„Némelyek istenképe egyenesen démoni” – Tornya Erika új könyvéről

Huszonegy gramm – ez a lélek „súlya” Duncan MacDougall amerikai orvos 20. század elején tett megállapítása szerint. Ennyivel lettek könnyebbek ugyanis közvetlenül halálukkor a pá­ciensei. Persze aki tudja, mi a lélek, nem méricskéli. A lélek a keresztény teológia és filozófia szerint a test formája. Nem a lélek lakozik a testben, hanem a test a lélekben, utóbbi animál minket.

A lélek pszichológiai-­spirituális fogalma azonban nem erre a lélekre utal, hanem a személyiségünkre, az énünkre, a mentálhigiénénkre, a pszichénkre. Keresztény szemmel nézve ez elválaszthatatlan teremtményi mivoltunktól, és erőst jót tesz neki a megfelelő istenkapcsolat, a rendezett hitélet.

Tornyai Erika nővérnek mérnök végzettsége van, s miután a szerzetesség mellett döntött, elvégezte a teológiát is. Azóta lelki kísérő, lelkigyakorlatok vezetője, egyben A Szív jezsuita magazin szerzője és szerkesztője is. A két hivatás a lelkiségről szóló írásokban ért össze, s ezekből kaptunk most válogatást. A kis, pihekönnyű kötetecske három részre oszlik: belső úton, lelkigyakorlatok, közösségben.

A szerző járatos a pszichológia aktuális áramlataiban és más hagyományok meditációiban is (például mindfulness, buddhizmus). Nyitásként tulajdonképpen azt tisztázza, hogy miben különbözik egymástól a keresztény lelki kísérés és meditáció, valamint a pszichológiai terápia és tudatosság. A legfontosabb, hogy a kettő nem zárja ki egymást, sőt fontos kiegészítői lehetnek egymásnak. Ám a terápia magunkra irányul és problémaközpontú, problémát kíván megoldani, a keresztény lelkiség pedig Isten-központú, és nem megoldani kívánja a problémát, hanem odaajánlja Istennek.

Szóba kerülnek istenképek is, s a szerző olyan meghökkentő kijelentést tesz, hogy vannak, akiknek az istenképe saját sérüléseik vagy egyházképük, kereszténységképük miatt egyenesen démoni – azaz nem helyénvaló, torz, amit helyre lehet, helyre kell tenni. Úgyszintén korunkhoz szóló fontos üzenet, hogy merjünk tökéletlenek lenni – ami mind a terápiáktól tökéletességet váró, mind a kereszténységet tévesen tökéletesek vallásának elképzelők számára felszabadító lehet. Izgalmas a lelki fegyelemről szóló fejtegetés is.

A második rész kicsit speciálisabb: a jezsuita rend alapítójának, Loyolai Szent Ignácnak a lelkiségébe nyerhetünk betekintést. Itt Erika nővér lényegében Ignác lelkigyakorlatos könyvének mentén bont ki témákat. A Lelki­gyakorlatok egy négyhetes el­vonulás útmutatójaként és reflexiójaként szolgál. Négy hét Istennel töltött elvonulásban pedig az ember magasságokat és mélységeket él meg. A szerző itt értelmezi a keresztény küldetést, beszél a világhoz való keresztény viszonyulásról, ír arról, hogy mi a különbség választás és döntés között, sőt még a naplóírás és a helyes étkezés is szóba kerül, hogy a blokkot a keresztény liturgikus év fénypontjáról, a húsvétról való elmélkedések zárják.

Végül keresztény mindennapjaink ügyes-bajos dolgai kerülnek szóba: a Notre-Dame leégése, a strukturális bűn divatos fogalma, a felszabadítási teológia esetleges képessége az irányváltásra, a Jézus Szíve-tisztelet, a szentségimádás (ezek speciálisan katolikus dolgok), az isteni megtestesülés kérdése, legvégül pedig a világbéke és a belső béke viszonya.

Szent Ágostontól is tudjuk: tartós világbéke sosem lesz, a világ bajai nem szűnnek meg. Úgyhogy érdemes a belső békére törekedni. Ebben is segítenek Tornyai Erika elmélkedései.

Tornyai Erika RSCJ: A lélek súlya – Spiritualitásról egyszerűen. Jezsuita Kiadó, 2024