Radnai Márk nyílt levele Magyar Péternek – A végén
Befogod a mocskos pofádat te rohadt szemétláda, te büdös bunkó, és eltakarodsz a búsba, ameddig megteheted. Világos?
Megvalósulhat-e az ukrán elnök győzelmi terve? Európa megkésve Orbán Viktort követi a migráció kapcsán? Politikus-e egyáltalán a Tisza Párt vezetője? Ezekről is szót ejtettünk Bayer Zsolt publicistával. (Az interjú a Mandiner Reakcióban elhangzottak szerkesztett és bővített leirata.)
Nyitókép: Földházi Árpád
Bayer Zsolt
1963-ban született Budapesten. Publicista, író, műsorvezető. Az ELTE magyar–történelem szakán végzett. Egyike volt annak a harminchét egyetemi és főiskolai hallgatónak, aki 1988-ban megalapította a Fideszt, övé az 5-ös számú párttagkönyv. 1993-ig a párt sajtófőnöke volt. Újságírói pályáját a Mai Napnál kezdte, egy ideig a Népszabadságnál is dolgozott. Számos jobboldali napilap munkatársa volt, 2019-től a Magyar Nemzetnél dolgozik, emellett a Hír TV Bayer Show-ját vezeti. Kilenc film rendezője, huszonhárom kötet szerzője. 2012 januárjában a Békemenet szervezője volt többekkel együtt. 2016-ban megkapta a Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést.
Volodimir Zelenszkij ukrán elnök az Egyesült Államokban, majd az uniós csúcson is bemutatta győzelmi tervét, amely kevéssé bizalomgerjesztő módon három titkos záradékot is tartalmaz. Az Európai Unió vezetői, úgy néz ki, összességében támogatólag fogadták. Közelebb kerültünk a békéhez vagy az ukrán győzelemhez?
Kezdjük a titkos záradékokkal: halvány fogalmunk nincs róla, hogy mi van bennük. Valamilyen következtetést azért mégiscsak le lehet vonni az egészből, mert Zelenszkijnek volt egy árulkodó mondata, ami így szólt: atom vagy NATO. Mivel egy hadban álló országot nem szoktak fölvenni a NATO-ba – hiszen az alapszabályzat ezt tiltja –, józan paraszti ésszel azt a következtetést tudjuk levonni, hogy akkor atom. Köszönjük! Aztán menjünk tovább: mit is jelenthet az, hogy cseréljék le az amerikai katonákat ukrán katonákra? Annak beismerését, hogy Ukrajnában amerikai katonák harcolnak, és őket szeretné Zelenszkij lecserélni ukrán katonákra, vagy pedig az Európában állomásozó amerikai katonákat akarja lecserélni ukránokra? Mi történt, az ukrán elnöknek lett egy gyára, ahol katonákat gyártanak? Hiszen egyébként nincs katonája; lassan már a féllábúakat és a vakokat is elhurcolják az utcáról, és bezsuppolják őket a seregbe, ahol huszonnégy óra a túlélési idejük. Összegezve tehát: jelen állás szerint
ez a győzelmi terv a legrövidebb út a harmadik világháborúhoz.
Bár a titkos záradékokról csak találgatni tudunk, elképzelhető, hogy olyan területi lemondásokról van bennük szó, amit Zelenszkij nem vállal fel politikailag. Márpedig a realitás nagyon afelé mutat, hogy végül bizony le kell majd mondaniuk valamiről, bármennyire elfogadhatatlan és szembemegy a nemzetközi joggal az, hogy Ukrajna területét kvázi megcsonkolja Oroszország. Részben épp ezért szokták számonkérni a magyar kormány álláspontját, mondván, nem szabad engedni, hogy idáig jusson a történet, ezért kell az ukránok mellett állni fegyverrel és mindennel – egészen addig, amíg ezt a helyzetet nem számolják fel az ukrán hadsereg katonái.
