Lopják a tudományt (is)

Nyitókép: Mandiner/Ficsor Márton

„Miért pont a tudományt ne lopnák? Naná, hogy lopják azt is. Csak előtte voltak csábítóbb ellopandók: ingatlanok, uniós pénzek, állami megbízások, koncessziók, kastélyok, kaszinók. Aztán jöttek a szellemi kincsek. Ott kevésbé a pénz, inkább a befolyás megszerzése volt a fontos. De az is lopás: valamit, ami közkincs, ami a miénk, elvesznek, kisajátítanak, a maguk használatába vesznek. Ez történt a média jelentős részével, a közoktatással – sikerült is tönkretenni –, némely színházakkal, lassan a filmgyártással is. (Felkészül a múzeumhálózat és a könyvszakma.)

És persze az állami egyetemek alapítványosításával, vagyis politikai privatizációjával, örök időkre bedugva a kuratóriumokba a fideszes kádereket. Nagy ára lett, és nemcsak az uniós kapcsolatok, ösztöndíjak elvesztése.

De itt volt még a tudomány. Szép nagy falat: még mindig komoly tekintélye van, ha sokan tesznek is ellene. (Trumptól épp ezért félnek az amerikai tudósok: a Covid alatt megtapasztalták, hogy bármely tudományellenes babonának képes a szószólója lenni. Nem azért, mintha teljesen hülye volna – egyáltalán nem az, de bármit képes megtenni, pláne mondani, ha ettől népszerűséget vár.)

Az alapkutatásokra költeni kell, a pénzügyi haszon nem közvetlenül jelentkezik, így Tiborczot vagy Mészárost sajna hidegen hagyja. Kár, különben koncesszióba lehetne nekik adni, mint egy trafikot. De vannak másfajta hasznok is. Pl. hogy ne kelljen hozzáértő emberektől egy-egy gazdasági vagy társadalompolitikai terv kritikájára számítani. Amikor az Akadémia valamelyik testülete bírálta mondjuk az oktatáspolitika egy-egy törekvését, hát az kínos volt. Mégsem lehet naponta helyeslőleg idézni Csurkától, hogy »a szakértelem ócska bolsevista trükk«. Minden tépázás ellenére hosszú ideig az Akadémia tekintélye azért jócskán megelőzte – előzi ma is – a parlamentét, a pártokét, a kormányét.”

***