Nő a tét: több száz harcjárművet küldenek Ukrajnába Amerikából
A csomag tartalmaz még légvédelmi rendszereket és rakétákat, illetve HIMARS- és tüzérségi lőszereket is.
A valódi égszakadás, földindulás nem itt keresendő, hanem a hosszú távú folyamatokban.
Nyitókép: Andre Alves / ANADOLU / Anadolu via AFP
„Az utóbbi napokban igen sok szó esik arról, hogy beszakadt az ukrán front. Rengeteg vitát lehetett hallani azzal kapcsolatban, hogy mit is jelent ez tulajdonképpen, mik a harcászati események műveleti következményei, milyen orosz taktikai reformok ágyaztak meg ezeknek a sikereknek stb.
Engem a háborúnak a harcászati szintje csak akkor foglalkoztat, ha olyan történéseket látok, amelyek megtörik a meglévő trendek linearitását és számottevő műveleti, illetve stratégiai kihatásaik vannak. A jelenlegi frontszakadásban én semmi olyat nem látok, ami ne lenne a lineáris folytatása azoknak a trendeknek, amiket hónapok óta követünk.
Ezt is ajánljuk a témában
A csomag tartalmaz még légvédelmi rendszereket és rakétákat, illetve HIMARS- és tüzérségi lőszereket is.
A valódi égszakadás, földindulás nem itt keresendő, hanem a hosszú távú folyamatokban.Ha egy pillantást vetünk a csatolt diagramra (New York Times, 2024.10.31.), akkor a következőket látjuk:
1. A 2022-es év negyedik negyedétől (Herszon, Harkiv stb.) egészen a 2023-as év harmadik negyedének a végéig (a Nagy Tavaszi Ellentámadás) mindkét félnek sikerült területeket foglalnia.
2. A fent említett tíz hónapból csupán három olyan hónap volt, amikor Ukrajnának sikerült több területet elfoglalnia, mint Oroszországnak, annak ellenére, hogy a háborúnak ebben a szakaszában – legalábbis elméletben – Oroszország védekező stratégiára állt át.
3. A 2023-as év negyedik negyedével kezdődően a trend teljesen egyértelművé vált. Oroszország hónapról hónapra egyre több területet képes elfoglalni. A folyamat persze nem teljesen lineáris, időnként lassuló, illetve gyorsuló szakaszok tarkítják.
4. A legaggasztóbb következtetés, hogy a területi változó lencséjén keresztül szemlélve a dolgot, nem látunk ukrán kezdeményezéseket. Ez alól csupán a kurszki betörés képez kivételt.
Ukrajna legkisebb problémája az, hogy az oroszok áttörtek néhány ponton a védelmi vonalaikat. Ezeknek a harcászati szintű eseményeknek semmi jelentősége nem lenne a háború menetére nézve, ha a hosszú távú folyamatok optimistább képet mutatnának. A frontszakadás valódi jelentősége abban rejlik, hogy tökéletesen beleillik egy olyan trendbe, ami már több mint egy éve tart, és ami hónapról hónapra egyre gyorsuló tendenciát mutat.
Számtalan alkalommal elmondtam, hogy ennek a háborúnak a célja nem a területszerzés, hanem az attríció. Ebből kifolyólag durva hiba lenne a területi változásokat a győzelem egyenes mérőszámaként kezelni. Ezekre az adatokra inkább úgy kell tekinteni, mint a hírhedten nehezen mérhető attríció indirekt mércéjére.Érdemes megemlíteni továbbá azt is, hogy ez alatt az egyre borúsabb 12 hónap alatt Ukrajna háromszor fogalmazta újra a győzelmi elméletét. A legutolsó ilyen elméletnek, Zelenszkij úr »győzelmi tervének« a fagyos fogadtatása, nem sok reménnyel kecsegtet a folyamat lelassítására, megállítására, megfordítására.
Ezeknek a tényeknek az ismeretében, immár sokadszorra, szeretném újra feltenni a kérdést azoknak, akik megalkuvást nem tűrően harcoltatnának tovább, bérmunkában. »Hogyan tovább?«”