A kutatási vezető kifejtette: az Európai Unió lassan mozdul, a most elfogadott migrációs paktumot is két év alatt kell beilleszteni a nemzeti jogszabályokba, de még így is kérdéses, hogyan fog működni.
A nemzeti kormányoknak viszont nincs idejük, ezért léptek például az olaszok vagy éppen Málta, amely a Líbia keleti részér uraló tábornokkal egyezett meg.
Sayfo Omar elmondta azt is, hogy a mostani közel-keleti konfliktus csak közvetett módon van hatással a migrációra, hiszen Gázából nem lehet kijutni, a környező államok lezárva tartják határaikat. Ezzel együtt Izrael és a Hezbollah konfliktusa akadályozza a libanoni belpolitikai rendezést is. Ez pedig azért fontos, mert az ország 2018 óta a gazdaság mélyrepülésben van, ami erősíti a migrációs hajlamot. Emellett a konfliktus negatívan hat több ország, így Egyiptom és Jordánia turizmusára, ami miatt ott is növekszik a migrációs kedv.
Kitoloncolási kudarc
A kutatási vezető elmondta azt is, hogy a kitoloncolás nem igazán működik a gyakorlatban, tavaly 105 ezer személy lett kiutasítva az Unió területéről, de ennek csak a harmada hagyta el ténylegesen Európát. Ez az arány egyébként országonként változik, elsősorban azon múlik, hogy egy európai országnak milyen megállapodása van egyes kibocsájtó vagy tranzitországokkal.