Azt gondolná az ember, hogy az Európai Parlamentben értelmes emberek ülnek – hát nem

(Nyitókép: FREDERICK FLORIN / AFP)

Azt gondolná az ember, hogy egy olyan intézményben, mint az Európai Parlament, értelmes emberek ülnek, akik értelmes vitákat folytatnak.

Odamegy a magyar miniszterelnök az elnökségi programról beszélni, mire az alkalmat régóta váró baloldali képviselők minibeszédekben átkozzák el őt, majd büszkén távoznak a pulpitus mögül. Látszott, hogy nagyon rákészültek, mintha ez lenne életük fellépése. Kiderült azonban, hogy a nyugati baloldali média hamis toposzait tudják csak ismételgetni.

Az Európai Parlament egy idegen test az Európai Unióban. Jól hangzik, hogy a közvetlen demokrácia letéteményese, csak épp nincs olyan démosz, amely megválassza, mivel nincs olyan, hogy „európai nép”. Európai népek vannak. Őket viszont nem nemzeti frakciók képviselik, hanem nemzeti delegációk, szétosztva ideológiai alapon szerveződő pártfrakciókba. Az EU-nak valójában államszövetségnek, konföderációnak kellene lennie, ezt szolgálja az Európai Tanács, lényegében még az Európai Bizottság is erre lett kitalálva.

Mivel az Európa Tanácsnak volt közgyűlése, az alapítók azt hitték, valami hasonló kell ide is. Eredetileg az országos parlamentek választották az EP tagjait, aztán a közösség elkövette az „ősbűnt” azzal, hogy átállt közvetlen választásra. Azóta az Európai Parlament ámokfutást művel, egy nem létező démosz letéteményesének tartva magát. Ebből kifolyólag pedig mindig is föderalista irányba igyekezett húzni az EU közösségét. 

Erre csak rátesz egyrészt az, hogy 2019 óta erősek a szélsőbaloldali frakciók, másrészt az, hogy egyesek Lengyelország és Magyarország elleni fegyverként a többségi döntés­hozatal bevezetését akarják a konszenzusos helyett. Nekünk, mint minden kis államnak – sőt igazából minden nagy államnak is –, addig jó, ameddig konszenzusos a döntéshozatal a nagy kérdésekben. Már csak azért is, mert a mostani vitából is lejött, hogy

Az Euró­pai Parlamentben konzervatívként hadakozni, ahogy a miniszterelnök tette, bizony szuverenitásvédelem.

Az EP-képviselők a magyar elnökség programja helyett a Magyar­országgal szembeni szokásos érveket hozták fel, és gyakran példálóztak 1956-tal Ukrajna kapcsán. A miniszterelnök úgy érvelt, hogy az 1956-os szabadságharc és az ukrajnai háború két teljesen más ügy. Talán ez igényel némi magyarázatot. Szögezzük le, hogy Ukrajnát megtámadták, Oroszország agresszor, az ukránoknak joguk van védekezni.

A helyzet az, hogy 1956-ban a magyarok elsősorban a kommunista kormány ellen keltek fel – és lényegében sikerrel is jártak –, aztán a kommunisták behívták a szovjeteket. Magyarországnak nem voltak oroszok által lakott régiói, Ukrajnának vannak. Magyarország a keleti tömb részeként nem volt független, Ukrajna a Szovjetunió felbomlásával 2022-ig is független volt, és ma is az. Az oroszok az uniós és NATO-semlegességüket szeretnék elérni – ahogy NATO-semleges Ausztria és Svájc, s nem sokkal ezelőttig Svédország és Finnország is az volt.

Tisztelet a hősöknek! Éljen a nemzeti függetlenség, a szuverenitás!  

***