Hatalmas változás előtt a magyar bérrendszer – már a recept is megvan hozzá

Nyitókép: AFP / Mercedes-Benz / Dudar Szilard 

Minden eddiginél hamarabb, már július közepén elkezdődött a jövő évi minimálbér és garantált bérminimum összegéről szóló tárgyalás a szakszervezetek, a munkáltatói érdekképviseletek és a kormány között. Naponta jelennek meg nyilatkozatok és esélylatolgatások a kötelező legkisebb bér mértékéről és arról, szükség van-e még a kettős minimálbérrendszerre, vagy ma már inkább hátráltatja a magyar keresetek felzárkózását. Az mindenki előtt világos, hogy a 2010-es évek közepétől tapasztalt jelentős jövedelememelkedést és az azzal járó életszínvonal-javulást a koronavírus-világjárvány okozta válság, valamint az orosz–ukrán háború kitörését követő magas infláció gyakorlatilag megsemmisítette.

Noha a statisztikai adatok szerint töretlen a keresetek emelkedése, és újra nő a vásárlóerő is, a belső fogyasztás továbbra sem közelíti meg az árak robbanásszerű emelkedését megelőző időszakot. A folyamat következménye, hogy a gazdaság alig növekszik, pedig a kormány korábban arra számított, idén visszatér az EU átlagát meghaladó, jelentős GDP-növekedés.

Nemcsak ezért övezi kiemelt figyelem mind a munkavállalók, mind a vállalkozások részéről a bértárgyalásokat, hanem azért is, mert az Európai Unió minimálbér-irányelvét a tagállamoknak november közepéig kell átültetniük. Brüsszel továbbra sem szól bele, hogy mekkora legyen a minimálbér, ám a tagállamoknak úgy kell meghatározniuk a kötelező legkisebb bért, hogy meghaladja a jövedelmi szegénység küszöbét. Vagyis aki dolgozik, az ne legyen kitéve a szegénység kockázatának. Ehhez a tagállamoknak bizonyos választható referenciaértékekhez kell igazítaniuk a minimálbér összegét, amely lehet akár az átlagbérek, akár a mediánbérek meghatározott aránya. Emellett az EU szorgalmazza, hogy az országok a következő években törekedjenek a kollektív szerződéssel lefedett munkavállalók arányának jelentős növelésére, s az erőfeszítésekről tájékoztassák Brüsszelt.

Időszerű a bérminimum újragondolása

Magyarországon kétféle jogszabályban meghatározott legalacsonyabb munkabér létezik. A tényleges minimálbér 2023 decemberében – 15 százalékos emeléssel – bruttó 266 800 forintra nőtt. Ezt az összeget a munkavállalók kis része kapja, 200-300 ezer foglalkoztatott. Ennél sokkal jelentősebb a garantált bérminimum, vagyis a középfokú végzettséghez kötött minimálbér szerepe, amelynek összege tavaly decemberben 10 százalékkal bruttó 326 ezer forintra nőtt. Ennek változása több mint 700 ezer munkavállalót érint közvetlenül, közvetve pedig további több százezer dolgozó keresetét befolyásolja.

A kettős minimálbérrendszer torzítja a statisztikákat, mivel a nemzetközi összehasonlításban csak a kisebb összegű minimálbér szerepel, amely alig érinti a dolgozókat, és euróban kifejezett összege valóban alacsonyabb, mint a román minimálbér.

Nagyobb problémát jelent, hogy a 2006-ban bevezetett rendszer ma már nem elősegíti a magyarországi munkavállalók fizetésének felzárkózását, hanem inkább gátolja. Az országosan meghatározott minimálbéreket a magasabb kereseti kategóriákban is egyfajta referenciának tekintik a munkáltatók, beleértve azokat a vállalatokat, amelyek megtehetnék, hogy nagyobb mértékben emelik a dolgozók fizetését.

A bértárgyalásokon tavaly óta napirenden van a minimálbérrendszer átalakítása a legkisebb kereset jelentős emelésével és az országosan meghatározott garantált bérminimum megszüntetésével, megreformálásával.

