Számos családbarát, kimondottan különleges, de legalábbis nagyon élvezetes és szórakoztató videójáték után a hibrid Switchre olyasmi jelent meg, amire nem számítottunk.
Nyitókép: Mario & Luigi: Brothership, Nintendo
Jó, azt azért hozzá kell tenni, hogy bármennyire is tévedhetetlennek tűnik a japán óriás, miközben az otthoni gépekre és kiemelten a félig hordozható, félig asztali Nintendo Switch konzolra csak úgy záporoznak az emlékezetesebbnél emlékezetesebb játékok, a cég életében is találni csontvázakat a szekrényben. Ilyen csontváznak mondható az az AlphaDream is, amely 2003 és 2018 között, Game Boyra és Nintendo DS-re, 3DS-re csak úgy ontotta magából a Mario & Luigi-játékokat.
Aztán becsődölt. A szériát azonban nemcsak felélesztette a kiadó, de át is ruházta az Akiba’s Trip- és Octopath Traveler-sorozatokat fejlesztő Acquire-re.
Ezt is ajánljuk a témában
A magyar mozikba december 26-án száguld be a Sonic, a sündisznó 3., hogy a gyűrűk helyett ismét a forintok és dollárok csilingeljenek, és ehhez a Sega is új játékot időzített.
A bajszos vízvezeték-szerelőt talán senkinek sem kell bemutatni, sőt nem hogy mindenki ismeri, de még rejtélyes világokból is a segítségét kérik. Mint például egy másik dimenzióban lévő sziget lakói, akik nagy bajban vannak. A sziget ugyanis némi mesterkedésnek hála apró darabokra szakadt és a mi feladatunk az egyesítésük.
Mario és testvére, Luigi, egy „hajóval” közlekedve fedezi fel a közeli és távoli helyeket, ahol a kisebb szigeteket nemcsak bejárják, de azokat lényegében láncra is fűzik.
Merthogy az elektromosság nagyon fontos szerepet tölt be ebben a kalandban, és ezzel kapcsoljuk össze központi hajó-szigetünket és a többi kis darabkát. Ilyen sziget-darabból pedig rengeteg van, méghozzá a legváltozatosabb formákban, eltérő miliővel, ellenfelekkel, látványvilággal és jellemzőkkel. A fagyostól a láváson át az erdeiig, ami alapvetően erősítené a változatosságot.
A játékmenet pedig egy kaland-RPG keveréke, így felfedezünk és leginkább küzdünk a mindenféle támadókkal, persze a műfajhoz illeszkedve körökre osztott formában. Egyszer egyik, máskor a másik karakterrel támadva, különleges akciókat és kombókat is bevetve. Merthogy a harc szinte már ritmusjáték, aminél a megfelelő gombokat nyomkodjuk, ezzel még nagyobb sebzést és még látványosabb támadás-sort bevetve a mit sem sejtő ellenre.
Azt gondolnánk amúgy, hogy annyi kooperatív játékot, sőt annyi, a Switchre megjelent kooperatív játékot követően a legújabb Mario & Luigi-epizód is ezt a vonalat követi, miközben némi fejlődést láthatunk a DS- és 3DS-epizódok után. De nem is lenne Nintendo a Nintendo, ha egyszerre több lépésben indulna meg a fejlődés útján. A japánok ugyanis nagyon ragaszkodnak a hagyományokhoz, még olyan helyzetekben is, mikor ez ellentmond az ész érveknek.
Ebben az esetben például hiába adja magát a cím, melyhez igazodva a testvérpárt akár ketten is lehetne irányítani, legalább offline, ketten a kanapén ülve, erre sajnos esély sincs.
Tudom, így lett kitalálva a játékmenet, vagyis egy játékos irányítja a kontrollerrel (meglehetősen egyszerű és jól követhető módon) a testvérpárt, akár így megoldva különböző, nem túl nehéz logikai feladványokat. De olyan nemzetközi sikerek után, mint az It Takes Two és az Unravel 2, valamiért azt gondolná az ember, hogy a kiadó nemcsak tanul a korábbi hibákból, de ki is javítja azokat. Márpedig a Mario & Luigi-játékok eddig egyértelműen nem a műfaj csúcsát jelentették.
