Az Alkotmánybíróság elnöke: Karácsony nyugodtan elnézést kérhetne a vagdalkozásaiért

Nyitókép: Balogh Zoltán/MTI

„Amikor ifjú tanársegédként munkába álltam, még nem is létezett hazánkban alkotmánybíráskodás, így nem mondhatom, hogy ez volt a gyermekkori álmom” – nyilatkozta a Magyar Nemzetnek Juhász Imre, akit azt követően választották meg az Alkotmánybíróság (AB) elnökének, hogy Sulyok Tamást államfővé választotta az Országgyűlés. Azt mondta, ez a jogászszakma csúcsa, olyan feladat, amely egész embert kíván, és megtisztelőnek tartja, hogy rá esett a választás. Az alkotmánybírói mandátum tizenkét évre szól, az övé jövőre jár le, így a tisztsége végéhez közeledve nemigen számított rá, hogy ha csak szűk tíz hónapra is, de vezetheti a testületet.

Az interjúban szóba kerül a főpolgármester-választás körüli számos jogi procedúra. Juhász kijelentette, 

ugyanis ez a jogállami működés. „Az állam szabályozott keretek között garantálja minden érintettnek a sérelmesnek vélt döntés felülvizsgálatát. Ráadásul ez a választási eljárásban meglehetősen szoros határidők mellett történik meg” – fogalmazott, és azzal folytatta, hogy nem tudja, miért idegenkednek egyesek az újraszámlálástól, ennél kevés demokratikusabb dolog van választáskor a jogorvoslatok következményei között. 

Egy megismételt szavazás például több aggályt is felvethet az Alkotmánybíróság új elnöke szerint: nem ugyanazok a választópolgárok vesznek részt rajta, mi lesz a korábbi szavazatokkal, az új voksolásig befolyásolhatják a választókat, és így tovább. Ezért Juhásznak régóta az a szilárd meggyőződése, hogy 

„Karácsony Gergely kételyeit ugyanakkor mintha nemigen sikerült volna eltüntetni. Találkozott a városvezető nyilatkozataival?” – tette fel a kérdést a lap. „Ami a főpolgármester úr idevágó, AB-t becsmérlő nyilatkozatait illeti, a jelek szerint Karácsony Gergely úgy volt ezzel az üggyel, mint Virág elvtárs A tanú című filmben: előbb volt meg nála az ítélet, mint hogy megtartották volna a bírósági tárgyalást” – érvelt a taláros testület elnöke, s azzal folytatta, hogy a végén Karácsony Gergelytől senki nem vett el semmit, igazából jól is járt: az első, részleges újraszámolás után 41 szavazattal nyert, a jogerős eredmény viszont majdnem háromszáz voks előnyt mutat a javára. 

Juhász azt mondta, az újraszámlálás a politikai szereplők és a választópolgárok számára is egyértelműsítette, hogy Karácsony Gergely nyert, senkiben nem maradhatott kétely a legitimitását illetően. Ennek okán pedig 

A Magyar Nemzet ezt követően arra utalt, hogy nem Karácsony az egyetlen olyan ellenzéki szereplő, aki politikai szervezetként hivatkozik az AB-re, s megkérdezte, nincs-e szükség a szakmai renomé helyreállítására?

A politikai értékítélet – legyen bármilyen fájó vagy igazságtalan – mégiscsak politikai. Így is kell viszonyulni hozzá. A szakmaiság a testületben garantált, az Alkotmánybíróság előtt, ha egyáltalán ismertté válik, nem számít a panasztevő politikai hovatartozása – jelentette ki az Ab elnöke, azzal nem tudnak mit kezdeni, hogy egyesek politikai képzelőereje erősebb a kelleténél. 

Juhász azt mondta, a társadalom talán hozzászokott ahhoz, hogy a politikus – kis túlzással – azt mond, amit akar. Azon azonban érdemes lenne minden közszereplőnek elgondolkodnia szerinte, hogy az Ab a magyar államszervezet és az állami működés része. Hasonlóképpen, mint a főpolgármester vagy egy parlamenti párt vezetője. Ha az egyik ilyen résztvevő megpróbálja kirekeszteni az elfogadhatók köréből a másikat, lényegében a demokratikus jogállamot ássa alá. 

– tette hozzá, s közölte, hogy ők legtöbbször még csak fel sem vehetik a kesztyűt, hiszen az Ab nem lehet a politikai adok-kapok része.

Juhász a 2006-os rendőrterror idején – amikor Gyurcsány Ferenc volt a miniszterelnök – részt vett a történések körülményeit feltáró Civil Jogász Bizottságban. Ezért a lap megkérdezte tőle, hogy akkor megszűnt-e idehaza a jogállam. Az elnök kijelentette, ha politikus lenne, azt mondhatná: igen, a jogállam elvárásai jó ideig nem érvényesültek, az állam, a közhatalom ebből a szempontból akkor megbukott. De a szakmai megközelítés ennél árnyaltabb szerinte.

és az is, hogy a bíróság első fokon legtöbbször elrendelte az utcáról összegyűjtött emberek letartóztatását. Sokszor többnapos ruhában, koszosan, véresen léptek a tárgyalóterembe az emberek, és a bíró csak annyit nézett, hogy a jelentésben a rendőrök leírták: az illető követ dobott feléjük” – fogalmazott, de kitért arra, hogy másodfokon a legtöbb érintettet szabadon engedték, s bár tartott velük szemben az eljárás, már emberhez és a jogállami feltételekhez méltó módon védekezhettek, utóbb pedig majd mindegyiküket felmentették.

Ez persze nem teszi semmissé az elszenvedett megaláztatást, állítja, különösen nem a testi-lelki sérülést, ahogy azt sem, hogy a rendőrtámadás miatt többségében elmaradt a felelősségre vonás. A Civil Jogász Bizottság munkájának jelentőségét pedig abban látja, hogy eleve formabontó és újszerű dolog volt, hogy a bizottság megalakult. Addig az egyéni jogvédelemről úgy vélekedett a hazai nyilvánosság, hogy az kizárólag baloldali, liberális alapállású, vagyis egy irányba elkötelezett tevékenység lehet, pedig

A legmaradandóbb, egyben a legmegrendítőbb élménye az volt, amikor végighallgatták az áldozatok személyes történeteit. Legtöbbjük nagy elszántsággal ült le velük, ám amikor az átélt eseményekről meséltek, például arról, hogyan térdeltették őket a rendőrök a Magyar Rádió udvarán, miként kínozták őket lelkileg és sokszor testileg is, a legkeményebbek szeme is könnybe lábadt. Olyan traumát szenvedtek el, ami egész életükre velük marad.

A bikacsök a fegyveres hatalom egyes képvise­lőinek részéről érkezett, például vipera és vadászfegyver formájában. Az, hogy ez soha többé ne fordulhasson elő, az állam fő felelőssége, de megvan a maguk felelőssége a politikusoknak is. Az erőszak nem lehet a politikai nézeteltérések megoldásának eszköze – nyilatkozta Juhász Imre.