Isten szótlan szavának karácsonyi üzenete

2024. december 19. 05:04

Mi a mi teendőnk? A csendes leborulás. Ajándék sem kell, csak a szív közepe és hozzá egy szakajtónyi idő.

2024. december 19. 05:04
null
Vértesaljai László
Vértesaljai László

„Csitt, csitt, kicsim!” – szól az anya a gyermekéhez, és biztatásként megigazítja a pendelyét. Időtlen ősképe a születésnek. Nincs semmi baj, minden rendben van – mondják az anyák szívük legmélyéből, egyáltalán nem számolva a külvilág eseményeivel. Ugyanazt mondják háborúban, békében, kényelmes, jól kifűtött szobában vagy sátorlap alatt, nagy hidegben. Hazudnak? Vagy – bocsánat – nem mondanak igazat?

Az anyák az igazat szólják, megint csak időtlen őstudással. Hiszen kicsinyüknek a világ csupán egyetlen személy, az anya, aki világra hozta őket. Gyermeke felé az anya nem is más, mint csendben vigyázó, ráboruló oltalom. Mondhat akármit, attól anya, hogy ott van a testmelegével, amit még álmában is megérez a gyermek.

Nem volt ez másként Betlehemben sem. Megmozdult és nyöszörgött egyet a kicsi, Mária föléje hajolt, és gyengéd szeretettel elcsendesítette a fiát. Mi ott állunk lélegzet-visszafojtva, megilletődve, örömtől gombócos torokkal. Ha van szép az ember életében, mely minden kor emberének minden helyzetben kijár, akkor éppen ez az elcsitítás az, mire a születő finom csendben egy gyermek egyenletesen pihegni kezd. Az emberfia alszik…

Ez a tartalom csak előfizetők részére elérhető.
Már előfizetőnk?

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!