Kicsit viszont sokallom a közel új játék árát a csomagért, hiszen összességében semmiképpen sem beszélhetünk egy teljesen új epizódról. De mindent egybevetve az biztos, hogy ez a dupla-kiadás a jobb Sonic-játékok közé tartozik, főleg, hogy a Shadow Generations a rövidsége és hibái ellenére is ígéretesen viszi tovább a mitológiát és a korábbi, akár a Sonic Frontiers során megismert megoldásokat.
Így talán mindenki nevében mondhatom, hogy valami ilyesmire lenne szükség a jövőben. Nem a kifejezetten pixeles és semmi újat nem mutató retróra, de nem is a Sonic-idegen megoldásokra – a Shadow Generations talán az az irány, amelyen a Sega karaktereinek olyan gyorsan kellene tovább száguldani, mint a szél.