Leegyszerűsítve ez lenne a morális dilemma: a béke azért jó, mert nem halnak meg emberek, de azért rossz, mert akkor az oroszoknak jobb lesz.
Nem óhajtom mentegetni Oroszországot, hiszen tény, megtámadta Ukrajnát. Márpedig
nem támadgatunk meg országokat csak úgy.
Viszont soha nem esik szó arról, hogy azért mégsem úgy történt ez, hogy Vlagyimir Putyin egy ködös kedd reggel arra ébredt, hogy hú, meg kéne támadni Ukrajnát. Évekig tartó folyamat vezetett idáig, gondoljunk csak bele, mi történt a kelet-ukrajnai orosz kisebbséggel – ami egyébként 80 százalékos többség –, ezek nem holmi apró csetepaték voltak. Embereket öltek meg. Odesszában rágyújtották a szakszervezetek házába menekülő oroszokra az épületet, és azokat, akik kiugráltak az ablakon a tűz elől, lent az ukrán tömeg agyonverte. Ne csináljunk tehát úgy, mintha Ukrajna lenne itt a szűz lány! Ne játsszuk el azt se, mintha az egészhez nem lenne köze az Amerikai Egyesült Államoknak! Ettől – még egyszer mondom – Putyinnak nem lett volna szabad ezt a lépést megtennie, nem lett volna szabad hagynia magát beleprovokálni a háborúba, máshogy kellett volna megoldania a helyzetet. De ha már így alakult, mondjuk a donbaszi orosz kisebbségnek, amely átélte mindazt, amit az ukránok műveltek vele 2014-től, most mégis ki fogja azt mondani, hogy „figyeljetek, minden rendben, maradjatok Ukrajnában, legyetek továbbra is ukrán állampolgárok, minden nagyon jó lesz”? Szerintem nincs ilyen terv, a keleti megyék várhatóan el fognak kerülni Ukrajnától.
Van a történetben egy mellékszál: a kelet-ukrajnai oroszok szociológiai értelemben különálló csoportot képeznek ahhoz, hogy ne feltétlenül akarjanak az Oroszországi Föderáció nyugati szélén lenni. Jól érezték magukat kettős identitású ukrajnai oroszként, nem akartak betagozódni a nagy Oroszországba.
Valóban, zavaros és bonyolult a helyzet. Mindenkinek javaslom, nézze meg Nyikita Mihalkov dokumentumfilmjeit, aki sok minden volt, csak nem holmi KGB-ügynök, az fix. Rendezői életművében mégiscsak ott van az Etűdök gépzongorára és A szibériai borbély, amely az egyetemes filmművészet két csodálatos alkotása. Ha valaki meg akarja érteni az orosz lelket, mindenképpen nézze meg ezeket, a háború kapcsán pedig a dokumentumfilmeket!
Donald Trump továbbra is kitart amellett, hogy ha megválasztják, békét teremt, sőt ha elnök lett volna 2022-ben, akkor ki sem tört volna a háború. Úgy fogalmazott, Zelenszkij az egyik legnagyobb üzletkötő, akit valaha látott, s bár nagyon sajnálja az ukránokat, az elnöküknek szerinte soha nem kellett volna hagynia, hogy ez a háború elkezdődjön. Ez realista álláspont vagy érzéketlenség?
