A tudás és a hülyeség autonómiája

A nyitókép illusztráció. Fotó: Stephan Walochnik / Getty Images

A szürke kifejezések mögött komoly dolgok állnak: A HUN-REN vezetősége az elmúlt másfél évben átvilágította a a magyar tudományos élet műhelyeit, megvizsgálta a világ vezető tudományos intézményegyütteseinek a gyakorlatát és ennek megfelelően ajánlásokat dolgozott ki.

Ez körülbelül olyan teljesítmény, mintha valaki szenvedélyes horgász lenne, a világ legjobb horgásztavánál ülhetne egész nap és a legnagyobb halakat foghatna ki a legfurfangosabb horgásztrükkökkel, s sikerülne rávenni, hogy inkább mostantól foglalkozzon azzal, hogy a Balatonnál minden horgász elégedett legyen, de egyúttal a Balaton legyen a legjobb minőségű európai tó, az őshonos halak szaporodjanak a víz pedig ivóvíz tisztaságú legyen.

Gulyás ugyanis a maga tudományterületén – a neurobiológia egy speciális ága – világhírű és a svédországi Karolinska Intézetben, majd a szingapúri egyetem intézetében tetszőleges mennyiségű pénzügyi forrással, a világ legjobb kutatóival összefogva dolgozhatott azon, ami valóban érdekli.

Ám a miniszterelnök hívó szavára igent mondott és elvállalta, hogy egyrészt becsatornázza a nemzetközi tudományos életbe a magyar tudományt a jelenleginél sokkal hatékonyabban, másrészt vonzóvá teszi a fiatal tudósoknak az itthoni munkát, harmadrészt a fejlett világban bevált metodikáit itthon is érvényesíti. Megnyerte társának Jakab Rolandot, hogy az operatív feladatokkal olyasvalaki foglalkozzon, aki eddig az Ericsson Közép-európai stratégiai igazgatója volt.

Ezek az életutak arra mindenképp biztosítékot jelentenek, hogy egyrészt teljesítményelvű emberek vezetik az intézményt, másrészt olyanok, akiknek ez nem kiváltság, hanem szolgálat – ha nem hinnének abban, hogy hazánk tudományának javára lehetnek, akkor számukra testhezállóbb és jobban megfizetett munkával foglalkozhatnának.

Ha ezen az egyszerű haszonelvűségi teszten átszűrnék, akik most hangoskodnak a változások ellen, akkor talán már kevésbé lennének hangosak. Ugyanis mihelyt az Országgyűlés elé került a törvény a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete és az Akadémiai Dolgozók Fóruma tiltakozni kezdett, piros lapos tüntetés, orbánozás és mindenféle égzengés, amit a változástól rettegők – jó vagy rosszhiszeműen – ilyenkor tenni szoktak.

Mi a törvényjavaslat lényege és a HUN-REN missziója?

A kutatási hálózat alá tartozó több mint két tucat intézmény ne tartson el hatalmas adminisztrációt, ne legyenek párhuzamos ügyintézési, beszerzési, szervezési struktúrák, hanem ezeket centralizálják,

Ha meggondoljuk minden tudománypolitikai kérdés egyúttal költségvetési is: van-e forrás a kutatásra vagy sincs ez ügydöntő kérdés.

A benyújtott törvény garantálja, hogy a HUN-REN éves költségvetése megduplázódik, egyúttal a kormány elkötelezte magát, hogy megduplázza a kutatás-fejlesztésre fordítható összeget a költségvetésben, egyebekben pedig a HUN-REN igen erős és elsőrangú nemzetközi tudományos lobbi-csapattal azon munkálkodik, hogy minél több nemzetközi forrást is hozzáférhetővé tegyen a különböző kutatóintézeteknek.

Miért tiltakoznak a kutatók?

