Szuverenitás és modernizáció – Schiffer András és Orbán Balázs csapott össze a Tranziton

Nyitóképen: Orbán Balázs (jobbra) és Schiffer András (balra) a Tranziton. Fotó: Földházi Árpád

Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója és Schiffer András ügyvéd, volt országgyűlési képviselő is vitázott a Tranzit fesztivál pénteki napján. A téma a magyar nemzeti stratégia volt, Gerhardt Máté moderálásával.

Orbán Balázs négy nagy csomópontról beszélt. Az egyik a jelenlegi nyugati civilizáció társadalmi, ideológiai és fundamentális alapjai, folyamatai. Ebben ugyanis a magyar társadalom benne él. Voltak a történelemben pillanatok, amikor a nyugati civilizáció felhajtó erőként hatott ránk, ezzel szemben ma más a helyzet. „Tagadják a nemzet létjogosultságát, a közösségek és a családok erejét, a zsidó-keresztény hagyományokon alapuló értékeket. Ez tehát 

– sorolta.

A másik csomópont annak rögzítése, hogy az országot emellett modernizálni kell, nem ideológiai értelemben, hanem a huszonegyedik század kihívásaira válaszolva. A harmadik csomópont a szuverenitás, a világrendszerváltás kellős közepén azok az országok tudnak győztesként kijönni, akik meg tudják őrizni a szuverenitást. Ennek több dimenziója van, erős magyar szuverenitás nélkül nem lehet magyar nagystratégia, húzta alá.

Schiffer András, néhány kiinduló ponttal azért vitatkozna, például nem gondolja, hogy a magyaroknak a nyugati civilizációval lenne gondja. Mindazok az értékek, amikre a kormány hivatkozik, szerinte valójában igenis nyugati értékek. Persze nem azokról van szó, amiket például az amerikanizáció rá akar erőltetni Európára.

„Nehogy már nekünk kelljen elnézést kérni, amikor látjuk a párizsi olimpia megnyitóját” – riposztozott Orbán, mire Schiffer azt mondta, az ott történteket nem tekinti a nyugati civilizáció részének.

Ez azonban szerinte inkább szemantikai vita, majd a modernizáció kapcsán kitért arra, nem szabad a tudomány és a technika fétise előtt hajbókolni.

Inkább ezt az irányt kellene felülvizsgálni, véli Schiffer, felhozva a Covid-időszakot, amikor kísérleti vakcinákat erőltettek rá Európára, az SMS-ben szerződést kötő bizottsági elnök ténykedése nyomán pedig ezt már kivizsgálni sem lehet.

Orbán szerint külön kell választani a modernizációt és a modernizmust. Az utóbbi ideológia ellen valóban fel kell lépni, a jobboldal például világszerte ezzel szemben határozza meg magát, magyarázta. A modernizáció ezzel szemben leginkább az életminőség javításáról szól.

Vagyis szerinte nem elvetni kell a modernizációt, hanem kritikával kell illetni.

A vitapartnerek aztán összekaptak a digitális állampolgársági programon, ami kapcsán az ügyvéd számos alkotmányossági kifogással élt, szóba került a Sólyom László-féle Alkotmánybíróság vonatkozó döntése, mire Orbán Balázs közölte, minden állampolgár saját maga rendelkezhet továbbra is a saját adatai felett. 

A vita során Schiffer előhozta, a rendszerváltozás után szinte kifosztották az országot, a termelői kapacitásaira egyetlen másik posztszovjet állam sem vigyázott kevésbé, mint mi.

Ebből az ügyvéd azt hozta ki, az első számú szuverenitási kérdés éppen az, vannak-e olyan termelői kapacitások egy adott ország kezében, amivel versenyképes tud lenni. Ebben szerinte ma is kifejezetten gyengék vagyunk, miközben azt helyesli, hogy a kormány több lábra akar állni a gazdasági kapcsolatok tekintetében. A megvalósítás tekintetében azonban szerinte már nem állunk jól, összességében erős a függőségünk külső szereplőktől.

Orbán Balázs szerint ennél jóval bonyolultabb a helyzet,

A magyar nagyvállalatok már az árbevételük nagy részét az utóbbi területen szerzik, őket a globális környezetben való helytállásban, terjeszkedésben kell segíteni. Ez léptékváltás!

Emellett Magyarország nem engedheti meg magának, hogy a külföldi technológiára nemet mond, de csakis úgy lehet eljárni, például az autógyártás terén, hogy az nekünk is megérje, mi is profitáljunk belőle. A fürdővízzel együtt ne öntsük ki a gyereket! 

Kitért arra is, számos lépés történt az energiaszuverenitás, illetve a beszerzési csatornák bővítése terén, így már tudunk versenyeztetni a szereplőket. Ezzel szemben a Nyugat egyoldalú függőséget vár el, amit viszont mi nem akarunk!