Ne öld meg a bölcseket!

„»Ne öld meg a bölcseket!«

Hogy is van ez? Szétcinkelnek tehetséges alkotókat, művészeket, mert egy-két politikailag elfogult és - ki tudja kivel - »háborúban álló« újságíró kitalál egy narratívát (aminek a 90%-a konkrétan nem igaz), majd azt mindenki kész tényként kezeli? Itt tartunk, tényleg? Azért köveznek meg embereket, hogy hol mondják el szabadon a véleményüket? Nem arra figyelnek, hogy valójában miket mondanak? Ezek alapján bullyingolnak jószívű, tehetséges és kiváló művészeket? Olyanokat is, akiknek a tehetségét egyébként ők maguk sem vitatják?

Tényleg ez lenne az igazi elfogadás, ez lenne a sokszínűség, az új iránti nyitottság?

Azok, akik szemellenzős, kirekesztő stílusban megírják a kommentjeiket Saiidról, vagy bármelyik zenész, író, költő barátomról, általam kedvelt és szeretett művészről, akivel eddig beszélgettünk - vagy messzebb megyek: akár rólam – végig nézték egyáltalán a beszélgetést?

Kötve hiszem és ez az igazán elkeserítő.

Ott tartunk, hogy előbb dagadnak az ujjak a billentyűzet fölé, hogy a felgyülemlett alpári, prosztó stílusú, demagóg és becsmérlő, bosszúvágy hajtotta öklendezést rázúdíthassák egyes interjúalanyokra, vendégekre, mint hogy akik ezt teszik, saját véleményt formálnának. Barátokra, ismét messzebb megyek: családfőkre, családtagokra zúdul a szenny. Ráadásul olyan tartalmakba állnak bele, ami még némi humort, öniróniát, életpozitivitást is igyekszik belevinni a hétköznapokba.
Ami egyszerűen csak szórakoztatni, kikapcsolni akar, miután bekapcsoltál.

Igyekszik önazonos és kedves maradni, de nem, ez se számít. Szégyellje magát, aki olyan közösségekbe áll bele ismeretlenül, látatlanul és tudatlanul, amelyek éppen valami jót igyekeznek létrehozni. Azok alá dobálják az égő gyufát az álszent »béke harcosai«, akik hidakat akarnak építeni. Aztán majd a komment szekció igazságot hirdet, igaz? Itt tartunk, ennyire igazodni kell, ez ma menő?

Mi életutakat mutatunk be, ismétlem: életút interjúkat készítünk és aki mást lát ebbe bele, vagy valótlan, köpködő, ócsároló üzeneteket fogalmaz meg, annak elmentek otthonról. Vagy nem, de akkor meg nagy valószínűséggel legbelül romlott lelkületű ember.

Csak, hogy tisztázzuk: Saiid egy kiváló ember, egy hete is az volt és egy hét múlva is az lesz, egy remek apa és egy szeretnivaló figura, függetlenül attól, hogy ki, mit kommentel.

Tudjátok mi a legfontosabb?

Ahogy erre reagálnak egyes emberek, azt bizonyítja, hogy nagyon is szükség lesz ránk a jövőben, szükség lesz még a szólásszabadságot megteremtő műsorokra. Még ebben az ellenszélben is. Mert innentől kezdve az a bátor, aki bejön hozzánk. Az a bátor, aki leül velünk beszélgetni (kötetlenül, bármiről, előítélet nélkül), és nem az, aki álszent módon igazodik, de legfőképp nem az, aki megfélemlít másokat a véleménye miatt.

»Ne öld meg a bölcseket!

Tudom, mit jelent a király álma.«

Meruk Marcell
A KözTér kreatív producere”

***