A régi jobb volt – Mivé lett világunk?

Nyitókép: MTI/Koszticsák Szilárd

„Tegye fel a kezét, aki erre fizetett be! Jelentkezzen, aki ezt akarta! Vallja be, aki a rendszerváltás környékén ezt a jövőt képzelte el! Senki? Nem csodálom… Az a világ, amiről akkor álmodoztunk, nincsen többé. Lehet, hogy nem is volt soha, és csak az álmainkban, az illúzióinkban volt olyan és annyira szép és gazdag és szabad és tökéletes, mint akkor hittük.

Ezt nem tudom, s már nem is fogom megtudni soha. De annál, ami most van, biztosan jobb volt. Jódolgában hülyült meg, hülyült el a nyugati világ, és szép lassan fel is számolja a »jódolgát«. Az emberhez méltó gondok – azok lettek oda legelőször.

Akkor csak idő kérdése, mikor érkezik meg az a generáció, amelyik végképp elhülyül, és emberhez méltatlan gondokat gyárt magának. Majd belemerül a mindenféle szélsőségekbe, hogy végre fontosnak érezhesse magát, aztán tönkretesz mindent, és a dolgok kezdődhetnek elölről. Megérkeztünk ide.

A minap sok-sok méltatlankodó írást olvastam az erre szakosodott sajtóban, hogy micsoda rettenet ez az óraátállítás. Elviselhetetlen, gyalázatos, rosszat tesz, felforgat, nem lehet aludni ilyenkor. Istenem… Mennyire irigylem a problémáikat…

Netán három évente várva a kék útlevélre, amivel ki lehet utazni Nyugatra is, de nem biztos, hogy megkapod azt a kéket, nem biztos, hogy aláírja kérvényedet a tömbbizalmi, és egyáltalán…

Ezek most tényleg azt hiszik, hogy diktatúrában élnek. Micsoda nagy öröm lenne számomra, ha visszavihetném mindet az időben, fél évre Kádár bácsi cukrászdájába, fél évre Ceausescu poklába, aztán megdumcsiznánk a diktatúrát. Úgy megnézném, ahogy négy órát állnak sorba egy farmerért, utána meg egy Alföldi papucsért.

S aztán megkapnák a behívót, utaznának Ercsibe pontonos hidásznak, Csicsó törzsőrmester és Veres Róbert mérnök-őrnagy karjaiba. De nincsen ilyen többé. Szerencsére. Ám van helyette az, ami most van. Az óraátállítás kínja meg a genderproblémák.”

***