog az arcunk is. Jó áll nektek az űrkutatás” – jelentette ki Kapu Tibor kutatóűrhajós a Liszt Ferenc repülőtéren, miután hazatért Amerikából.
Még nem győzték le nyugaton a woke-ideológiát, a pszichológia szakma és az iskolák indoktrináltak, a társadalomtudományban politikai alapon lektorálnak – mondta a brit oktatási szakértő a Mandinernek.
Az amerikai társadalomnál kezd betelni a pohár.
Így kovácsolt politikai tőkét és gazdagította hálózatát a milliárdos az illegális bevándorlásból.
