…azokat az alapvető értéknormákat, erkölcsi erényeket és tisztaságot, amiket a múltban tiszteltünk, mindenképpen meg kellene őriznünk – Csík János a Mandinernek

Nyitókép: Vető Gábor, Csík János és a Csík Zenekar

A lassan a 40. évéhez közeledő, Kossuth-díjas, Kecskemétről indult Csík Zenekar lényegében a rendszerváltás utáni magyar zenei élet állandó és kimondottan fontos része, amely éppen úgy, mint a Ghymes és a Dalriada, rengeteget tett azért, hogy a magyar népzene még a változó időkben is fontos legyen a hallgatók számára. A zenekar aranylemez mellett Fonogram díjjal is rendelkezik,

2002-ben azonban az alapító, Csík János, súlyos autóbalesetet szenvedett, aminek következtében hosszú időre öntudatlanná vált, utána pedig kartörése miatt sokáig a hegedűt sem tudta a kezébe venni, de az ezt követő évek alatt sikerült újratanulni mindent. És ugyan látszólag a másik prímás, Szabó Attila vezetésével lassan a zenekar is újraéledt „Janika” mellett, hogy idén például egy frenetikus koncertet adjanak a Budapest Parkban, ősszel szomorú hír járta be a sajtót, miszerint az alapító visszavonul.

Csík János elköszön

Erről, a változásokról, a jövőről és a decemberi, az Erkel Színházban tartott különleges koncertről kérdeztük a tagokat, első körben Csík Jánost.

Négy éve már, hogy utoljára adott interjút a Mandinernek. Mi változott azóta? Akár a zenében, akár a magánéletében?

Bizony, a négy év hosszú idő, és nem volt tartalmatlan. A Covid-járvány tapasztalatai mind a zenében, mind az emberek magánéletében mély nyomot hagytak. Olyan tanulságok születtek, amelyek generációkon átívelő gondolatokat generálhattak. Az emberek megtapasztalták, milyen az, amikor együtt vannak, hogyan kell jól kezelni a helyzeteket – és mi történik, ha valaki nem tudja ezt megfelelően kezelni.

Hasznos tapasztalatokkal gazdagodtunk. A zenében egy kis szünetet hozott, de az olyan zenészek és zenekarok, mint a Csík Zenekar, igyekeztek feltalálni magukat, és hasznosan eltölteni az időt új dalok, lemezfelvételek készítésével. 

Az is igaz, hogy ebben az időszakban sok orvosi, egészségügyi és kórházi kezelés nehezítette a hétköznapokat és a színpadi munkát, de hál' Istennek sikerült túljutni rajta az orvosok kiváló munkájának, ügyességének köszönhetően. A családom életében is izgalmas volt ez az időszak: a gyerekeim befejezték az egyetemet, lediplomáztak és új életet kezdtek. Az egyikük már férjhez is ment, a másik pedig eljegyzésen is túl van, tehát elindult az életük.

Úgy érzem, hogy ez az időszak úgy telt el, ahogyan kell: nehézségekkel, de sikeresen átvészelve, és olyan örömteli pillanatokkal, amelyekért érdemes volt élni.

Mint alapító tag, mennyire elégedett a Csík zenekar jelenlegi irányvonalával, mind zenei irányban, mind identitásában?

A Csík Zenekar már 36 éve létezik, ami valóban hatalmas dolog. Hálás vagyok a zenekar jelenlegi tagjainak, hiszen ők már közel 20 éve alkotják ugyanazt a csapatot. Az elmúlt 36 év hozott ugyan változásokat, de én igazán hálás vagyok nekik, hogy ilyen jól együtt tudtunk maradni. Segítettek a mindennapi nehézségek megoldásában, még akkor is, amikor sokszor nem volt könnyű, de mindenki tovább vitte a saját „szekerét”, és hozzájárult a közös célhoz.

