Az év interjúját jelentette meg a HVG Magyar Péterrel: főszerepben a „gyönyörű apácaliliomok” és az, hogy lehet ennyire tökéletes a TISZA-vezér
Sajtódíjat érdemel a csütörtökön megjelent interjú, ugyanis így rég kérdezett újságíró politikus alá.
Problémák léptek fel.
Nyitókép: YouTube
Egészen szürreális beszélgetést folytatott Havas Henrik a Frisshírek Podcastműsorában Bakács Tibor „Settenkedővel”. Már a műsor eleje sem volt mindennapi, kétszer kellett felvenni, mert valamilyen malőr történt, emiatt „picsázott”, „baszdmegelt” Havas, de ahelyett, hogy kivágták volna az elrontott részt, benne hagyták. Így kétszer tudtuk meg, hogy befürdött az egyik műsorával, ahova Laár Andrást hívta meg, mert a 120 perces társalgásból mindössze 8 percet tudott lehozni abból, amit a zenész a buddhizmusról mesélt.
Kapcsolódó vélemény
A tanár úr ezzel az eltávolított posztjával végérvényesen kiiratkozott a komolyan vehető közszereplők táborából.
A Settenkedő és a Tanár Úr azon kezdett el vitatkozni, hogy kockáztatni stratégiailag vagy taktikailag lehet-e. Bakács szerint stratégiailag, és kifejtette, hogy el akarta hagyni a társadalmi közegét, az értelmiségieket, ami kockáztatás, mert
aki egyetemet végzett, azt hiszi, jobban érzi magát azok között, akik szintén diplomások.
Ezt Havas vitatta, de később azt mondta, végeredményt tekintve egyetértenek. Majd elmesélte, hogy amikor egyetemen oktatott, az volt a cél, hogy kritikus értelmiségieket neveljenek a hallgatókból, de ez végül nem sikerült, s példaként megemlítette, hogy Huth Gergely (a Pesti Srácok főszerkesztője – a szerk.) a tanítványa volt.
Bakács erre azt mondta, az értelmiségnek csak az árulását látja, s szerinte nem tud ez a réteg megfelelni az elvárásoknak. Havas ezután megint magáról beszélt mint az értelmiségi egyik formájáról, és emlékeztetett, hogy a Horn-kormányban hat napig volt államtitkár, Orbán Viktor pedig kétszer ajánlotta fel, hogy rádióelnök legyen, de nem vállalta. S kijelentette,
biztos nagyképűnek tartják, de neki sikerült a szuverenitását megőrizni.
Ezután a Magyar Narancs című hetilapról kezdtek beszélni, s Havas megkérdezte Bakácstól, aki egy időben a munkatársa volt a lapnak, hogy miért nem lehetett azt nyugdíjig csinálni? Azt válaszolta, hogy az igazi Narancs-korszak 1994-95-ig tartott, ekkor öröm volt ott dolgozni, de aztán elcsúszott olyan irányba, ami már neki nem tetszik, ezért nem is olvassa. Majd elmesélte, hogy a NER-ből felhívta egy kultúraszervező, hogy segítsen megjelentetni egy cikket a lapban. S levonta a konzekvenciát: a NER mozgatja az ellenzéki sajtót is.
Havas elmesélte, hogy amikor meglátta a Narancsban remek cikkeket író Winkler Róbertet, ahogy nemrég a
tv2-ben szmokingban, csokornyakkendőben egy vidéki művházból bokszmeccset szakértett,
élő adásban háborodott fel, hogy „Hova jutottunk, hogy van pofája ehhez?!” Később mindennek lehordták, mert bántotta szegény Winklert, majdnem az anyja is leba.ta. Két kultúra összeütközése tárgyiasult Winkler csokornyakkendőjében meg a vidéki művházban – jelentette ki.