Ma már sejtjük-érezzük, hogy az 1848-as szabadságharc lángjának őrzésével a dualizmus kora talán szerényebben alakult volna, de Trianonban sokkal jobb pozícióból védhettük volna az országot. Itt sejlik fel Kossuth Lajos utószava, melyet – elkeseredve és reménykedve – a magyar emigráció levelezését egybegyűjtő sorozata végére írt 1882-ben:
»A sors kereke forgandó. Még jöhet is, amikor megért. S ha jő, lesznek fiai, kik a most megtagadott irányhoz visszatérve, oly önzetlen hűséggel, de nagyobb tehetséggel és több szerencsével szolgálandják a magyar hazát, mint én igyekeztem szolgálni.«
Ma is olyan idők járnak, amikor elmondhatjuk: nekünk nem igazunk van, hanem igazunk lesz! Fogjuk meg tehát azt a füles vasgolyót, és kezdjük el felgyúrni magunkat! Közeledik a nagy mérkőzés!”