Az EU korlátozza szuverenitásunkat

Nyitókép: Abdulbesar Ademi / ANADOLU / Anadolu via AFP

„Szóval el tudjuk kerülni a blokkosodás hátrányait? Valljuk be: a jelenlegi feltételek között erre nincs lehetőségünk. Az unió elkötelezett célja ugyanis, hogy minél szűkebbre szabja a tagállamok mozgásterét, s végül a döntéshozatalt a nagy, meghatározó államok kezébe adja, tehát egyfajta birodalmi elv lépjen életbe, mint mondjuk a Szovjetunió vezette Varsói Szerződésben és KGST-ben volt.

De azok erővel ránk kényszerített állapotok voltak, nem tudtunk belőlük kimenekülni, mert a fegyverek megszólaltak, ha arra vetemedett egy szovjet csatlósállam (1956, 1968). Mi következik ebből? Az, hogy végre nézzünk szembe a kérdéssel: mit akarunk kezdeni az unióbeli létünkkel? Ezt a kérdést nem lehet elmismásolni, nem lehet úgy megoldani, hogy időnként megpróbálunk kisasszézni bizonyos közös döntésekből, másokat elfogadunk, a harmadikat nem teljesítjük. (Utóbbi, például az Európai Bíróság gigászi büntetésének nem befizetése dicséretes bátorság volt.) Úgy látom, ezzel együtt sokszor csak taktikai lépéseket teszünk, viszont azt hiszem, egyenes stratégiai választ kell adnunk erre a kérdésre, mert Damoklész kardjaként függ fölöttünk már jó ideje.

Ezt a furcsa, felemás állapotot az unióval nem lehet örökké fenntartani, mert világos, hogy egyre erőszakosabb eszközökkel akarnak bennünket megregulázni, korlátozni, s ha ez sem válik be, kirúgni az EU-ból. Ez egyre rosszabb lesz, tehát a választ meg kell fogalmaznunk.

Ismét hangsúlyozom: ez nem egy átgondolatlan huxitról szól, nem ezt akarom sugallni. Ellenkezőleg: egy alaposan átgondolt és jól előkészített lépéssorozat megkezdését, melynek vége vagy az unió nemzetállamok laza szövetségévé válása – s akkor mód lesz a konnektivitás teljes érvényesítésére –, vagy az unión belüli feszültségek fokozódása, aminek jó vége nem lehet.

Ne várjunk sokáig a cselekvéssel!”

***