»Viharzik a titok a búzaszemben, áthat / csigaházat és piramist, lehetnék a Teremtés / fönséges vadja, de kőbe zsibbasztott, vélt / tökélyemen emberfej a szeplő…«
2003 karácsonyán a Tilos Rádióban a műsorvezető azt a sértő mondatot mondta – azokban az időkben nem az egyetlent –, hogy „kiirtanám az összes keresztényt!”. Emiatt tüntetést szerveztek, melyen fellépett Lovas István, Melocco Miklós, és ön is mondott egy beszédet. E beszéd után önt virtuálisan meglincseltek, antiszemitizmussal vádolták, holott újraolvasva a szöveget semmi ilyet nem lehet találni benne. Az egészben az volt az ördögi, hogy már senki sem beszélt az eredendő okról, az elhíresült, gyűlöletkeltő mondatról, hanem mindenki önön köszörülte a nyelvét.
Ki akartak végezni. A beszéd csak alibi volt. Védekezni sem tudtam, mert szinte minden médium balliberális kézben volt.
Miért önt pécézték ki, és mi adott erőt a sok aljas támadás közepette?
Az adott erőt, hogy tudtam: igazam van. Ez nagyon fontos, hisz ilyen alkat vagyok. Sokan le akartak beszélni a fellépésről, mert Szabó Magda már feljelentett valamiért az írószövetségben, tehát már voltak ellenem egyéb merényletkísérletek. És mégis, erkölcsi kötelességemnek éreztem vállalni a fellépést. Tudtam, hogy nem fogok vadságokat mondani, mert apámék nem így neveltek. Ők farkasszemet néztek a saját halálukkal, az egész magyarság halálával a harcmezőn, kemény fából faragták őket, becsületes emberek voltak, tudták az illemet. Ez adott erőt. De gondolod, hogy az akkori jobboldali médiában egy árva jó szót szólt volna értem bárki is?”