A diktafonmatiné helyett fókuszáljunk hát azokra az eseményekre, amelyek közeljövőnket, közép-európai mindennapjainkat alakítják majd!
(Nyitókép: Eva Manhart / AFP)
Miközben az ellenzéki belpolitika egyre inkább egy árulással, kétszínűséggel és hübriszekkel tarkított szappanoperára kezd hasonlítani, fontos változások is zajlottak a világban.
A diktafonmatiné helyett fókuszáljunk hát azokra az eseményekre, amelyek közeljövőnket, közép-európai mindennapjainkat alakítják majd!
Régi geopolitikai tapasztalatunk, hogy térségünk hosszú távú életfeltételeit – gazdasági, külpolitikai és az utóbbi időkben bizony ideológiai behatások terén is – az Egyesült Államokkal kialakított érzékeny viszonyrendszerünk formálja. A Németországgal már hagyományos gazdasági együttműködés és a megfontolt keleti nyitás mellett ugyanis a transzatlanti kapcsolatok adhatják meg a külpolitikai kiegyensúlyozottságot. Ez ad stabilitást és mozgásteret hazánknak, illetve
ez a többoldalú kapcsolódás csökkentheti a globális kríziseknek való kitettségünket.
Az utóbbi években Joe Biden kamuflázselnöksége alatt hűvös távolságtartás jellemezte a Washington–Budapest-kapcsolatrendszert, ami a legérzékletesebben David Pressman nagykövet személyében és működésében mutatkozott meg. A hozzánk delegált túlmozgásos diplomata a civilizált világban szokatlan módon már-már helytartói reflexekkel, gyakorlatilag politikai aktorként lépett fel.
Az elvárható diplomáciai tisztelet helyett ittlétét a belügyek nem is titkolt alakítása jellemezte.
Ezért is jelentett külpolitikai kulcskérdést számunkra az amerikai elnökválasztás, ahol az uniós közvágyakozással ellentétben Orbán Viktor egyértelműen és korán Donald Trumpra fogadott. A taktika bejött, az elnökség mellett a képviselőház és a szenátus is republikánus irányítás alá került. Az újraformálódó rezsim az első jelekből olvasva újra hű szövetségesként tekint Magyarországra, ez pedig az ínség évei után bő esztendőket sejtet.
Szögezzük le: a tengerentúli irányváltás a lehető legjobb pillanatban érkezik.
Az elhibázott zöldfordulattal súlyosbított gazdasági válság, a soha véget nem érő orosz–ukrán háború és a társdalommérnökösködő áramlatok nehézzé tették jelenünket. A karakteres, nemzetben és hagyományokban gondolkodó politikai erők zord időket éltek Európában,
ám most egyedülálló lehetőség nyílik rá, hogy kontinensünk visszatérjen a normalitás medrébe.
Természetesen ez még nagy küzdelmeket jelent a brüsszeli páston, azonban hazánk stratégiai előnyre tett szert. A csapatot tévesztő uniós tagállamok most orientációs pontok nélkül maradtak a külpolitikai térben, Magyarország viszont élő, működő, kiaknázható kapcsolatokat ápol a Trump-kabinettel. A következő évek pedig épp erről szólnak majd: ezt az előnyt miképp fordíthatjuk saját épülésünkre és kontinensünk civilizációs alapértékeinek helyreállítására.
Feladat van, munkára fel!
Nem tettek jót a botrányok Magyar Péter népszerűségének, de Brüsszelnek sem jött be a számítása – ezek voltak a legfontosabb hírek pénteken.
„Profi” lett a jobboldal, sajnálkozott a Politico. Boris Kálnoky írása.
Alapjaiban írhatják át a NATO jövőjét.
A kormányfő szerint Európa balra tolódása versenyképességi válsághoz vezetett, míg Magyarország saját mintázatai révén tartja fenn gazdaságát.
Az egy évnyi magyar GDP-nek megfelelő orosz vagyonról van szó.
„Ez az egyik legfontosabb indikátor, mert nem a statisztika hideg számait, hanem a mindennapi valóságot tükrözi” – írja Sebestyén Géza, az MCC Gazdaságpolitikai Műhelyének vezetője.
Nagy bajban lehet Mérő Vera és Cseh Katalin, ha meg akarják szólítani a nőket.
Szombaton folytatódhatnak a megbeszélések.
