Ezt Havas vitatta, de később azt mondta, végeredményt tekintve egyetértenek. Majd elmesélte, hogy amikor egyetemen oktatott, az volt a cél, hogy kritikus értelmiségieket neveljenek a hallgatókból, de ez végül nem sikerült, s példaként megemlítette, hogy Huth Gergely (a Pesti Srácok főszerkesztője – a szerk.) a tanítványa volt.
Bakács erre azt mondta, az értelmiségnek csak az árulását látja, s szerinte nem tud ez a réteg megfelelni az elvárásoknak. Havas ezután megint magáról beszélt mint az értelmiségi egyik formájáról, és emlékeztetett, hogy a Horn-kormányban hat napig volt államtitkár, Orbán Viktor pedig kétszer ajánlotta fel, hogy rádióelnök legyen, de nem vállalta. S kijelentette,
biztos nagyképűnek tartják, de neki sikerült a szuverenitását megőrizni.
Ezután a Magyar Narancs című hetilapról kezdtek beszélni, s Havas megkérdezte Bakácstól, aki egy időben a munkatársa volt a lapnak, hogy miért nem lehetett azt nyugdíjig csinálni? Azt válaszolta, hogy az igazi Narancs-korszak 1994-95-ig tartott, ekkor öröm volt ott dolgozni, de aztán elcsúszott olyan irányba, ami már neki nem tetszik, ezért nem is olvassa. Majd elmesélte, hogy a NER-ből felhívta egy kultúraszervező, hogy segítsen megjelentetni egy cikket a lapban. S levonta a konzekvenciát: a NER mozgatja az ellenzéki sajtót is.
Havas elmesélte, hogy amikor meglátta a Narancsban remek cikkeket író Winkler Róbertet, ahogy nemrég a