Ez nem görög csőd, hanem magyar zsákutca

„A puha költségvetési korlátot erősíti, az alacsony nemzetközi versenyképességet konzerválja, a magyar munkát értékeli le a a forint árfolyamának trendszerű, sokáig szándékosan is támogatott folyamatos leértékelődése. (Ez a folyamat hasonlóan káros mint a 2001-2008 között megvalósult, a fundamentumokkal nem alátámasztott, erőltetett felértékelő árfolyam politika.) Nem igazán található példa arra, hogy a közepes fejlettségi szintet maga mögött hagyó gazdaság, amilyen a miénk is, sikeres felzárkózást tudna felmutatni leértékelődő, főként reálleértékelődő árfolyam mentén. Az utolérés kulcsa ugyanis a megcélzott országokhoz képest gyorsabb termelékenység növekedés. Ha ezt sikerül elérni akkor ennek szükségképpen tükröződnie kell minimum az árfolyam reál felértékelődésében. A tapasztalatok is ezt sugallják: Lengyelország, Csehország, Horvátország, Románia,a Baltikum, Dél-Korea,Izrael és a sor folytatható.

 A magánzsebekbe bőségesen adagolt vissza nem térítendő pénzek, a (túl) puha, olcsó, támogatott hitelek, az elkerülhetetlennél is nagyobb kamattámogatás, a negatív reálkamat minél tovább vannak jelen a gazdaságban, annál kártékonyabbak. A puha pénzek elkényelmesítenek, zombi vállalatok tömegének biztosítanak túlélést, hatékonytalanul kötik le az egyre szűkösebb munkaerőt, komoly erőforrás-pazarláshoz vezetnek. Az ingyenes vagy nagyon puha pénzek NEP-ben tervezett bőséges alkalmazása a megtérülési/hatékonysági követelmények fellazításával a kinyilvánított célokkal ellentétben nem a termelékenység már eddig is kiábrándítóan lassú – 14 év alatt alig több, mint évi 1%-os – növekedését fogja segíteni. Azzal éppen ellentétes hatású lesz. 

Befejezésül azt emelném ki, hogy a bevezetésre váró régi/új gazdaságpolitika kimenetele nem bizonytalan. Ha a külső kereslet élénkülése nélkül, erőltetett béremelésen alapuló fogyasztás és a belföldre irányuló beruházások felpörgetése révén emelkedik a belső kereslet, valamint puha pénzek osztogatásával kísérletezik a gazdaságpolitika, az biztosan egyensúlyromláshoz, nem fenntartható, nem dinamikus, nem tartós növekedéshez és nem felzárkózáshoz vezet. Sokkal inkább a környezetünk többségéhez képest eddig tapasztalt lassú lecsúszást vetíti előre.”

Nyitókép: Nikolas Kokovlis / NurPhoto / NurPhoto via AFP