Őrültek a rácsok mögött

Nyitókép: MTI/KOVÁCS ATTILA

„Fiatalkoromban felfigyeltem arra, hogy milyen szilárdnak hiszik ideológiai rögeszméiket a kommunisták. Filozófiatanár, szomszéd bácsi, katonatiszt, iskolaigazgató – hosszasan sorolhatnám azokat, akik hallatlan magabiztossággal elhitték önmagukról, hogy »tudományos talajon állnak«, pusztán azért, mert szemináriumon a dialektikus materializmusról magyaráztak nekik a kiképzőik. A modern politikai ideológiákban elsősorban hinni muszáj, a bizonyosság már nem annyira fontos: a baloldali rögeszméknek ez a megközelítés az alfája és ómegája. Éppen ezért, amikor néhány vörös szikra elszabadul a gondolatok máglyájáról, a marxista vagy liberális gondolkodói klub tagjaként tetszeleg, függetlenül attól, hogy művelt fő vagy éppen tökfilkó.

A múlt század közepén több olyan utópikus-szatirikus regény is született, amely alapjaiban leplezi le a marxizmus gondolattalanságát, társadalmi veszélyességét. Orwell 1984-e mellett Arthur Koestler prózája kívánkozik az élre, de magyarul sokáig csak a Sötétség délben igazított el bennünket a fenti tárgyban. Felfoghatatlan, hogy az 1951-ben megjelent A vágyakozás kora című kulcsregényét miért nem fordították le évtizedeken keresztül. Mindenesetre egy biztos: a bolsevikok mindig azokat gyűlölték a legjobban, akik kitáncoltak a mozgalomból, tehát Orwell vagy Koestler hazai megjelentetését a rendszerváltozásig elszabotálták.”