Abban igaza van Trumpnak, hogy ahányszor Zelenszkij elment Amerikába, annyiszor távozott százmilliós nagyságrendű dollárral. Ami pedig a háború kitörését illeti, csak ismételni tudom önmagamat: Zelenszkijnek nem kellett volna provokálnia az oroszokat, az ukránoknak nem kellett volna mindazt megtenniük, amit megtettek, Putyinnak pedig nem kellett volna támadnia, s akkor minden rendben lenne. Csak az a baj, hogy túl sok a volna. Nézzünk egy történelmi párhuzamot! Amikor Nyikita Szergejevics Hruscsov fékezhetetlen agyvelejével kitalálta, hogy szovjet-orosz rakétarendszereket, inkluzíve atomfegyvereket fog telepíteni Kubába, mi volt John F. Kennedy válasza? Hát az, hogy akkor ki fog törni a harmadik világháború. Igaza volt Kennedynek? Igaza volt. Mégis mi a rossebet akart keresni a szovjet fegyverzet az Egyesült Államok lágy alhasában, százötven kilométerre a floridai partoktól? Most miért gondolta bárki akár az Egyesült Államokban, akár az Európai Unióban, hogy Putyin végig fogja nézni, ahogy a NATO telerakja fegyverekkel Ukrajnát?
Egyesek, például a volt külügyminiszter Jeszenszky Géza szerint a NATO nem támadó, hanem védekező csoportosulás, ezért ez hamis magyarázat Putyin részéről.
A Varsói Szerződés is mindig azt állította magáról, hogy védelmi szervezet, amely a NATO ellenében van. Mégis annak keretében óhajtottak néhány atomfegyvert lerakni Kubában. Akkor most mi van? Közben megint csak háromszor húzzuk alá: igen, Ukrajnának joga van mindenféle biztonsági és védelmi garanciára.
A nemrég kiszivárgott német titkosszolgálati megállapítások szerint Oroszország 2030-ra olyan erős lesz, hogy nyíltan meg fogja támadni a NATO-t. Ebből következik a fegyverszállítás felpörgetése és bővítése melletti újabb nyugati érv. Van ennek realitása?
Már megint a németek! Istenem, ha valaki harminc évvel ezelőtt nekem azt mondja, ma bármilyen módon az oroszokat fogom kvázi védeni, biztos körberöhögnöm. A történelmi hűség kedvéért azért csak szögezzük le: az elmúlt ezer évben „Európa” többször támadta meg Oroszországot, mint fordítva. A svédek kétszer, aztán ott volt például Napóleon, a németek szintén többször, nem is részletezem. Ez természetesen semmiben nem mentesíti a Szovjetuniót vagy a cári Oroszországot azon számos gyalázat alól, amit például a magyar vagy a lengyel szabadsággal szemben elkövettek. Amit a Molotov–Ribbentrop-paktum után Sztálin megtett az élet-halál harcot vívó lengyelek ellen, két héttel a második világháború kirobbanása után hátba támadva őket, az a történelem legnagyobb gazemberségei közé tartozik. Mondhatnám az 1956-os forradalom leverését vagy előzőleg a teljes közép- és kelet-európai régió bekebelezését is – jegyzem meg, nyugati pecséttel! Ettől még számszerűleg akkor is az a gyakoribb, hogy az oroszok megtapasztalták, hogy Nyugat-Európa valamiért időről időre megpróbálja őket lerohanni. Ez sosem sikerült. Viszont a Nyugat is számtalanszor leszerepelt morálisan. Például
amikor a katinyi mészárlás után az emigráns lengyelek felkeresték Winston Churchill angol miniszterelnököt, ő annyit mondott: „Fogják be a szájukat!
Csak nem képzelik, hogy egy ilyen apróság miatt ki fogom ugrasztani Sztálint a Hitler elleni koalícióból?” Na, ennyit a Nyugatról meg a glaszékesztyűs angolokról!
Ha már történelem: a szovjetek végignézték, ahogy a németek a varsói gettólázadás után elpusztítják a várost, csak utána indultak meg a katonáik.
Valóban, ráadásul a varsói gettólázadás idején a német szövetséges magyar katonák harcoltak a lengyelek oldalán, a magyaroknál a lengyel–magyar barátság mindent felülír. És amikor Adolf Hitler felszólította Horthy Miklóst, hogy a menekülő lengyeleket ne engedje be Magyarországra, zárja le a határt, a kormányzó annyit válaszolt: nincs olyan magyar, aki ezt megtenné.
