Egy frontharcos frontregénye – bemutatták Szájer József könyvét

Nyitókép: Mandiner/Földházi Árpád

Egy kivételes küzdő kivételes könyvéről van szó – fogalmazott laudációjában G. Fodor Gábor politológus, aki szerint Szájer „totális játékos, mindegy, hova teszik, elvégzi a munkát”. Szavai szerint a Frontvonalban egy „Fidesz-könyv”, benne a politika leszűrt tapasztalatai köszönnek vissza, s az olvasó képet kap arról, hogy van egy kivételes nemzedék, amely sajátosan közelít a politikához.

– hívta fel a figyelmet.

Elég volt a politikából

A kerekasztal-beszélgetés elején Szájer József elmondta, hogy Schmidt Mária ötlete volt a kötet. Fekete Rajmund, a Kommunizmuskutató Intézet igazgatójának felvetésére, miszerint már a 2019-es EP-választást követően tervezte, befejezi politikai pályafutását, a Fidesz korábbi EP-képviselője felidézte: politikusként sokkal több idő állt a rendelkezésére, mint amennyi ideig egy átlagos politikai életút tart

Addig azt gondoltuk, hogy nekünk be kell épülni, alkalmazkodni kell az európai együttműködés rendszeréhez. Aztán beláttuk, hogy bármit teszünk, ellenséges reakciót kapunk” – hívta fel a figyelmet, hozzátéve, „Nyugat-Európában szemérmetlenül elfelejtették a rendszerváltoztatás azon érdemeit, amelyeket a magyarok értek el, és nem is akartak emlékezni ezekre.”

Schmidt Mária, a XXI. Századi Intézet főigazgatója arról beszélt, hogy a Fidesz első kormányzása alatt kezdett el Szájerrel szorosabban együttműködni, amikor a tanácsadó testületének volt a tagja. „Egy nagyon akkurátus, rendszeres, tervezett munkavégzésben gondolkodó ember volt.

– idézte fel, hozzátéve, ideje volt, hogy Szájer József visszatérjen a tudományos pályára, és ez nyereség az intézet számára.

Lévai Anikó, az Ökomenikus Segélyszervezet jószolgálati nagykövete szintén azt emelte ki, hogy Szájer „predesztinálva volt a tudományos munka végzésére”. „Minket nemcsak a tanáraink tanítottak az egyetemen, hanem Józsi is” – fogalmazott.

Az alázat nemzedéke

Békés Márton történész-politológus kifejtette, a kötet egy frontharcos frontregénye, egy hatalmas tudáson átszűrt, rendszerezett információmennyiség, amely kritikus, javító szándékú javaslatokat is tartalmaz. Schmidt Mária szerint egy tanregénynek tekinthető a kötet, mivel az is tanul belőle, aki olvassa, illetve a főszereplő tanulási folyamatát is végig kísérhetjük.

A beszélgetésen a résztvevők felidézték a Fidesz indulásának, a rendszerváltoztatásnak az éveit. Lévai Anikó szerint a rendszerváltozás környékén érezte mindenki, hogy rozsdásodik az egész világ,

Szájer József úgy fogalmazott: az alázat jellemezte a nemzedéket, s „tudtuk, hogy kivételes korban élünk, és az, amit csinálunk, változtatni fog a világon”. Szavai szerint a flow vitte őket, aztán rájöttek: döntést kell hozni arról, párt legyen-e a Fideszből, és induljanak-e a választáson.

Schmidt Mária számára ez egy olyan generáció volt, amely jókor volt jó helyen, és tudott élni a lehetőségekkel. „Volt közöttünk egy bizalmi alap, az összetartozás dominált, számomra ők voltak az Aranycsapat azáltal, ahogyan új országot teremtettek” – hívta fel a figyelmet, hozzátéve, hogy a mai Magyarország arculatában, kiállásában, öntudatában az ő munkájuk játszott a legfontosabb szerepet.