A magyar mozikba december 26-án száguld be a Sonic, a sündisznó 3., hogy a gyűrűk helyett ismét a forintok és dollárok csilingeljenek, a gyerekek és családok által várt eseményhez pedig a Sega is új játékot időzített.
Nyitókép: Sonic X Shadow Generations, Sega
Azt írtam a felvezetésben, hogy új játékot, de ez nem teljesen igaz. A Sonic X Shadow Generations ugyanis a 2011-ben PC-re, PS3-ra és Xbox 360-ra megjelent Sonic Generations remastered, avagy felújított verzióját is tartalmazza. A videójátékos világ egyik legjobb éveiről és platformjairól beszélünk, amelyek a hőskor után újra igazán emlékezetes élményeket tartogattak a játékosoknak. És bizony a Generations is ilyen volt.
Ez ugyanis a 3D-s és 2D-s Sonic-pályák egyedi, kicsit időutazós gyűjteménye, amit most már feljavított látványvilággal és új bónusztartalommal ismerhetünk meg.
Ezt is ajánljuk a témában
Van abban valami varázslatos, amikor az ember egy régen látott helyszínre tér be újra. Kivétel, ha az a hely tele van zombikkal, vagy éppen meg lehet fagyni és alig van remény.
Persze ez még kevés lenne az üdvösséghez, pláne egy olyan, 1991 óta aktív karakter esetében, mint a japán Sega kék kabalaállatkája, a kék sündisznó. És igen, Sonic a 20. évfordulójára kapta ezt a gyűjteményt, ezzel nagy örömet okozva a klasszikus játékok rajongóinak, akik a 3D-s és kalandjátékos folytatásokat kifejezetten csalódásként élték meg. A Sonic Generations jó lett, megörökölte a régi epizódok élvezetes és gyors játékmenetét, de kifejezetten a 2D-s pályákon, alapjaiban 2D-s megoldásai mellett mutatta ki a foga… tüskéje fehérjét.
Mert igazából az sem ártott meg a karakternek, ha térbe került, 3D-ben rohangált a gyorsaságra kiélezett pályákon. A lényeg ugyanis annyi – és annyi év és próbálkozás után ezt már nyugodtan állíthatjuk –, hogy ha a látvány 3D-s is, a fejlesztők ne lassítsák a sünit, ne kelljen megállni, ne hatalmas, nyílt terepeket fedezzünk fel. Mert Sonic az olasz, vízvezeték-szerelő sorstársával ellentétben mindig is kifejezetten a gyorsaságából élt, ez állt jól neki.
Bepörögve nekiindulni, majd a gyorsítókkal még nagyobb lendületet szerezve labdaként gurulni végig, nekiugorva közben az ellenfeleknek és felszedhető extráknak.
Ezt is ajánljuk a témában
Szinte egyszerre indította el három nagyobb videójáték az őszi dömpinget, és ami a legizgalmasabb, hogy az egyik simán lehetne az év játéka.
A 2011-es Generations pedig többnyire pont ezt nyújtotta. A síneken csúszva vagy a pályákon száguldozva a remek kamerakezelés pontosan azt hitette el az emberrel, hogy a 3D-s környezet ellenére egy 2D-s játékot kapott. Minden sallang nélkül, csak a lényeg maradt. Már ha valaki bírta a gyors váltásokat és fordulásokat, hiszen a kamerának mindenhez igazodnia kellett. No, ezt kaptuk most meg újra, némi extra társaságában. Ez a kis extra pedig igazából egy teljesen új játék.
Shadow egy másik ikonikus karakter, ő Sonic ellentéte a történetekben. Az először a 2001-es Sonic Adventure 2-ben megjelent fekete sündisznó egy sötétebb és komorabb szereplő, aki akár antihősként is felbukkanhat. A Sonic és a Shadow Generations alapjai azonban ezúttal azonosak, egy eseményhez köthetők, így lényegében más szemszögből, új pályákon élhetjük át újra a Sonic Generations cselekményét.
