A kárhoztatott nyugati civilizáció törölte el a rabszolgaságot például. Vagy akár a gyarmatosítás kérdése: van ennek egy paradoxona, hogy tudniillik a gyarmati népek épp a „nyugati, fehér, keresztény” világból importált eszmék alapján lázadtak föl a gyarmatosítók ellen. Az önrendelkezés, demokrácia, emberi jogok – ezek a nyugati, fehér, keresztény civilizáció alkotásai.
Ez a mi szabadságunk tartalma, kerete, ezt a rendet szülte nekünk a kereszt szabadsága. Ezért jó a nyugati civilizáció országaiban élni – és (ezt is írtam már) nem csak a nyugati, fehér, keresztény emberek számára jó itt élni.
És még valamire figyelmeztet bennünket, amit Nicolás Gómez Dávila fogalmazott meg frappánsan: „Nem az a keresztény társadalom, ahol senki sem vétkezik, hanem ahol sok a bűnbánó.” Ez a mi szabadságunk keresztje, bizony. Ha rajtam múlna, akkor a Gellért hegyen, a világ számára jól láthatóan ráadásul kettős kereszt világítana, hogy még egyértelműbb legyen, miről is szól a magyar szabadság.