Nyitókép: Mediaworks/ Markovics Gábor
„Látom a kritikákat, amelyek Magyar Pétert amiatt érik, hogy zilált, a szó legrosszabb értelmében bulváros a magánélete, hogy nem tud a munka több frontján egyszerre teljesíteni, egyszerre kárvallottja a kétlakiságnak a brüsszeli munka (rengeteget hiányzik) és a hazai pártépítés (nem tud odafigyelni, kik férnek hozzá a Tiszához, pénzemberek itt, lehallgatások ott).
Nos, szerintem ez pont olyan kérdés, amit Magyar Péter időben, előre rendezett. Mint arra emlékezhettek, mikor júniusban úgy döntött, hogy korábbi ígérete ellenére felveszi a brüsszeli mandátumot, két ígéretet tett:
1. a fizetése felét jótékony célra fordítja (ez ma még csak az alapfizetése felét jelenti, aminél jóval többet keres, de ha transzparens módon elszámol a jótékonysággal, esetleg ki is egészíti a valós keresete felére, az példamutató gesztus lesz).
2. »Legkésőbb fél év után újra megszavaztatja, hogy megérte-e felvenni az európai parlamenti mandátumát vagy vissza kell jönnie.« – ez június közepén történt, azaz még idén, bőven az ünnepek előtt Magyar Péter újfent megkérdez minket, Brüsszelben vagy Magyarországon szeretnénk-e. Igazi politikusi nagyságot jelezne, ha a hazaváró többség akaratának engedne (és meggyőződésem, hogy a Tisza-szigetek itthon szeretnék látni), és átadná a mandátumát a kiváló Bogdán Csabának. Lássuk meg, ez 2-3 hét múlva már meg kell történjék.”
***