Térjünk vissza a mai Európába: nemcsak a háború volt téma az uniós csúcson, illetve az európai parlamenti vitán egy héttel korábban, hanem a migráció is. Olyan érzése van az embernek, mintha lassan a fősodor is magáévá tenné azt az álláspontot, amiért Orbán Viktort még fasisztázta 2015 környékén. És bár az Európai Unió Bírósága még csúnyán bünteti Magyarországot, mintha lenne némi változás.
Lehetséges, ám nem tudnám megmondani, hogy Európa tényleg mindig a magyar miniszterelnök után fordul néhány év késéssel vagy sem. Egy dolog biztos. Újfent érvényesül az elv: amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek. És nemcsak a bevándorlás kapcsán, hanem szinte minden téren ezzel kell szembesülnünk. Vegyük csak azt, hogy a Nyugaton halálra vásárolják magukat orosz energiaforrásokból, igaz, ezek jórészt kerülő úton és drágábban érkeznek az Európai Unióba. Az USA ráadásul nemrég két és félszeresére növelte az orosz urán importját. További érdekesség, hogy elképesztő mértékben fellendült például Kazahsztánban és Kirgizisztánban a nyugati, elsősorban német luxusautók behozatala. A nyugat-európaiak tehát kereskedhetnek a Kelettel, mindent csinálhatnak, csak nekünk nem szabad. Ha mi kerítést emelünk, az nácizmus. Ha ők kerítést emelnek, az egyenesen remek ötlet. Ha a lengyelek immár Donald Tusk vezetésével tesznek így, Brüsszelből megtapsolják, és kifizetik a költségeket.
Lásson már tényleg mindenki tisztán: iszonyatos farizeus, képmutató, szemforgató magatartás, amit a Nyugat művel!
Ettől mi még visszük tovább a migrációs politikában azt, amit eddig csináltunk, ha nem így tennénk, annak beláthatatlan következményei lennének. Tévedés ne essék: Németországban vagy Franciaországban már visszafordíthatatlan folyamatok indultak el. Ott már nincs valódi visszaút.
Versenyképesség. Immár Brüsszel környékén is elismerik néhányan, hogy az Egyesült Államok és Kína kezd elhúzni Európa mellett. A soros elnökséget vezető magyar kormányfő javaslataival azonban nem sokat foglalkoztak, az Európai Bizottság elnöke pedig inkább méltatta az unió helyzetét. Talán demagóg a felvetés, de foglalkoztat ez a kihívás érdemben bárkit is az EU vezetésében?
Jó, akkor a válasz is demagóg lesz. Nem tartom kizártnak, hogy van olyan európai politikus, akit amúgy érdekel a saját hazája vagy akár a kontinens versenyképessége és gazdasági jövője, viszont a tartótisztjeire ez már bizonyosan nem igaz, így aztán ő is úgy tesz, mintha nem érdekelné. Sőt, egyenesen úgy viselkedik, mintha Európa érdekeinek megfelelően ténykedne, miközben szöges ellentétben áll velük. Vegyük például Spanyolország baloldali miniszterelnökét. Pedro Sánchez elutazott Pekingbe, ahol Hszi Csin-pinggel parolázott, hosszan tárgyaltak, majd a kommunista kínai diktátornak váltig állította, határozottan ellenzi a kínai autókra kivetett uniós védővám tervét, ilyet szerinte nem lehet csinálni. Otthon azt is bedobta érvei sorába, hogy azért sem lehet korlátozni így a kereskedelmet, mert a spanyolok rengeteg sertéshúst küldenek Kínába, így az esetleges reakció nekik is fájni fog. Vagyis a kormányfő a hazája, illetve Európa érdekeivel egyezően foglalt állást. Aztán mi történt? Sánchez nem volt képes nemet nyomni, tartózkodott a védővámokról szóló szavazáson. Vagy ott vannak a német autógyárak, amelyeket az intézkedés elvileg védene Kínától: hiába jelezték, hogy nem kérnek belőle, pont senkit nem érdekelt. Egy minapi hír tökéletesen szimbolizálja Európa állapotát. Olvasom, hogy Németországban leégett egy vadonatúj, húszmillió euróból épült tűzoltóállomás, mert nem szereltek be tűzjelzőt. Ebben minden benne van!
