Vágóhíd blues

2024. október 23. 09:30

Innen visszatekintve ötvenhat olyan volt, akár egy halálos szerelem: igaz, mély és pusztító.

2024. október 23. 09:30
Mező Gábor
Mező Gábor
Magyar Nemzet

Nyitókép: Fortepan

„De itt maradtak nekünk a Komlósok, a Kardos Györgyök, a Berkesi Andrások és a többi átmentett ÁVH-s, akiknek történetét filmünkben, az Elbocsátott légióban is feldolgoztuk. Ők mindig megtalálták a helyüket, 1953, majd 1956 után is. Akinek még volt ereje (és élt), az 1990 után is aktív maradt: egy Vajda Péter nevű propagandista (és ex-ÁVH-s) még Gyurcsány Ferenc idején is a Nemzetbiztonsági Hivatal szóvivője lehetett. Ismétlem: egy volt ÁVH-s, későbbi hírszerző, Népszabadság-tudósító. A kétezres években.
Gyilkos tréfa volt ez is.

Innen visszatekintve ötvenhat olyan volt, akár egy halálos szerelem: igaz, mély és pusztító. 

A magyar nemzet mindenét odaadta, és együtt maradtunk ott, kiterítve. Aztán Kádár újraprogramozta a rendszert. A nyílt elnyomás helyett ravaszabb módszereket választottak, eljött az Aczél-művek ideje. Megosztás, bomlasztás, egymás ellen fordítás, kegygazdálkodás, kritikusabb sajtó, a hitelre felhúzott legvidámabb barakk. És közben elfelejtettünk lázadni. Annyi tragédia, annyi halál és annyi árulás után a magyarság már csak élni akart, csupán létezni tudott, néhányan álltak ki helyettünk, egy »maroknyi« Pákh Tibor, Krassó György, olyan elfelejtett, tönkretett költők, amilyen Nyugati László vagy Derzsi Sándor volt. Emlékszik valaki a nevükre?

Aztán eltelt negyven esztendő, és egy alkoholista szovjet tolmács, egy korábbi pufajkás úgy gondolta, eljött az ő ideje. Horn Gyula jól számolt. Összeállt, összeálltak az addig magát antikommunistának hirdető SZDSZ-szel. Sokan ezt, Göncz Árpádék »árulását« (amely az ő életrajzát ismerve sem volt árulás, előtte voltunk megvezetve) tartották az utolsó cseppnek: a temetőből már kiemelt és végre azonosított ötvenhatos hőst ismét visszadobták a gödörbe. Megint arccal lefelé, állati tetemek, dögök közé.

»Ömlött a vér: a vágóhidakon / tehenet öltek, disznót, szamarat, kecskét és birkát/ szaláminak, parasztkolbásznak, gulyásnak, véreshurkának.«

Ekkoriban is kolbászt töltöttek belőlünk. Újra. Akik korábban államosítottak, ezúttal már mindent vittek. Nyugati partnerekkel, társutasokkal, cinkostársakkal. Úgy hívták: privatizáció. Szépen lebontották az egykori barakkot, ruhát cseréltek, és már azt üvöltötték: demokráciát, sajtószabadságot!

És mennyien tapsoltunk, mennyien tapsoltunk, Istenem!”

Ezt is ajánljuk a témában

 

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 9 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
ittésmost
2024. október 23. 10:31
Köszönet ezért az írásért!
sexykitty-5000122
2024. október 23. 10:14
🍓 ️ ­­­É­­r­­t­­­é­­­k­­­e­­­l­­d­ ­­­a­­ ­s­­z­­e­x­­­i­­­ ­p­­­u­n­­c­i­­­m­a­t­ 👉 𝐖­­𝐖­­𝐖­­.­­𝐗­­­𝟏­­­𝟖­­­.­­𝐅­­­𝐔­𝐍
herden100
2024. október 23. 10:12
🇭🇺🇮🇹 m.youtube.com/watch?v=xGuIM_PPZmQ&pp=ygUjbGF6aW8gYXZhbnRpIHJhZ2F6emkgZGkgYnVkYSBtYWRyaWQ%3D
herden100
2024. október 23. 10:12
💋 m.youtube.com/watch?v=xEhV9HMf5y8&pp=ygUSdXR0b3LFkXZhc8O6dCB6ZW5l
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!