Tapolyai szerint van itthon egy mélyhitű, kritikusan gondolkodó kereszténység, ami „nagyon frankó”. Ő – mint mondta – az üldözött egyházban nőtt fel a kommunizmus alatt, ami megőrző-önfenntartó-védekező kereszténység volt. Ő lát ma egy aktív keresztény réteget, s szerinte nagyon sokan keresők a mai magyar társadalomban. Szerinte Magyarország „felszántott talaj, ami jó”. Abba még életet lehet vetni. Sok istenkereső fiatallal találkozik, meg olyanokkal, akiknek senki nem beszélt Istenről, és szeretnék, ha valaki beszélne nekik.
Vajon nem új papságként tűnnek fel a pszichológusok?
– tette fel a kérdést Máthé Zsuzsa. Tapolyai szerint ez részben azért van, mert a papság elhanyagolta a feladatát. Az érett hitnek vonása az, hogy kritikusan gondolkozik, és ezt fel meri vállalni – a bátorság pedig nem agresszió. Emlékeztetett: Pál apostol azt mondja, most már felnőtt eledelt kell ennünk, ami rágós. Sem a szégyenteológia, sem a gazdagságteológia nem célra vezető.
Martí Zoltán szerint a fiataloknak „döbbenetes mennyiségű kérdése van”, amire választ fognak kapni, a kérdés az, hogy kitől: hívő emberektől vagy másoktól. Hozzátette: ha a Blaha Lujza téren megkérdeznénk az embereket, hogy van-e Isten, sokféle választ kapnánk, de azt senki nem válaszolná, hogy nem érdekli a kérdés.
Tapolyai Emőke szerint