Acharya megkérdőjelezte az elszigeteltség és az összekapcsolhatóság dichotómiáját, mondván, hogy „elszigeteltségben is van összekapcsolhatóság”. Kifejtette, hogy a teljesen elszigetelt civilizációk, amelyek nem érintkeztek egymással, ugyanazokra a problémákra ugyanazokat a megoldásokat találták ki.
Példaként hozta fel, a dél-amerikai Inka- és az indiai Gupta-birodalom népei ezer év és több ezer kilométer távolságban egymástól kezdték el használni a pamutruházatot. Ezután azt állította, hogy a világhatalmak kelet-nyugati kulturális felosztása egy felvilágosodás utáni, rasszista elképzelés, amelyet eredetileg a nyugat-európai kultúrák felsőbbrendűségének előmozdítására találtak ki.
Huseynov elmondta a hallgatóságnak, hogy a nemzetközi kapcsolatok geopolitikai szemlélete, amely a Szovjetunióban a hidegháború idején volt meghatározó, még mindig uralkodó hazájában, Azerbajdzsánban. Hozzátette, országa számára az elszigeteltség földrajzi elhelyezkedése miatt soha nem volt opció, mivel az ország mindig különböző nagy birodalmak „kereszteződésében” elhelyezkedett. Arra is rámutatott, hogy az orosz-ukrán háború kitörése óta országa stratégiai jelentősége megnőtt, mivel több árut szállítanak az Azerbajdzsánon keresztül haladó Középső Folyosó szállítási útvonalon.
Techera beszélt az Egyesült Államokról, ahol néhány hónap múlva elnökválasztás lesz. Szerinte a vezetőváltás önkép-változást is eredményez nemzeti szinten. Az Egyesült Államok a 20. század nagyhatalma volt, nagyon jól meghatározott önképpel. Ugyanakkor gyakran nem tudta, hogyan közelítse meg a nemzetközi kapcsolatokat. Manapság, véli Techera, ez épp fordítva van.