Erre a személyes válaszom az, hogy nem a kutatók tiltakoznak, hanem a kutatóknak az a hányada, akik képtelenek feltételezni, hogy valami az ő érdekükben is történhet, mindennel szemben ellenérzésük van, ami a kormányzati intézkedéshez köthető, esetleg kutatásuk fő tárgya metathesiofóbia, azaz a rettegés a változástól és ahogy Albert Sabin is magának adta be először a Sabin cseppeket, ők saját magukon próbálják ki a súlyos és előrehaladott fejlődéstől való rettegés demonstrálását – igaz gyógymódot nem kínálnak rá.

Ez elég meglepő állítás, hiszen a törvény a vagyont gyarapítani hívatott, miképp a tudományos kutatásra szánt költségvetést is.
Másrészt félnek attól, állításuk szerint, hogy az Európai Unióval közös kutatások így ellehetetlenülnek. Ez azért teljesen abszurd állítás, mert ha vetünk egy pillantást a HUN-REN tanácsadó testületére avagy Gulyás Balázs életútjára, esetleg az általa sokszor elmondott célokra, akkor világos, hogy ennek az ellenkezője az igaz: minél mélyebb és minél hatékonyabb nemzetközi kooperációt szeretne.

Ez voltaképp helyes, egy kutató mindig legyen kényes a saját kutatói autonómiájára. Van azonban régi tudománypolitikai vita, izgalmas és széles irodalma van: mi a helyes arány az alkalmazott és szabad kutatások között?
Erre különböző normák alakultak ki a világban, Szingapúrban 80 százalék felett van, az európai országokban pedig általában enyhe túlsúlyban az alkalmazott kutatás, tehát, amikor a  tudomány célja ¥ hasonlóan a szabad kutatásokhoz – az emberi test és elme, a természet és a kultúra feltárása, megértése és magyarázata, ugyanakkor ezen belül van valamilyen célhoz kötöttség: mondjuk az éghajlat problémákra kell választ találni vagy valamilyen betegségre gyógymódot.

miközben persze arra is törekedni fognak, hogy mindez a finanszírozó – a magyar adófizető polgárok – hasznára is legyen.

Ráadásul – mint ezt az érintettek jól tudják – Az alap- és alkalmazott tudomány meghatározásai általában a kutatók eredeti szándékaira utalnak csupán, hiszen Karikó Katalin sem tudta, hogy az mRNS biokémiai kutatásai első alkalmazási pontja a koronavírus világjárvány legyőzése lesz.

A megbízható és sikeres tudománypolitika  felelősségteljes magatartást követel meg – ezt a társadalom joggal várja el, ennek pedig triviális módon része a szabad kutatás, s természetes az is, hogy az adott szabad kutatások követése, nemzetközi összehasonlítása, mérése biztosított legyen.

Miként az is észszerűnek tűnik, hogy a szabad kutatás autonómiáját tiszteletben tartva minél több tudományos munka hasznosítható legyen a mindennapok minőségének javítására. Egyebekben pedig az nyilvánvalóan közérdek, hogy az innovációs társadalomban a társadalmi haszonnal járó kutatások előnyt élvezzenek, illetőleg, hogy

Ráadásul a nemzetközi kutatás fejlesztési programokba is az eredményorientált támogatások fognak előnyt élvezni, sőt ezeknek a sikere fogja hitelesíteni – ez a helyes egyensúly – a szabad kutatások termékeny munkáját is.

A tudomány egyszerre egyre inkább elaprózott és interdiszciplináris, rendkívül izgalmas lesz követni, ahogy a különböző szaktudományok prioritásai, módszertanai változnak a következő évtizedekben.

Mindezt feltehetőleg a HUN-REN-t most támadó tudósok nagy része is tudja. Csak mivel van egy értelmiségi nyomás rajtuk, hogy reflexből nemet mondjanak arra ami képzetzársítható a kormányzattal, miközben a megvalósuló jobb gyakorlat eredményeiből majd ők is részesülnek, tüntetnek, mert úgy vannak, mint a régi urak, akik akik a császártól várták a kitüntetést, de azt is szerették volna, ha Kossuth Lajos gratulál hozzá a száműzetéséből.