Sőt Shadow pályafutásának ikonikus helyszíneit bejárva fedezhetünk fel különböző titkokat, amik ugyan egy nyitott központi világban rejlenek, de az akció többnyire a hagyományosabb pályákon vár a játékosokra.
Nem mellesleg új képességeket nyithatunk meg Shadownak, amik szükségesek is ahhoz, hogy a karakter felvegye a harcot ősi ellenségével, Black Doommal, aki hogy, hogy nem, de a káosz és a gonosz küldöttjeként szintén lila színbe burkolózva érzi jól magát, lásd még a Warhammer vagy a Zelda ellenfeleit.
Ezt is ajánljuk a témában
Az esztendő videójátékokban gazdag, színes időszakát éljük, és a megszokott bőrlehúzás és pénztemető mellett azért akad néhány igazi nagy durranás is a virtuális térben.
Ez itt a nagy kérdés, és a jó válasz az, hogy a Sonic, a sündisznó 3. mozifilm érkezése előtt PC-re és konzolokra megjelent Sonic X Shadow Generations valahol a kettő között található. Hoz a múltból, méghozzá nem is keveset, hiszen a koncepció és mechanika mellett a fél játék a remastere annak, ami már eleve a nosztalgia kedvéért született. A másik fele pedig erre és a modern megoldásokra épül. Az összesen nagyjából 8-10 órás tartalom (minden titokkal persze ennél is több) azonban a keményvonalas rajongóknak és a friss érkezőknek is megfelelő.
Shadow pályáit néhol egy kicsit soknak éreztem, mind hosszban, mind pedig kialakítás terén, hiszen néhol elég kaotikussá válik az akció, ettől függetlenül élveztem a sebességet, az új megoldásokat, ahogy a visszatérést is a korábbi helyszínekre.
A Sega kék és sötét sündisznójának új játéka a 3. mozifilm előtt
Kicsit viszont sokallom a közel új játék árát a csomagért, hiszen összességében semmiképpen sem beszélhetünk egy teljesen új epizódról. De mindent egybevetve az biztos, hogy ez a dupla-kiadás a jobb Sonic-játékok közé tartozik, főleg, hogy a Shadow Generations a rövidsége és hibái ellenére is ígéretesen viszi tovább a mitológiát és a korábbi, akár a Sonic Frontiers során megismert megoldásokat.
Így talán mindenki nevében mondhatom, hogy valami ilyesmire lenne szükség a jövőben. Nem a kifejezetten pixeles és semmi újat nem mutató retróra, de nem is a Sonic-idegen megoldásokra – a Shadow Generations talán az az irány, amelyen a Sega karaktereinek olyan gyorsan kellene tovább száguldani, mint a szél.
A regény több mint 60, a filmes adaptáció pedig közel 30 éves, de a világpusztító bogarak története ma is van olyan népszerű, hogy milliók adják érte az életüket.
John Carmack, John Romero, Sandy Petersen neve mára legendává vált, 30 éve pedig talán főművük bővült ki úgy, hogy a folytatás még az eredeti játéknál is sikeresebb lett.
Van abban valami varázslatos, amikor az ember egy régen látott helyszínre tér be újra. Kivétel, ha az a hely tele van zombikkal, vagy éppen meg lehet fagyni és alig van remény.
Szinte egyszerre indította el három nagyobb videójáték az őszi dömpinget, és ami a legizgalmasabb, hogy az egyik simán lehetne az év játéka.
A korábban a The Division-játékokat készítő Massive Entertainment a Star Wars témával vajon élvezhetővé tudott tenni egy amúgy tipikus Ubisoft-videójátékot?
Még a kerületi polgármester is mérges, de mégis: Berlin tartomány döntött.
A kifejezés a magabiztos, független és hedonista életvitel szimbólumává vált.
Konok Péter történész szerint itt „két lejárt szavatosságú design csap össze”, és nem lenne meglepő, ha végül a „buborékok” döntenének.
