A Fidesz azután is kétharmadot kapott, hogy államosította a kórházakat, a közoktatást és a tankönyvkiadást. Ha ezek egyike sem rengette meg a hatalmat, akkor miért kell félni a strukturális reformoktól?
(Nyitókép: Földházi Árpád / Mandiner)
Iskolakezdés idején fellángolnak a viták a pedagógustársadalom helyzetéről. Visszatérő toposz, hogy kevés a pedagógus, hogy a kormány semmit nem tesz a fájó pedagógushiány enyhítéséért, illetve hogy azért van kevés tanár, mert nincsenek megfizetve. Mindegyik állítás részigazságokra épít, amivel a politikai kommunikációban jól lehet operálni, de a megoldáshoz egyáltalán nem visz közelebb.
A valóságban hazánk általános demográfiai problémával küzd, évről évre többen halnak meg, mint amennyien születnek, erősen öregedő korfa jellemzi a társadalmat, ami a munkaerőpiacon egyre több problémát okoz. A fiatalok egy része elhagyja a hazáját, és ezt a folyamatot az sem volt képes ellensúlyozni, hogy a határon túlról sok magyar települt át – ezzel persze újabb gondokat generálva: az ottani magyarság látványos fogyását, gazdasági, politikai és kulturális pozícióvesztését.
Nem pedagógusból van kevés, hanem szinte mindenből. Kevés a gyermekorvos, a szakács, a szakképzett pincér, a buszsofőr, a rendőr, a mezőgazdasági idénymunkás, sőt már a valamirevaló polgármesterjelölt is. Talán egyedül a bolti pénztárosok száma megfelelő, annyira felvitték a bérüket. Ezt a problémát pénzzel nem lehet megoldani, mert attól, hogy nagy fizetést adunk, még nem lesz a pénztárosból felkészült tanár. Mondjuk ebbe az igazságba a kormány sem kényelmesedhet bele, tehát igenis szükség van bérrendezésre, különben esélyünk sem lesz arra, hogy tehetséges, elhivatott fiatalok a nemzet napszámosaivá, vagy ahogyan Gárdonyi hívta őket, lámpásokká váljanak.
A rövid távú megoldás az iskolarendszer azonnali átalakítása lenne, ám ehhez hiányzik a bátorság. A kormánypárt kampánystábjában dolgozó barátom megfogalmazása szerint a nagy ellátórendszerek átalakítását már Gyurcsány Ferenc is megpróbálta, bele is bukott, s „ha hozzányúlunk az iskolákhoz, akkor elveszítjük a polgármesterek támogatását, és ki fog helyben kampányolni?”.
A diákokat a koncentrálásra kell nevelni”
Valójában Gyurcsány nem az oktatási rendszer átalakításába bukott bele, a polgármesterek pedig azért is kerültek ki a parlamentből, hogy az ne legyen az önkormányzati lobbizás fóruma. A Fidesz azután is kétharmadot kapott, hogy államosította a kórházakat, a közoktatást és a tankönyvkiadást. Ha ezek egyike sem rengette meg a hatalmat, akkor miért kell félni a strukturális reformoktól? Jelenleg csak fenntartóváltásról beszélünk, a gondokért nem a polgármestert, hanem az államtitkárt szidják, azaz az állam úgy húzott magára egy problémát, hogy mindeközben nem tette meg, amit meg kellene tennie. Az egy gyermekre eső tanárok számában kifejezetten jól állunk az EU-ban, tehát a csökkenő gyerekszám mellett elsősorban logisztikai feladata van a tárcának. A mi 14 ezres otthonunk mindegyik városrészének saját iskolája van, külön vezetéssel, amiket már rég össze kellett volna vonni, az egyikben lehetne az alsó, a másikban a felső tagozat, de jelenleg az egyiket bővíteni akarják, a másikban kapacitástöbblet van, pedig a két épület egy kilométerre áll egymástól. Csökkenteni kell az iskolák számát, illetve ott kell új iskolát építeni, ahol tartósan nő a lakosság. Meg kell oldani, hogy a végeken is legyen tanár, ehhez pedig szolgálati lakások szükségesek, ami a falusi ingatlanárak mellett nem tűnik lehetetlen feladatnak.
És akkor a mobilokról: a telefon egy eszköz, amelynek használatát nem kell megtanítani, a gyerekek maguktól megtanulják. Hogy milyen tartalmak fogyasztására használják, az már nagyon nem mindegy, egyszerre szülői és iskolai felelősség. A programok és az MI alkalmazását meg kell tanítani, de ehhez nem kell az óra alatt csetelni. Sőt, a diákokat a koncentrálásra kell nevelni, elég nagy baj, hogy már a mi nemzedékünk is vészes figyelemzavarral küzd, és bennünket is utolér a cyberbullying. Van olyan magyar iskola, ahol az igazgató közel egy évtizede kitiltotta a telefonokat, és köszönik szépen, jól vannak, a gyerekek jól érzik magukat, a digitális kompetenciájuk semmivel nem rosszabb azokénál, akik a szabadságharcos intézményekben tanulnak.
A szerző író, kultúrpolitikus.
Ami kezdetben divatos játéknak, menő szabadidős eszköznek tűnt, mára súlyos közlekedési és egészségügyi problémává vált. A kis kerekek és a nagy sebesség rossz párosítás: a végállomás gyakran a kórházi ágy, nem pedig a kiválasztott úti cél.
A romák hagyományokra hivatkoznak, a képviselők szerint viszont a gyerekek jogai sérülnek ezekkel a hagyományokkal.
Ilie Bolojan miniszterelnök szerint Románia fenntarthatatlan gazdasági pályán van.
Az egyetem és az EHÖK hétfőtől közös munkacsoporttal rendezi a tárgyfelvételi és órarendi zavarokat.
Amerikában egyre többen választják az egyházi intézményeket és a magánoktatást, mert már nem bíznak a hagyományos oktatási intézményekben.
Frank Elderson, az EKB igazgatósági tagja figyelmeztetett: a klímaváltozás egy olyan gazdasági pofon lehet, hogy az eurózóna GDP-jének az 5 százalékát is elvihetik a következő években az áradások, az aszályok és a hőhullámok, ami ea 2008-as válsághoz hasonló szintű csapás lenne.
Szerintük ugyanis nem is volt kitűzve a találkozó, és továbbra is zajlanak az orosz–amerikai egyeztetések.
Az elmúlt hetekben Magyar Péter láthatóan mindent megtesz azért, hogy erős, kormányzóképes alternatívának mutassa magát. A valóság azonban az, hogy ez csupán egy gondosan megírt színdarab.
