Peti, ragadd meg a hatalmat, de aztán ideadod nekünk, jó?

„Most jutottam odáig, hogy szemrevételezzem a leépülés e káprázatos emlékművét. Lényege röviden: Lendvai Ildikó rimánkodik egykori szavazójához, hogy majd ne feledkezzen meg róla, annak ellenére, hogy most egy jobbközép formációt támogat. Ami természetesen helytelen megfejtés, és csak arról árulkodik, hogy a foxi-maxi kiképzésű káderek és szellemi szakmunkások soha semennyi energiát nem voltak hajlandóak feccölni az övéktől eltérő világnézet, hagyomány tanulmányozásába. 

Húsz éve Medgyessy Péter is hasonlóképpen köszöntötte Boross Pétert, aki szintén nem volt »európai értelemben vett« jobbközép politikus, legföljebb mérsékelt horthysta. 

Ami önmagában nem baj, csak a későbbi félreértések és csalódások elkerülése érdekében jobb ezt tisztázni.

 Mert az aktuális megváltó még csak az se, világnézete némi felszínes nacionalizmuson, csinos zakókon és egy alsó tagozatos szöveggyűjteményen alapszik. 
A legjobb rész viszont kétségtelenül az, amikor Lendvai esdeklően fordul egykori támogatójához, eképpen: »Te is azért vagy ott, mert esélyt adsz egy kétfordulós rendszerváltásnak. Amelyben az első felvonásban középjobb vezetéssel döntik meg Orbán uralmát. Ha ennek nyomán egy nyitottabb, plurálisabb, európaibb világ jön el, abban több tere van a baloldalnak is«. 

Ahogy az már lenni szokott. »Peti, ragadd meg a hatalmat, de aztán ideadod nekünk, jó?« Vagy legalábbis »aztán majd mi is használhatjuk kicsit, ugye?« Biztos így lesz. 

És véletlenül sem úgy, hogyha egy feltételezett váltás után a győztes tábora mégis összeroppan, akkor postafordultával a Fidesz érkezik vissza a hatalomba, és a baloldalnak (liberálisok, progresszívek, európai értelemben vett Európa-párti európaiak stbstb) lapot sem osztanak, hiszen most veszíti el még a reprezentációját is. 

Lendvai Ildikó ott téved, hogy a jobboldali-baloldali nem olyan, mint a férfi-nő, nem szükségszerű, hogy a társadalom egy meghatározott része egyikből, illetve másikból álljon. Egy ország közélete működik baloldal (liberálisok, progresszívek stbstb) nélkül, ami engem hidegen hagy, csak kicsit csodálkozom, hogy ennek megvalósulását baloldali fanfárok hangja övezi.

Szóval ajánlatos is rendszerváltás-szakértőként Lendvai Ildikóhoz fordulni, végtére is két rendszerváltás volt az életében. 

Igaz, egyikben sem vett részt, mi több: mindkettőt vele szemben hajtották végre. Ahogy Lendvai álmában létező harmadikkal is történne.”

Nyitókép: Mandiner/Ficsor Márton