Itt az igazság pillanata: Jézus szkíta-magyar táltos volt, Emese pedig a tantrikus párja – csak sajnos az egyház ezt elcseszte

Nyitókép: Képernyőfotó/YouTube/Aeternum

„Jézus egy felkészült jógi volt. Egy csomó beavatást kapott az elveszett pár évben, amit ugye nem taglalnak. [...] Sok évről van szó.

hogy keleten a beavatási helyeken meg-megjelent meg szerzetesként itt-ott volt. Tehát teljes mértékben ki lett képezve abban a tudásban, amit a jóga szútra már ötezer évvel azelőtt megírt. A jóga szithik,

– mondta a ‘90-es, 2000-es évek egyik kedvenc humoristája (nem viccből, komolyan beszélt), Laár András, aki Hodász András vendége volt az Aternum YouTube-csatornán.

Laár köztudottan buddhista, és különös érdeklődést mutat a szellemi dolgok iránt, így a kereszténység irányában is. Vagy mégsem? Ha a fenti idézet nem volt elég gyanús, akkor tegyük még hozzá: Laárt valójában nem a keresztény szellem, etika, misztika foglalkoztatja,

Elmondása szerint azért nem része, mert az egyház „elcseszte”.

Itt igazából be is fejezhetnénk ezt az írást, hiszen ebből rögtön kiderül, hogy Laár nem abban a Jézusban hisz, akiben a keresztények. Na bumm! És? Azért mégsem ilyen egyszerű a történet.

Hangzottak el további érdekes kijelentések Laár részéről, melyeket már meghökkentő voltuk miatt is érdemes idézni.

„Krisztusnak igazából Mária Magdaléna volt a párja. Ők egy tantrikus pár voltak és erről sok nyom van. Sőt, Mária Magdaléna evangéliuma viszont az, amit Krisztus a legközvetlenebb tanítványaként neki előadott. Krisztus nagyon komoly eredeti tanításai ebben az evangéliumban vannak.”

„Krisztus eggyel tovább lépett, ezt el kell ismerni.

Ő az életét rakta a mágikus asztalra. Azt adta áldozatnak. [...] Ő szándékosan fölmászott a keresztre és ott meghalt szándékosan. És ezt direkt, amiért csinálta. Egy nagy mágus volt. Nem egy akárki volt ő. Ő a legnagyobb isteni hatalom birtokában volt. Tehát amit ő csinált ott, hogy a saját életét tette a mágikus akciónak a középpontjába, és ez a mágikus akció sikerült, mert fel is támadt. Tessék, tehát ő kijelölt egy utat, igenis kijelölt, ezt el kell ismerni bármilyen vallás szempontjából: ha Krisztusra ráfókuszál az ember, akkor

Egyetlen egy buddhista mester sem adta az életét – vagy én nem tudok róla.”

Mivel feltételezem, hogy Laár Andrásnak jó a humorérzéke, remélem, nem sértődik meg, ha azt mondom: Jézus valójában nem jógi, hanem szittya-magyar-pártus herceg volt. Nagyon sok nyom utal erre, könyvtárnyi irodalma van eme elméletnek. Csak sajnos az egyház ezt elcseszte. Persze ez egy vicc a részemről, de mások szerint teljesen komoly.

és valóban vannak emberek, akik nem sajnálják az időt, hogy könyveket írjanak (tényleg könyvtárnyi irodalma van) vagy olvassanak róla, ráadásul ők is pont ugyanúgy a gonosz egyházat hibáztatják, amiért az ő véleményük kisebbségben van.

Szögezzük le, hogy Laár András abban hisz, amiben akar.

Miért kell ezen szőrözni akkor? Nem Laár András miatt, hanem mert ilyenkor rendre megfogalmazódnak azok a gondolatok, hogy „tulajdonképpen csak apróságokban tér el a véleményünk, attól még a lényeg ugyanaz, ugyanabban az istenben hiszünk”.

Ha hiszünk abban a Jézusban, aki jógi volt és a kereszten „mágikus rítust végzett”, tehát mágus is volt, akkor csupán egy varázslóban hiszünk.

Kovács Gábor atya Mágia és hit című könyvében tökéletesen elmagyarázza a különbséget a kettő között:

„A keresztény számára a hit élet, a mágia bűn. A kulcsszó a manipuláció. Mind a hit, mind a mágia kapcsolatban áll valamilyen numinózummal, vallási értékkel. A numinózummal való kapcsolatuk azonban lényegesen különböző. A keresztény hívő számára minden numinózum kizárólagos forrása az egyetlen transzcendens és abszolút Szentség, Ábrahám, Izsák és Jákob Istene, aki Jézus Krisztusban, az örök Igében nyilvánítja ki magát.

Ebből következik – ahogy arra Kovács atya is rámutat –, hogy a „hittel mondott ima (történjék szavakkal vagy szimbolikus tárgyak használatával) messzemenően nem jelentheti azt, hogy Istent, kellő eszközökkel, rábírjuk akaratunk teljesítésére”.

Nem tudom, ki hogy van vele, én nem abban a Jézusban hiszek, aki varázsolt, tehát manipulálta a felsőbb erőket, hanem az Istenben, aki értünk, emberekért, a mi üdvösségünkért leszállt a mennyből, megtestesült a Szentlélek erejéből Szűz Máriától, és emberré lett.

Abban hiszek, hogy az üdvözülést nem lehet mágiával kikényszeríteni, mert üdvözülni embernek lehetetlen, de ami az embernek lehetetlen, az Istennek lehetséges (LK18,26-27).

Laár említi, hogy Jézus „az életét rakta a mágikus asztalra”.

A keresztény ember nem azért mutat be áldozatot, mert kedve szottyant hozzá, hanem mert Jézus meghagyta neki: „Ezt cseledjétek az én emlékezetemre”(LK22,19-20).

Az Eucharisztia nem mágia, abban Isten adja önmagát nekünk a saját elhatározásából, nem mi manipuláljuk Őt várázsigével, hogy tegye meg. Ha mi manipulálnák, nem lenne Isten. Ha Ő nem akarná, nem ehetnénk a testét és nem ihatnánk a vérét, akármilyen varázsigét kántálnánk el egy pohár bor és egy darab kenyér előtt.

Fontos ezeket a dolgokat tisztázni, mert

Ebben hihet bárki, Laár András is, de akkor ez egy másik hit, nem keresztény, ugyanis a mi hitünk szerint ez bűn (raádásul ostobaság is lenne egyszerre hinni egyetlen Mindenhatóban és abban, hogy a magunk varázsereje bármit is ér).

És nem fogom azt mondani, hogy ez mind tökmindegy, csak hogy elkerüljem a kirekesztés vádját. Abban hiszek, hogy egy Isten van, tehát nem hihetek Laár András istenében is. Abban hiszek, hogy Jézus az emberré lett Isten, tehát nem hihetek Laár András Jézus jógijában.

Továbbá még mindig hiszek abban, hogy Laár András egy kiváló humorista.

***

Laár és Hodász beszélgetését alább nézheti végig: