Nemzeti maximum vagy nihilizmus

Nyitókép: Geszti Péter Facebook-oldala

„Különösen érdekes cikket írt Békés Márton történész-politológus, a XXI. Század Intézet igazgatója nemrég a Látószög blogra. A címe: A nemzeti maximum. Ki nem találják, de a nemzeti tábor régi óhaját erősítette meg benne, miszerint kulturális térfoglalás nélkül a nemzeti együttműködés rendszerének korszaka nem lesz teljes, nem lesz maradandó.

A cikkre később visszatérek. A napokban ugyanis – valami napsütötte helyről, videón bejelentkezve – előkerült

Geszti Péter, a puhuló kádári diktatúra hivatásos jófeje, impexes, komcsi család jóllakott rímfaragója, hogy köszöntse az idei ARC-kiállításra összegyűlt rendszerkritikus ifjakat, köztük a megnyitóbeszédet celebráló László Imrét, a DK külön bejáratú Mágenheim dokiját, akit az újbudai polgármesteri székbe repített az ellenzéki felfuvalkodás szele, továbbá más bátor demokratákat, így Karácsony és Őrsi Gergelyeket.

Geszti, ez a pandant nemzeti maximum, a minden rezsimben jól boldoguló lóvémágnes így sóhajtozott a köszöntőben:

»Az idei év témája a család, és az erre érkező pályázatok, azt hiszem, elmondhatom, különösen torz, drámai, beteges valóság képét tárják elénk. Hogyha Magyarországot egy nagy családként fogjuk fel, akkor ez a család gajra ment. Súlyosan traumatizált, megfigyelt, megalázott, átvert, kisemmizett, gyűlölettel mérgezett, háborúval ijesztgetett közösség hétköznapjai vicsorognak ránk a plakátokról. Családon belüli és kívüli erőszak tombol a digitális feu­dalizmus csűrdöngölős macsizmájának cifra gönceiben. Olyannyira elkomorult az elmúlt években a társadalmi közérzet, hogy a korábban jellemző humor, az egyéni magyar túlélés eszköze, szóval még a humor is már-már kiveszni látszik ebből a képből, illetve ezekből a képekből.«
Nyilván a fő kérdés: mi az a »macsizma«? Utánanéztem, létezik ilyen a balpesti szlengben, macsóistát vagy valami ilyet jelöl, ha jól értem és fordítom Gesztit.”

***