Beszéljünk még Magyar Péterről! A felmérések szerint egy az egyben áll a Fidesszel szemben a Tisza Párt. Akkor számolhatunk úgy, hogy 2026-ban Orbán–Magyar-párharc várható?
Nem volt az olyan régen, amikor azt olvashattuk, hogy Márki-Zay Péter lőtávolságra van a Fidesztől.
Emlékezzünk csak: 2021 őszén az általa vezetett ellenzéki összefogás a felmérések szerint 4 százalékkal meg is előzte a kormánypártokat, a most szoros állást mérő Závecz „csupán” 10 százalékpontot tévedett a választás előtti utolsó mérésében. A Fidesz–KDNP pedig eddigi legjobb eredményét érte el 2022 áprilisában, jött az újabb kétharmad. Tehát kezeljük csak helyén ezeket a dolgokat. Ám az a dilemma valóban érdekes, megérne egy mélylélektani elemzést, hogy
van egy szavazóbázis ebben az országban, amelynek a jelek szerint már teljesen mindegy, hogy ki, csak ne Orbán legyen a kormányfő.
És ezért ideig-óráig bárkire hajlandók akár rajongással tekinteni, s menni mögötte. Szerintem ha holnap Magyar Péterről filmfelvételek kerülnének elő, amin óvodás kisfiúkkal fajtalankodik, még azt is megmagyaráznák, mondván, az nem is olyan nagy probléma, meg nem is úgy volt igazából. Rémisztő.
Mindenesetre most Magyar Péter az első számú kihívója a kormánynak. Milyen politikusnak tartja?
Szerintem ő nem is politikus. Vagy visszakérdezek: Banga páter vagy Marosán „Buci” Gyuri politikus volt? Mert ez az ember csak annyira politikus, amennyire ők voltak. És erkölcsi értelemben annyira még soha nem mentünk le a gödör aljára, mint amennyire Magyar Péterrel lementünk. Ez az alak lehallgatta a feleségét, majd azzal zsarolta. Ez a tény önmagában elegendő lenne ahhoz, hogy szurokban és tollban hempergetve takarítsák ki a közéletből. Szóval így, innen indult, és azóta nem csinált mást, csak hazudott. Mindenben. Továbbá abból áll a „politikája”, hogy készüljenek róla megfelelő fényképek és videók, amelyeken tovább hazudozhat, legyen szó árvízvédelemről vagy strasbourgi „vitáról”. Ez az alak az igazi, tőről metszett moral insanity. Aki most a mentelmi jogáért hajlandó bármit megtenni a brüsszeli tartótisztjeinek, s ha hatalomra kerülne, akkor ugyanígy a túlélésért tenne meg nekik mindent. Ne tévedjünk: ez nem egy tudatos hazaáruló, ugyan dehogy! Ahhoz kellene némi kurázsi. Ez az alak egy gyáva senki, aki ezért vállal és vállalna el mindent és bármit, valamint azért, hogy végre bebizonyítsa, ő is valaki. Rettenetes komplexusait és közülük is a legpusztítóbbat, a kisebbségi komplexusát gyógyítgatja most azzal, hogy politikust játszik. De valójában az lebeg a szeme előtt, hogy „megkaphasson minden nőt”, ahogy ezt már ki is fejtette. Továbbá hogy soha ne lehessen felelősségre vonni. Soha, semmiért. Szóval ennyit Magyar „labanc” Péter politikusságáról. Isten mentse meg ezt a nemzetet attól, hogy egy ilyen pszichopata valahogy a hatalomnak akár csak a közelébe vergődjön!