Úgy tudják, a nemmel szavazók erkölcsi összeférhetetlenség miatt döntöttek így. Szerintük az ELTE egy ilyen hatalmú politikussal szemben kiszolgáltatott helyzetben van, ezért nem fogják tudni objektívan megítélni a dolgozatot, attól tartva, hogy negatív bírálat esetén szankciók érnék az egyetemet. Azt viszont jogszabályilag nem tehették meg, hogy a kérelmet elutasítsák, mert amikor Orbán Balázst felvették a doktori képzésbe, vállalták, hogy végigviszik a folyamatot. Mivel szakmai okok nem szólnak amellett, hogy ez nem lenne lehetséges, ezért jogszabályellenes lenne erkölcsi okokra hivatkozni. Hozzá kell tenni, hogy Orbán Balázs akkor kezdte a képzést, amikor még nem volt ilyen pozícióban. Magyarországon azonban nincs olyan jogszabály, amely ezt az összeférhetetlenséget kezelni tudná.”
Magyarán: szerintük tilosnak kéne lennie, hogy a politikusok (valamilyen meghatározatlan pozíciótól felfelé) ledoktoráljanak – ami egyébként állampolgári jog nemtől, származástól, rangtól és minden egyébtől függetlenül, csak a tudás számít. De egy, mondjuk így, a 444-es források szerint
potenciálisan nagyhatalmú politikus, akivel – ködösítés – „szemben kiszolgáltatott helyzetben van” az egyetem, az ne doktorizgasson. Miért ne?
Ha szakmai kifogás tényleg nem merülhet föl, akkor miért ne? A 444 azt sugallja, hogy nem volt az egyetemi doktori tanácsnak vér a pucájában elkaszálni Orbán Balázst a szakmán és tudományon kívüli okokból. Szerintem meg épp ennek fordítottja lenne kínos: ha az elfogulatlan tudósok egy jó dolgozatot csak azért kaszálnának el, mert politikus írta. Az átengedéséhez is kell kurázsi, mint látszik, ez legalább most megvolt.
De van ám még tovább is. Mindezek után a ELTE Média és Kommunikáció Tanszékének docense, Polyák Gábor (foglalkozása szerint elfogulatlan tudós) óvodás hangvételű, kicsinyes posztban ment neki a testületnek. (A tanszéke egyébként másik karhoz tartozik, szóval a bölcsészkar egyik szakának docense nekiment a jogi kar doktori tanácsának.)