Miként lett mégis plébános?
Isten a tudója, mi történhetett a háttérben, de 1977. január 15-én megérkezett a plébánosi kinevezésem. Nincs más magyarázat: az Istennek van történelemalakító terve Magyarországgal, a Magyar Máltai Szeretetszolgálattal a Kárpát-medencében, a világon, aminek a hívószava „a hit védelme és a rászorulók támogatása”. Egyedül érkeztem Zugligetbe, de nagy tervvel a szívemben, és egy nagyszerű kísérettel, hatszáz egyetemista fiatallal, ők lettek a kovásza az újjászülető egyházközségnek.
Hogyan?
Ezek a fiatalok a plébániai körzet minden lakásába személyesen elvitték a köszöntőlevelemet, amelyben felajánlottam az egyházközség lelki ajándékait, szolgálatát. A levél nyomán felbátorodók megtaláltak. Először temetési szertartást kértek, de ezért a szolgálatért nem fogadtam el pénzt, megértetve velük, hogy ez nekik ajándék, tartozása a közösség tagjainak van. Ez döntőnek bizonyult, később ők lettek az egyházközség éltető magja, amelyből a cselekvő szeretet gyümölcsei fakadtak. Ez a kockázatot és áldozatot vállaló, küldetését felismerő közösség létrehozta a nyolcvanas évek elején az első civil – egyházi – szociális hálót, amely minden rászorulónak menedéket jelentett, és világnézet-semleges csendes öröm kísérte. Erre a közösségre felfigyelt az önmagát kereső nyugati kereszténység is, amit számtalan látogatás jelzett. A szívemben élő keresztényközösség-kép roppant egyszerű, könnyen érthető: istendicséret és emberszolgálat. Az eucharisztia templomi ünneplése a falakon kívül, a karitatív cselekedetekben folytatódik. A kommunista évtizedekben a templom falai közül kilépő misszió megfogalmazása volt ez. Mondanom sem kell, sokan nem nézték jó szemmel.
Milyen jelei voltak ennek?
Mindennapos volt, hogy az utcában parkoló autókból ügynökök figyelték a tevékenységünket. Amit az emberi világban gyakorta büntetésnek szánnak, az Isten üdvösségtervében tervmódosítás. Ez a kockáztató és missziós lelkületű közösség alapította a Magyar Máltai Szeretetszolgálatot. Ennek a szervezetnek a németországi egysége Fényes Csillának, azaz Csilla Freifrau von Boeselagernek köszönhető, aki hároméves korában, 1944-ben menekült el családjával Magyarországról a háború elől. A nyolcvanas évek elején nemcsak honvágy kerítette hatalmába, hanem adósságérzet is a hazája iránt. Több ott élő honfitársunkkal egész Németországra kiterjesztették a magyarok iránti szolidaritás gondolatát, sőt sok német is csatlakozott. Csilla asszony többször járt Magyarországon, együttműködő partnert keresett, mindhiába. Lékai bíboros segítője, Tóth Mária nővér – akivel közös segélyprogramot működtettünk sokgyerekes családok megsegítésére – irányította hozzám. Találkoztunk, és 1989. február 4-én megszületett a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, majd sorban a Kárpát-medence minden országában. A történelem ura nyomban megajándékozott bennünket a bizalmával, történelemformáló feladatok megoldására szövetkezett velünk. Jöttek a keletnémetek, kitört a forradalom Romániában, berobbant a jugoszláviai háború… És nincs megállás, az Isten pedig szövetségesekkel dolgozik.
Még állt a vasfüggöny, amikor nyugatról már csodájára jártak ennek a szolidáris aktivitásnak.
Nem érthették az itt történteket: miközben ők „haldokoltak”, a még kommunista fennhatóság alatt sínylődő országban egy templomi közösség csodákat tett. Az életet ünnepelte.
A kommunista fennhatóság alatt sínylődő országban egy templomi közösség csodákat tett”
Miért nem segélyszervezet lett az elnevezésben?
Egyszerűen azért, mert tudtuk: soha nem leszünk képesek annyi segélyt adni, amennyire szükség lenne. Másrészt, nekünk alapvetően emberekkel kell kapcsolatot építenünk, hogy egymásra találjunk. Nem az az elsődleges cél, hogy adományt adjunk a rászorulóknak. Ezért lett szeretetszolgálat. Ezt követően egyébként sorra alakultak a segélyszervezetek. Sajátos, hogy korábban a lelkipásztori szolgálatomat korlátozták, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat tevékenységét viszont örömmel fogadta a kommunista hatalmi rendszer. Ez beismerése annak, hogy a gondoskodó állam nem működik. Mindenesetre beérett a vetés, adományok érkeztek, a támogatás kézzelfogható lett, a zugligeti közösség pedig az egész világnak bizonyította: Krisztus hívására van értelme az önkéntességnek és a cselekvő szeretetnek!
Kozma Imre
1940-ben született Győrzámolyban. 1963-ban szentelték pappá, 1977-ben lett a zugligeti templom plébánosa, 1989-ben a vezetésével alakult meg a Magyar Máltai Szeretetszolgálat. Az általa vezetett közösség még abban az évben ötvenezer keletnémet menekült átmeneti elszállásolását és élelmezését oldotta meg a templomkertben, a romániai forradalom idején pedig huszonkét teherautónyi segélyt küldött Erdélybe. 1997-ben lépett be a Betegápoló Irgalmasrendbe, amely 2000-ben kapta vissza kórházait. Számos hazai és nemzetközi kitüntetésben részesült.