Az is tény, hogy Szabó Attila zenei feldolgozásai adtak lehetőséget arra, hogy a zenekar széles körben ismertté váljon. Ez a népszerűség pedig új lehetőségeket teremtett számunkra, hogy minél több embernek adhassuk tovább népzenei kincseinket. Úgy érzem, hogy ha a zenekar megőrzi ezt a zenei irányt, továbbra is fenntartja az egészséges egyensúlyt, amelyben megőrzi a népzenei értékeket, miközben befogadja a világzenei hatásokat, akkor ez egy igazán sikeres történet lesz. Bízom benne, hogy a jövőben is sikeresen folytatódik.

Az utolsó interjúnknál szóba került a Biblia és a hit. Mit gondol a jelenlegi világról, a világban zajló eseményekről? Most mennyire van szükségünk hitre?

Nagyon fontos, hogy az ember képes legyen reálisan és tisztán megérteni a körülötte zajló világot, az eseményeket és az embereket. Nem könnyű feladat, és sok energiát kell belefektetni, hogy a lehető legjobb módon kezeljük a mai világ kihívásait.

Időnként mégis elbizonytalanodhatunk, amikor olyan döntésekről és eseményekről hallunk, amelyek szinte érthetetlenek vagy abnormálisnak tűnnek. Sokszor elhangzik a mondás: „Bezzeg az én időmben…”, és én is hajlamos vagyok visszatekinteni a múltba. Ez gyakran egyfajta nosztalgikus gondolkodással párosul, hiszen természetes, hogy az ember jobban szeretné, ha fiatalkora boldogságát és élményeit megőrizhetné. Az ilyen emlékek mindig arra ösztönöznek, hogy visszatekintsünk azokra az időkre, amikor az élet talán egyszerűbbnek tűnt.

Ezért rendkívül fontos, hogy megemlítsük és tiszteljük azokat az embereket, akik még mindig őrzik ezeket az értékeket, akár a hitükben, akár a hétköznapi cselekedeteikben. Mert valóban, a helyes gondolatok és értékek vezetnek a helyes cselekedetekhez, és a hit segít abban, hogy átgondoljuk problémáinkat és döntéseinket. Bízom benne, hogy a jövőben erősödni fognak azok a józan, értékekkel teli gondolatok és döntések, amelyek megőrzik emberi mivoltunkat és hitünket.

2025-től visszavonul, nem vesz részt rendszeresen a zenekar életében. Nem fog hiányozni? Nem kezd valamiféle szóló projektbe, akár csak néhány évente valamilyen album kiadásába?

Való igaz, jövő évtől már nem leszek tagja a Csík Zenekarnak. Ez egy hosszú, több mint egy éve elindult folyamat, amit folyamatosan igyekeztünk a legjobb megoldást keresve kezelni.

Ez elsősorban az én döntésem volt, és a zenekar a megfelelő egyeztetés mellett mindig támogatta. Ennek köszönhetően találtuk meg a megoldást a 60. születésnapom apropóján: egy fiatal, tehetséges új tag, Gál Tibor veszi át tőlem a stafétát. Tibor rendkívül tehetséges, jó kiállású fiatalember, aki sok sikerrel és friss lendülettel gazdagíthatja a zenekart.

Nyilván senki nem hinné el, ha azt mondanám, hogy nem fog hiányozni. Biztosan hiányozni fognak azok az élmények és pillanatok, amelyek a zenekari élethez kötődnek, hiszen több mint fél életemet ezzel töltöttem. Ezért harcoltam, dolgoztam és küzdöttem. 

Mi vár rám a jövőben? Tulajdonképpen már évek óta dolgozom olyan projekteken, amelyek a Csík Zenekar mellett is jelen voltak. Különböző irodalmi műsorokat, adventi előadásokat hoztam létre színész-zenész barátaimmal, mint Őze Áron színművész és Dresch Mihály jazz-zenész, klasszikus és népzenei elemeket ötvözve. Készítettünk egy Adagio című műsort is, amelyben a magyar klasszikus költők versei szólalnak meg zenei kísérettel.

A jövőben sem szeretném végleg abbahagyni a színpadi muzsikálást. A Mezzo Zenekarral kevesebb fellépéssel ugyan, de továbbra is szeretnék jelen lenni a színpadon. A Csík Zenekarral kapcsolatosan megfogalmazott tempócsökkentés itt is indokolt, hiszen a rengeteg fellépés már fizikailag is megterhelő, és kevesebb erőm lenne továbbra is ennyi koncertet vállalni.