Ágazati legkisebb keresetek

„Az utóbbi hetekben valóban napirendre került a minimálbérrendszer átalakítása, de arról szó sincs, hogy csak a garantált bérminimum megszüntetését támogatnák a szakszervezetek. A Munkástanácsok Országos Szövetsége nem a bérminimum megszüntetésére tett átfogó javaslatot, hanem az ágazati bértarifarendszer magyarországi bevezetésére, vagyis a bérminimum maradna, csak ágazatonként eltérő lenne az összege. A bértarifarendszer az egyik legfontosabb eszköze volt a nyugat-európai jóléti társadalom kialakulásának” – mondja lapunknak Palkovics Imre.

A Munkástanácsok elnöke kiemeli, az országos szintű háromoldalú tárgyalásokon megállapított, egységes garantált bérminimum helyett a szakszervezeti konföderáció is arra tett javaslatot, hogy ágazati szinten, a sajátosságokat figyelembe véve lehessen meghatározni a legkisebb kereseteket. A Liga Szakszervezetek is hasonlóan gondolkodik, és a Magyar Szakszervezeti Szövetség sem zárkózik el az elképzeléstől. Ehhez szükség van a Magyarországon szinte nem létező középszintű érdekegyeztetés kialakítására. A szükséges jogszabály-módosításokról ősszel szavazhat az Országgyűlés.

Palkovics Imre a Mandinernek gyakorlati példán keresztül mutatja be az ágazati bértarifarendszer lényegét. Egy fodrász, mivel a tevékenysége középfokú végzettséghez van kötve, legalább a garantált bérminimum összegét kell hogy megkapja. A munkáltatót semmi nem kötelezi, még csak nem is ösztönzi arra, hogy ennél magasabb fizetést adjon, még akkor sem, ha a profit egy kis részének terhére megengedhetné magának – hívja fel a figyelmet az érdekképviseleti vezető. Az új struktúrában a fodrászokat és a szépségipar más szereplőit képviselő munkavállalói és munkáltatói érdekképviseletek együtt határoznák meg az érintett alkalmazottak kötelező legalacsonyabb keresetét, minimálbérét. Nemcsak a kötelező ágazati bérminimumról lehetne megállapodni, hanem ki lehetne jelölni bérsávokat. A munkavállalók minimumfizetését például a képzettségük és a szakmai tapasztalatuk figyelembevételével lehetne megállapítani a különböző feltételekhez kötött bérsávok meghatározásával – magyarázza Palkovics. A középszintű kollektív megállapodások tehát nemcsak az adott ágazat kötelező legkisebb keresetét határoznák meg, hanem szempontok – végzettség, szaktudás, területi sajátosságok – alapján jelölnék ki a szakmai bérminimumokat. A Munkástanácsok vezetője hangsúlyozza, a munkavállalókat motiválná a rendszer, például azzal, hogy a magasabb bérsáv eléréséért növelik képzettségi szintjüket, vagy több pihenőidőben részesülhetnek a munkáltatónak is előnyére váló feltétel teljesítésekor, minden csak megegyezés kérdése.

Az ágazati megállapodásokat cégmérettől függetlenül minden munkavállalóra kiterjeszthetné a kormány, így csökkenne például a kis- és a középvállalkozók versenyhátránya, és a multik sem pusztán az erőfölényükkel tudnák magukhoz csábítani az alkalmazottakat, hanem valódi előnyökkel kellene versenyezniük a képzett munkaerőért. Az egyezségek egyebek mellett tartalmaznák a bérek előre látható, kiegyensúlyozott emelkedését eredményező garanciákat, így mind a munkavállalóknak, mind a vállalkozásoknak kiszámíthatóságot teremtenének. Ezek az ágazati megállapodások általában csak a minimumfeltételeket rögzítik, helyben – a munkavállalónak kedvezően – továbbra is el lehetne térni tőlük.

