Két országban is rettegnek: Magyarország területeket vesz el tőlük a háború után
Nem csak Ukrajnában terjednek a vadabbnál vadabb pletykák.
Három hét alatt 45 magyar cég 150 helyi beszerzővel tudott találkozni a Balkánon – számolt be a Mandinernek a Hungarian Food Business Program eredményeiről Giczi Gergely, az Agrármarketing Centrum ügyvezető-helyettese. Interjú.
Miért fontos a Balkán a hazai vállalatok számára?
Hadd kezdjem a legfontosabbal: a hazai élelmiszeripar számára jelenleg minden potenciális piac fontos, mert egy olyan fejlesztési hullám hajnalán vagyunk, amelynek köszönhetően 5 év alatt mintegy 1500-2000 Mrd forint értékű beruházás valósulhat meg a szektorban, és amelynek eredménye nem csupán egy hatékonyabban és eredményesebben termelő iparág, hanem egy jelentős mennyiségi és minőségi többlet-előállítás is lesz majd. Ezt a többletet pedig le kell vezetni, ennek piacot kell találni, ahol csak lehetséges. A Balkán-félsziget országai és piacai elsősorban földrajzi közelségük, logisztikai szerepük, illetve gazdasági potenciáljuk miatt fontosak, amelyet támogat a kulturális és fogyasztói szokásaink hasonlósága is.
Mennyire nehezíti a kereskedést, hogy Horvátország, Bulgária – de most ide vehetjük Romániát is - kivételével a balkáni államok nem tagjai az Európai Uniónak?
Technikailag természetesen nem ugyanaz a Közösségen kívülre exportálni, mint azon belülre. Viszont az Európai Unió többi tagállamával azonos, sőt a többi, oda exportálni kívánó országgal is hasonló versenyt futunk e tekintetben, így azért jelentős hátrányban semmiképpen nem vagyunk. Általában véve az import termékek drágábbak ezen országok boltjainak polcain, a verseny valójában velük zajlik.
Az Európai Unió balkáni bővülése után javulna-e a hazai vállalatok esélye az eddig nem EU-tag államok piacán?
Természetesen igen. Mint említettem, a logisztikai feltételek jók, a most megjárt országok fővárosai, így Bukarest, Szófia, Belgrád és Szkopje is kivétel nélkül elérhetőek végig autópályán haladva. A kereskedelmi korlátok lebontása véleményem szerint óriási lökést adna a térségbe irányuló potenciális magyar exportnak, hiszen logisztikailag végre nyerőbb helyzetben lennénk, mint a legtöbb versenytárs, hiszen ezek az országok hozzánk vannak a legközelebb.
Mik a tapasztalatok, a rendezvénysorozat után javult-e hazánk megítélése, nagyobb érdeklődés várható a jövőben a hazai élelmiszerek/termékek iránt?
Egyértelműen igen. Változó ugyan, hogy melyik piacon mennyire ismerik, illetve ismerik el a magyar élelmiszereket, de abban biztos vagyok, hogy a rendezvényeket követően az ott megjelent beszerzők pozitívabb összképpel távoznak, mint ahogyan megérkeztek. Azt tapasztaljuk, hogy a fogyasztói szokások, - vele együtt a piac -, meglehetősen gyorsan változnak, ami folyamatosan új helyzeteket generál a szektorban. Szinte nincs olyan rendezvényünk, ahova ne jönne el velünk legalább egy, gluténmentes és egyéb „mentes” termékeket gyártó cég, és ahol ne lenne kiemelkedő érdeklődés e kategória iránt. Az élelmiszeriparban is folyamatosan igazolódik, hogy aki jól és időben olvassa a trendeket, az versenyelőnyt építhet ki magának néhány évre, amivel aztán a későbbi piaci sikereit megalapozhatja.
Mitől lesz a macedón és a koszovói piac óriási lehetőség a hazai vállalatok számára?
A választ két részre osztanám. Először is onnan közelítem meg a dolgot, hogy az ebben a szeptemberi körben meglátogatott négy, a koszovói beszerzőkkel együtt öt ország összesen mintegy 35 milliós piacot jelent. Ráadásul itt a szomszédban, belátható logisztikai távolságon belül, ami még szinte valamennyi hazai termék esetében azt jelenti, hogy a szállítás költségét elbírja egy exportügylet. Kivétel nélkül fejlődő piacokról van szó, ahol javulnak a gazdasági feltételek. Románia és Bulgária már tagja az Európai Uniónak, Szerbia és Észak-Macedónia pedig tagjelölti státuszban vannak, reményeink szerint mielőbb a Közösségben köszönthetjük majd őket. Sőt, továbbmegyek, gyakorlatilag a teljes Nyugat-Balkán elmondhatja ezt magáról, Bosznia-Hercegovina, Montenegró és Albánia is hosszú évek óta felvételre vár, ezért az eseményeinket és a tárgyalásainkat még nem fejeztük be a Balkánon, 2025 első félévében mindhárom említett országban szeretnénk megszervezni a hasonló üzleti rendezvényeinket. No, de vissza a kérdés második megközelítéséhez. Magyarország nyitott gazdaság, nekünk mindenkivel üzletelnünk kell, akivel csak lehet, egyszerűen ez az elemi érdekünk. Mi akkor is elvégezzük a ránk eső exportfejlesztési munkát, ha százmilliós, és akkor is, ha másfél milliós országról beszélünk éppen. Minden egyes piac további üzleti lehetőségeket jelent, erre így kell tekintenünk.
Nem érdemes már a nyugati országok felé nyitni?
Először is, feléjük már „nyitva vagyunk”, hiszen egy közös piacon élünk, dolgozunk. De további üzleti lehetőségeket folyamatosan azonosítunk, sőt, ahogy említettem, az idehaza végbemenő igen jelentős fejlesztési hullám egyik pozitív következménye várhatóan az lesz, hogy olyan termékek piacán is versenyképesek leszünk a hatékonyabb termelés által, amelyekre eddig nem volt esélyünk bejutni. Ez nem teljesen új piacokat, de új üzleti lehetőségeket jelent majd.
Mely termékeket exportáljuk a legnagyobb mennyiségben jelenleg a Balkánra?
Hadd kezdjem a választ azzal, hogy Románia hazánk egyik legfontosabb piaca az élelmiszergazdaságban, kivitelünk értéke folyamatosan az első három célpiac között tartja az országot. Jelentős például a gabona, a gyümölcs és az elsődlegesen feldolgozott készítmények exportja, de a Balkán többi országai komoly partnereink az élőállat exportban is. A célunk elsősorban itt is az, mint ahogyan általában véve is igaz, hogy a magasan feldolgozott készítmények arányát tovább javítsuk az exportszerkezeten belül. A tendencia kedvező, 2030-ig szeretnénk elérni az 50%-os értéket e tekintetben. Ehhez az kell, hogy minél több magyar készterméket gyártó cég indítson sikeres üzletet a balkáni térségben is. Ezekért a sikerekért dolgoztunk öt országot érintve szeptemberben és továbbikért dolgozunk majd a jövőben is.
Nyitókép: AMC