A legfontosabb, hogy azokat az értékeket és zenei gondolatokat, amelyeket jónak tartok, továbbra is képviselni szeretném, akár a színpadon is. Bízom benne, hogy az egészségem is engedni fogja, hogy folytathassam ezt az utat.

Szabó Attila, a Csík Zenekar masszív oszlopa

Kívülről az utolsó koncerteknél is úgy tűnt, hogy Szabó Attila mára már átvette Csík János szerepét. Mennyire teher vagy valamiféle súly ez az ember vállán?

Az utóbbi időszakban Jani egyre inkább kimerült, és mivel a feldolgozásokat amúgy is én csinálom a zenekarban, teljesen természetes volt, hogy a koncerteken is én vállalom a konferálást, különösen azoknál a számoknál, amelyeknek az összeállítása hozzám köthető. Így adódott, hogy az utóbbi időszakban egyre sűrűbben előforduló tematikus műsorainknál – például az LGT dalos A Dal a miénk, vagy a Budapest Parkban megrendezett Generációk koncerten – legtöbbször én vettem át a szót Jani köszöntése után, és én „vezettem” a műsort.

Természetesen ebben Janinál az elmúlt évek fáradtsága is szerepet játszott, hiszen egy idő után a koncertprogramok összeállításával járó folyamatos munka és a rendszeres konferálás is mind teherként nehezedett rá. 

Mindezek mellett Jani évekig szinte egyedül vitte a sajtóval való kapcsolattartást is, ami hosszútávon szintén megterhelő. Így mostanában ezt a terhet is igyekszünk elosztani a zenekar tagjai között, így a megnövekedett sajtóérdeklődésre is többen reagáltunk, hogy ne kerüljön túl nagy nyomás egyetlen emberre.

Csík János visszavonulásával változik-e bármit az ideológia, vagy minden téren megmarad a Csík-esszencia, amely miatt annyian rá tudtak hangolódni a zenére, ezzel visszatérve részben a magyarság gyökereihez?

Úgy vélem, hogy a Csík Zenekar attól lett Csík Zenekar, mert kialakította saját egyedi repertoárját és művészi irányvonalát. Mi, a zenekar tagjai, úgy döntöttünk, hogy természetesen ezen az úton maradunk.

A koncerteken tehát az autentikus összeállítások mellett továbbra is hangsúlyosak lesznek a saját dalok, és természetesen a nagy sikerű feldolgozások is helyet kapnak. Ez a művészi irányvonal folytatódik, és semmi olyat nem tervezünk, ami ettől eltérne. Megőrizzük a műfajt, az irányzatot, és a koncertek struktúráját is úgy alakítjuk, hogy a közönség mindenféle stílusú dalt hallhasson. Semmit nem szeretnénk változtatni ezen.

December 29. mennyire lesz eltérő bármelyik másik fellépési dátumtól? Mi lesz az Erkelben tartott koncert igazi és legfőbb különlegessége amellett, hogy az alapító ezen vesz részt utoljára?

Jani annak idején minden év végén meghívta a zenekart, és közösen átbeszéltük az elmúlt évet. Az év végi nagy koncertek gyakorlatilag Csík Jani kisszobájából indultak, és ahogy a zenekar egyre népszerűbbé vált, úgy nőtt a helyszínek mérete is. Ezt a koncertet mindig János születésnapi bulijaként tartottuk, hiszen János-nap és a december 30-i születésnapja között, az év utolsó napjainak valamelyikén rendeztük meg.

Most viszont ez a koncert más lesz, mint az eddigiek, hiszen tudjuk, hogy Janinak ez lesz az utolsó fellépése a zenekarral. Az is újdonság lehet a közönség számára, hogy koncerten megpróbáljuk Jani pályafutását a zene segítségével végigkövetni, kezdve az első daloktól egészen az idei új szerzeményekig, amelyek kifejezetten neki és erre az alkalomra készültek. A koncerten számos olyan vendég is jelen lesz, aki Jani életének meghatározó pillanataiban annak aktív szereplője volt.

