Nyitókép: MTI/Balogh Zoltán
„Szerintem egy kicsit normális tantestület (mínusz igazgató) ilyenkor elgondolkozik azon elsőre, hogy mit gondol a jogszabály céljáról. Ha mást, mint a jogalkotó, akkor elgondolkozik azon szépen csöndben, mint minden normális magyar, hogy miként tudja némi lapítás, mismásolás segedelmével úgy kijátszani a szabályokat, hogy ne csesszék meg érte. Belpesten értelmiségiéknél persze.
Ezek a belpesti forradalmárok meg kiírják az oldalukra, teljesen nyilvánvalóan arra célozva udvariasan persze, de nem titkolva a lesújtó véleményt, hogy szarnak majd betartani a rendeletet, mert a jogalkotó hülye. (Elnézést a trágár szavakért, de fel vagyok dúlva.) Nyilván provokáció és nyilván egy kis botrány, esetleg tüntetés a cél. Az meg is volt és most hősnek, szabadságharcosnak érzik magukat. Fel nem foghatom, hogy a belpesti felső-középosztály és az abba törekvő felfele mobilisok számára miért jó, hogy a gyerekeik ilyen környezetben szocializálódnak. Ez finoman szólva ellentétes az osztályérdekükkel. Én biztos nem íratnám ilyen gimnáziumba a gyerekeimet, ahol a politika az első és nem a gyerekek érdeke, illetve okosteló nélkül nincs élet.
Persze pozitívan is hozzá lehet állni egy ilyen jogszabály céljához, a külpesti és a vidéki szülők, normális emberek például így vannak ezzel. Egy jog eszközeivel szinte megoldhatatlan problémát legalább minimálisan kezel ez a jogszabály, persze a tanárokra, az iskolákra, meg az iskolarendőrökre hárítva a végrehajtást.
Nem lesz könnyű, de azért csak kialakul egy olyan új gyakorlat, ami teremt néhány olyan órát, amikor a tanulók kénytelek lesznek csak magukra, csak egymásra és csak a tanárokra figyelni? Forradalom csak nem lesz belőle, vagy igen?”
***