Orbán Viktor a Millenáris Parkban emlékezik meg 1956 hőseiről
A miniszterelnök október 23-i ünnepi beszédének kiemelt meghívottjai a szeptemberi dunai árvíz elleni védekezésben részt vevők és családtagjaik lesznek.
Zászlótépés, szoborállítás, magyar rendezvények – a New York-i ötvenhatosok egy életen át a forradalom emlékét ápolják. Kifogyhatatlan lendülettel idézték fel személyes történeteiket, amikor felkerestük őket.
Nyitókép: MTI, Bánhalmi Norbert
„1957 áprilisában vágtam le a kommunista magyar zászlót az ENSZ előtt, Kiss Antal és Tóth László volt ott, előbbi a Magyar Hírlap újságírójaként dolgozott korábban, utóbbi pedig az MTI kimenekült fényképésze volt. Elmentünk az ENSZ előtt reggel tízkor, és láttam a zászlót a vörös csillaggal, amit mi kitéptünk a forradalom alatt. Antal azt mondta: »Hagyjad már, mit akarsz? A lapot kell összeraknunk!« Ugyanis épp a Szabad Magyarsággal mentünk a nyomdába. Fogtam magam, volt egy bicska nálam, felmásztam a falra, Tóth Laci pedig fényképezett. Levágtam a zászlót, leköptem, szétszaggattam, aztán jöttek a rendőrök. Ez volt az első zászlótépés az ENSZ-nél, aztán követtek az arabok és mások. A rendőrségen üvöltöztünk, hogy akárhol meglátjuk ezt a zászlót, le fogjuk tépni, és kérni fogunk mindenkit, ha ilyet látnak bárhol, szaggassák le, mert ez a zászló nem képviseli Magyarországot. Az egész világsajtó átvette, másnap a The New York Times címlapján volt rólam három kép, összesen pedig hat. A Life magazin közepén volt az egész. Azt is akartam, hogy ez világgá menjen. A Magyar Szabadságharcos Világszövetség azon volt, hogy ne altassuk el a forradalom emlékét, hanem maradjon meg minden gyerek, felnőtt és öregasszony emlékében” – mesélte e sorok írójának Lovas György 2016-ban New York-i otthonában.