Sok mindent mondanak és pletykálnak az emberek. Beleszól-e a politika a zenélésbe? Mennyire pendül egy húron egy konzervatív zenekar és egy konzervatív kormány?

Én úgy gondolom, hogy a Csík Zenekarnál soha nem volt példa arra, hogy bármilyen módon is beleszólt volna a politika a zenélésbe. 

Az, hogy egy zenekaron, vagy egy alkotói közösségen belül a tagoknak eltérő politikai véleménye van, szerintem teljesen természetes. Nálunk ebből soha nem volt probléma, mindenki tette a dolgát, elsődlegesen a szakmai szempontok figyelembevételével. Az, hogy a politika milyen hatással van egy-egy emberre, nyilván személyes kérdés, és ez mindenkinél másképp alakul.

Lesz-e új album, új dal? 

Természetesen dolgozunk az új dalokon, különösen, hogy januártól Csík Janit egy fiatal tehetséges kolléga, Gál Tibor váltja. Tibi már az elmúlt fél évben velünk volt a koncertjeinken, ahol megismerkedhetett vele a közönség. A december 29-i koncerten veszi át hivatalosan Janitól a stafétabotot, amelyre természetesen már neki szerkesztett, vele összeállított új dalokkal is készülünk. Az év végére már rögzítjük is ezeket, amiket fokozatosan fogunk bemutatni a közönségnek, bízva abban, hogy ezzel is még jobban megismerhetik a rendkívül fiatal és tehetséges Gál Tibort.

Gál Tibor, az ifjú titán

Ilyen fiatalon hatalmas lehetőség és még nagyobb felelősség egy ennyire neves és nagy múlttal rendelkező zenekarban ilyen fontos feladatot betölteni. Mennyire érzed ezt tehernek és mennyire kihívásnak?

Számomra ez egy rendkívüli lehetőség, hiszen mindig is az volt az álmom, hogy az életemet a zene köré építsem. A Csík zenekarnak köszönhetően most egy igazán izgalmas zenei életbe csöppenhettem. Eleinte meglepődtem a sok ember láttán és a nagy koncerteken, de mivel mindig is a zenével szerettem volna foglalkozni, hamar belemerültem a közegbe, és minden egyes koncertet élveztem, megannyi új élménnyel gazdagodva. 

A zenekar minden tagja támogat, segít és tanít, ami fantasztikus lehetőséget ad arra, hogy fejlődjek és olyan művészekkel zenélhessek, akiktől sokat tanulhatok. Ez egy nagyszerű kihívás számomra, amit lelkesen várok!

Mióta hallgattál Csík zenekart? Számodra mit jelent ez a név?

A Csík zenekar véleményem szerint rengeteg ember számára tette vonzóvá a népzenét és a népdalokat. Élénken ápolja ezt a hagyományt, és olyan formában dolgozza fel, hogy a populáris zene kedvelői számára is élvezetes és szerethető legyen. Már kiskorom óta a Csík zenekart hallgatom, legyen szó néptáncóráról, az internetről vagy a ráckevei koncertekről.

Ha teljesen szabadon változtathatnál akár a zenei vonalon, akár az ideológián, ami a zenekar mögött áll, milyen változásokat hoznál?

Nem változtatnék semmin; úgy vélem, ez a 36 év alatt tökéletesen kiforrta magát, és így van rendjén. Nagy öröm számomra, hogy részese lehetek ennek.

Hogy látod a jövőt, a hallgatók, a koncertekre járók mit várhatnak a következő 1-2 évben?

Aki eddig is szerette a Csík Zenekar muzsikáját, az továbbra is örömét leli majd benne, s bízom benne, hogy személyemmel egyre több hozzám hasonló korú fiatalt is megszólíthatunk majd. A régi slágerek, népzenei összeállítások és új számok egyaránt elérhetők lesznek, ahogy eddig is.

A teljes Csík zenekarnak egészséget és további nagyszerű fellépéseket kívánunk, december 29-én pedig ott leszünk az Erkel Színházban, hogy beszámoljunk az év egyik legnagyobb és legfontosabb hazai, könnyűzenei eseményéről!