A mai nők többsége Nyugaton szexmentes életre kényszerül, a férfiak válaszul pornófüggővé válnak

Nyitókép: Donat Kekesi/XXI. Század Intézet

„A szexuális szabadosság mostanra egyre kevesebb szexet és egyre nagyobb boldogtalanságot eredményez. Míg a szexuálisan felszabadult nők a múlt század nyolcvanas éveiben heti több, átlagosan három szexuális aktust folytattak, addig ma Nyugaton alig hat százalékuk él nemi életet, ők is legfeljebb heti, de inkább havi egyszer. A mai nők többsége arrafelé – tehát Nyugaton – ezek szerint szexmentes életre kényszerül, magányra ítéltetik, vagy magányra ítéli magát, depressziósak lesznek és terápiára szorulnak.

Az egyre kielégületlenebb és elkeseredettebb nők férfiellenességükben túlszabályozzák a férfiak viselkedését, fel akarják számolni az udvarlás spontaneitását, veszélyzónává akarják változtatni a nemek közötti érintkezést. A férfiak válaszul pornófüggővé válnak és nehezükre esik, hogy férfiasságukat a virtuális téren kívül is bizonyítsák.

És akkor a metoo-mozgalom bizalomromboló hatásáról még nem is szóltunk. A metoo kezdetben a munkahelyi hatalmukkal visszaélők elrettentéséről szólt. Rövid időn belül azonban a kudarcos, korosodó nők pénzt kicsikarni próbáló kísérletévé züllött, parttalan bosszúhadjáratokká fajult. Egyre inkább évtizedekkel korábbi, ellenőrizhetetlen, sokszor légből kapott atrocitásokra hivatkozva sároztak be és lehetetlenítettek el befolyásos és sikeres férfiakat.

Ártatlanság vélelme?

Sem egykor a pártállamban, sem ma a meetoo-ügyekben nem játszik. A metoo-val való visszaélés súlyos károkat, tartós bizalomhiányt okozott az angolszász világ férfi-nő kapcsolataiban. Hazánkba hál' Isten, néhány elvetélt kísérletet leszámítva nem gyűrűzött be.  

A helyzetet súlyosbítja a biológiai nemek ellen folytatott harc. Ez egyben a szülők ellen is folyik. Nemváltásra buzdítják a kiskorúakat, hormonkezelést, sőt nemváló műtéteket végeznek rajtuk, nem egyszer szüleik beleegyezése nélkül, akiket esetenként még csak meg sem kérdeznek. A progresszió élharcosai közé tartozó német gyermekek 14 éves koruktól évente változtathatják a nemüket. Érdekes hogy 18 éves korig a szülő felel a gyermekért, ugyanakkor egy ilyen horderejű kérdésben szabad kezet kap az a kiskorú, aki alkoholt nem fogyaszthat, gépjárművet nem vezethet és jogilag sem felelősségre vonható. De egy életre megcsonkíttattja magát, hormonháztartását tönkretettheti.

Az ateistává és szexmentessé lett nyugati kultúra mára ürességet és céltalanságot eredményez, emellett gépies infantilizmushoz vezet. A társas kapcsolatok hiánya fizikai és lelki összeomlást okoz, ami miatt mindenki terápiára jár és analitikusától várja életválságának megoldását.

1994-ben az Amerikai Egyesült Államokban háromezer felnőttel 90 perces interjúkat készítettek. E szerint a párok harmada évente alig néhány alkalommal él nemi életet. A helyzet mára tovább romlott. A kétezres években a hajadonok 24%-a, a nőtlen férfiak 26%-a, a házasok 12-13%-a évente mindösszesen párszor él nemi életet. A nők mintegy 20%-a – saját bevallása szerint – gyenge a nemi vággyal rendelkezik és ha teheti, kerüli a nemi érintkezést.

Itt tartanak a fejlettek ma.

Miért mondunk le a szexről? Érzelem nélküli pénznyelő gépekké, karrierfüggő, boldogtalan, magányos, drogfüggő, unatkozó életre kárhoztatjuk magunkat, mert férfi-, illetve nőellenesek vagyunk, mert szex nélküli, szerelemtelen életre ítéljük magunkat?

Pedig a szex a test nyelve, és a kapcsolatépítés egyik útja. A mozgásba hozott érzelem, ami boldogságot és kielégültséget okoz. Megemel és feltölt. Ez az „érzelemcunami” a telefonszex, a szexklub, az egyéjszakás kalandok és a fizetett szexuális szolgáltatások által nem érhető el.

Ne hagyjuk, hogy a 21. század biológiai okokból feleslegessé tegye a szerelmet, a nemi életet!

Hogy a szex szerepét átvegye a spermabank, a mesterséges megtermékenyítés, a lombik, meg a klónozás.

Ne felejtsük, hogy az elszigeteltségben élő ember menthetetlenül leépül.”