Palkovics Imre úgy összegzi a Munkástanácsok javaslatát, hogy az ágazati bértarifarendszer magasabb szintre léptetné a munkaerőpiacot, mivel segítene megállítani az elvándorlást, kiszámíthatóságot teremtene, csökkentené a munka­körülmények és a fizetések közötti különbségeket, verseny­képesebbé téve a gazdaság szereplőit. Emellett garantálná, hogy a bérek gyorsuló ütemben zárkózzanak fel a nyugat- és észak-európai keresetekhez, mivel a megtermelt hozzáadott értékből a munkavállalók világos feltételek szerint részesülhetnének. Jelenleg ez a hozzáadott érték nagyrészt a vállalati profitot gyarapítja, a munkavállalók szinte alig részesülnek az általuk megtermelt többletből.

Széles körű megállapodásra van szükség

A Munkástanácsok azonban azt is kiemeli, hogy a középszintű, ágazati kollektív megállapodások rendszerének kialakítása időigényes és bonyolult folyamat, s úgy kell végrehajtani, hogy ne nehezítse meg például a kkv-szektor életét. A magasabb bérek eléréséhez állami hozzájárulásra is szükség van, ami a fogyasztás megerősödésének és a magasabb kereseteknek köszönhetően hosszabb távon nem jelent érdemi kiadásnövekedést a költségvetésnek. Sőt, nemzetgazdasági szempontból végső soron több előnnyel jár, mint hátránnyal. A vállalkozásoknak is meg kell érteniük, a kollektív lefedettség jelentős növelése már rövid távon is több előnnyel jár, mint hátránnyal – hangsúlyozzák. A szövetség ügyvezető alelnöke, Szabó Imre Szilárd által jegyzett háttértanulmány rögzíti, hogy az átállás akár már rövidebb távon magasabb szakmai minimálbéreket eredményezhetne a legtöbb nemzetgazdasági ágazatban, emellett jogtechnikai szempontból is tisztább helyzetet teremthetne, egyértelműsítve, hogy mely ágazatokban mely munkakörök igénylik a középfokú végzettséget vagy szakképzettséget. Önmagában a garantált bérminimum átalakítása és a kiterjesztésre vonatkozó szabályok lazítása mint jogi eszköz mellett más, kiegészítő jogalkotási javaslatok is szükségessé válnak.

Palkovics Imre arra is felhívja a figyelmet, hogy az ágazati szintű tárgyalások lefolytatásához szükség van a munkáltatókat tömörítő érdekképviseletek önszerveződésére is, ennek módját régóta rendezik a jogszabályok. Az elnök felveti: osztrák mintára a hazai vállalati szektor egészét lefedő testületként a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara is felhatalmazást kaphatna a kollektív tárgyalásokban való aktív részvételre, elősegítve a mindegyik félnek előnyös megállapodásokat.

„A nyugat-európai jóléthez való közelítés egyik legjobb eszköze lehet, ha azt a módszert honosítjuk meg Magyar­országon, amely tőlünk nyugatra több évtizede bizonyítottan garanciája a munkavállalók jólétének és a gazdasági szereplők versenyképességének” – fogalmaz Palkovics Imre. Hozzáteszi: most jött el az ideje ennek a több évtizedes távlatban nézve is példa nélküli változásnak. Emlékeztet, hogy a garantált bérminimum bevezetésekor és az azt követő években a jelentős munkanélküliség kihívást okozott, így az eszköz jó volt arra, hogy az erőfölényben lévő munkáltatók ne tudják alacsonyan tartani a béreket. A 2010-es évek második felében pedig jelentős ösztönzője volt a bérfelzárkóztatásnak a garantált bérminimum. Most viszont életszerűbb, igazságosabb rendszerre van szükség – jegyzi meg –, amely rugalmasan képes reagálni a munkaerőpiaci kihívásokra, valamint lökést adhat a fizetések emelkedésének, így végső soron a gazdaság uniós átlagot meghaladó növekedéséhez is hozzájárulhat.

A Munkástanácsok elnöke hozzáteszi, bízik abban, hogy a következő hónapokban sikerül megegyezniük a szakszervezeteknek, a munkáltatóknak és a kormánynak a középszintű kollektív megállapodások ösztönzéséről, már csak azért is, mert ezt a célt támogatja az uniós irányelv is. Hiszen a jellemzően vállalati szintű egyezségek önmagukban nem alkalmasak a munkavállalók érdekeinek védelmére.