A moderátor Romsicsot idézve felvetette, nem csupán a közös többszörösnek tekinthető szereplőket kellene bevenni a nemzeti panteonba, ilyen formán akár Horthy és Kádár is szóba jöhet. Ennek kapcsán Szakály kifejtette, alapvetően mégiscsak ragaszkodni kellene a tényekhez, de szükség lenne a tiszteletre is. Minden korszakot vagy rendszert az alapján lehet megítélni, mit teremtett.
Összességében büszkébbnek kellene lenni a múltunkra, mint amennyire vagyunk. A franciák és mások például így tesznek – hangoztatta a történész. Ezzel szemben nálunk rögtön magyarkodással bélyegzik meg egyesek azt, aki csak kirakja a házára a nemzeti lobogót.
Lehet azon is mosolyogni, hogy a magyar királyság a keresztény Európa védőbástyája volt, de elég csak megnézni a történelmet. Vagyis a tényeket. Megjegyezte, nyilván lehet úgy is nézni a dolgokat, hogy az osztrák birodalom mennyi támogatást adott a végvár rendszerre, sokan így is tesznek, ám ez téves megközelítés.
Szóba került a cancel culture is, amiről Szakály azt mondta, mindig az adott kor viszonyaihoz képest kell megítélni a történéseket. Utólag nyilván okosabbak vagyunk, de ezt a próbálkozást el kell utasítani.
„Az én szememben hazaárulásnak tekinthető, ha valaki a saját nemzetével szemben lép fel” – fűzte hozzá a megítélés kapcsán, megerősítve, valójában az számít, ki mit tesz a nemzetéért.