Ezt is ajánljuk a témában
Megszokott dolog, hogy a woke ideológia és a genderlobbi kifejezetten károsan hat egy kultúrtermék megítélésére, mégis akadnak olyanok, akik mindenáron letolnák az ember torkán a propagandát. Böjtös Gábor írása a Dragon Age: The Veilguard nevű videojátékról.
És nincs ez másként a Mario & Luigi: Brothership esetében sem. Maga az ötlet jó, a játék alapvetően színes, vicces, aranyos és élvezetes. Ettől függetlenül azonban messze nem tökéletes. Azon lépjünk túl, hogy nincs benne co-op, elvégre – bár legalább egy minijáték jó lett volna – az eddig sem volt a széria jellemzője. A Brothership azonban jóval hosszabb a korábbi epizódoknál, viszont nem elég izgalmas ahhoz, hogy ennek legyen logikus magyarázata.
Mert míg a sorozatban a legtöbb játék nagyjából 20 órányi időt igényelt, a legújabb epizód ennek közel a kétszeresét kívánja meg, amihez viszont nem elég izgalmas a játékmenet.
Lehet, a sorozat talán legjobb részét akarta lemásolni a fejlesztő, a 2013-as Mario & Luigi: Dream Team azonban még valahogy látványban is erősebb volt, nekem legalábbis a dizájnja sokkal jobban tetszik. A 2024-es etap leggyengébb pontja pedig jó eséllyel a harc, ami már rövid úton unalmassá válik, ráadásul hosszú is amellett, hogy kimondottan ismétlődő.
A régóta futó széria legújabb része
Persze túlzás lenne azt mondani, hogy a Mario & Luigi: Brothership rossz játék, mert ez nem igaz. Aranyos, egyszerűnek mondható, családbarát kaland-RPG, amelyben érdekes lények és változatos helyszínek váltják egymást, a főellenfelek pedig kifejezetten ötletesek. Gyereknek ideális, ráadásul őt még jó eséllyel az ismétlődés sem zavarja annyira. Ilyenformán a játék karácsonyra is jó választás lehet.
Persze csak akkor, ha Switchre már megvan a Super Mario Bros. Wonder, a Mario Kart, valamelyik Kirby, PS5-re pedig az Astro Bot.
Ezt is ajánljuk a témában
Szinte egyszerre indította el három nagyobb videójáték az őszi dömpinget, és ami a legizgalmasabb, hogy az egyik simán lehetne az év játéka.
Ahogy új filmből, úgy új játékból is bőven akad majd 2025-ben is. Jobb és rosszabb, ezért igyekeztünk egy listában összeszedni, hogy melyek 2025 legjobban várt videójátékai.
Ismét eljött az év vége, közeleg a számadás pillanata. Hogy éltük meg az esztendőt, milyen tapasztalatokkal gazdagodtunk? Vagy éppen mi volt az év filmje, az év videójátéka?
Esőben és hóban, világosban és sötétben, a Citadella és az Empire State Building felett is ugyanakkora élmény repülni. A Microsoft Flight Simulator segítségével ezt már lényegében bárki átélheti.
2007-ben egy kis stúdió kultikus játékot teremtett, mely a nyolcvanas évek egyik legnagyobb európai katasztrófájából táplálkozott – végül "csak" 17 évet kellett várni a tényleges folytatásra.
Sokféle módon megálmodták már a jövőt, nem egy esetben akár legitimálva mások életének kioltását, és nem ritkán ebből még sportot is űztek. 25 éve az Epic is így tett, ami sokak életét változtatta meg.
A beszélgetésre a magyar kormányfő Emmanuel Macron francia elnökkel való találkozója előtt került sor.
Perczel Olivér láthatóan széleskörű alapkutatást végzett, figyeleme kiterjed még a naplókra, a historia domusokra, de még a plakátokra és a napisajtóra is. Veszprémy László Bernát írása.
Ráadásul mindezt egy őt támogató orgánum munkatársával tette.
