Még egy érv a telefonok ellen a tantermekben

2024. július 30. 08:52

A telefonok kitiltása nem az ideális lépés, de a szükséges.

2024. július 30. 08:52
Telefon, illusztráció. Fotó: Foundry Co from Pixabay
Szakos Enikő
Szakos Enikő
Vendégszerző

Nyitókép: Pixabay

A szerző az MCC Tanuláskutató Intézetének kutatója

Egészen meglepő, hogy mennyien és hogyan védelmezik az iskolai telefonhasználatot, mintha egy régóta fennálló társadalmi konszenzussal menne szembe most a kormány a korlátozással. A progresszív felfogás hátránya, hogy a folyamatos meghaladást és újítást szorgalmazza, akkor is, amikor valami jól működik úgy, ahogy van. Az emberek közötti interakcióra alapuló nevelés és tudásátadás a köznevelésben egy évszázadok óta jelenlévő, hatékony, a társadalmat összetartó forma, amelyet az utóbbi években próbálunk képernyőkkel és gépekkel helyettesíteni, 

figyelmen kívül hagyva, hogy a gyermekeknek mire van igazán szüksége.

A telefonok kitiltása az osztálytermekből egy régóta és globálisan jelenlévő vita, amely Magyarországon a legújabb jogszabálytervezettel vált igazán égető kérdéssé. A Belügyminisztérium szabályozná, hogy a telekommunikációs eszközök, amelyek kép- vagy hangrögzítésre és internet elérésre alkalmasak, azok használatukban korlátozottak legyenek a közoktatási intézményekben, ha a tanár máshogy nem rendelkezik.

Világszerte bevett szokás, hogy a telefonokat a diákoktól elveszik a tanítási nap elején, és csak sürgős vagy kivételes esetben adják nekik vissza, illetve távozáskor. A tavalyi évben Angliában bevezették az intézkedést, miután felmérések alapján kimutatható volt, hogy 

jobban teljesítenek a diákok, ha nem tartják maguknál az okoseszközeiket. 

Európán belül olyan országokban mint Franciaország vagy Belgium, de távolabb, a sikeres oktatásnak örvendő Kínában is tilos a mobiltelefonok alkalmazása az iskolában.

Idehaza eddig az intézmények saját házirendje szabályozta, hogy mit enged a diákoknak az iskola, valamint a szülőkre volt bízva, hogy adnak-e készüléket a gyermekeknek.

Sokan még mindig nem látják, hogy az intézkedés elsősorban nem a tanárokért van, hanem a gyermekekért. Azok az érvek, melyek szerint a tanórán az okostelefonok előtt is lehetett a pad alatt levelezni, zavarni az órát vagy éppen másra figyelni, a „bezzeg az én időmben” kezdetű megszólalások nem érzik az addiktív képernyő súlyosságát és hogy ott milyen korlátlan és ellenőrizetlen dolgok képesek elvonni a gyerekek figyelmét, szőnyeg alá sepernék a problémát. Amíg az önszabályozó tanulást és kellő önfegyelmet nem sajátítják el a gyermekeket, addig segítenünk kell őket a keretek kijelölésével. Miért ne lehetne letölteni a tananyaghoz kapcsolódó tartalmakat a telefonra és integrálni az oktatásba? Röviden: 

mert egy pillanat alatt feljön egy értesítés a készüléken, ami eltereli a gyerekek figyelmét, és mert a játékok valószínűleg csábítóbbak, mint hogy még az olvasás is egy apró digitális képernyőn történjen.

De azon kívül, hogy a figyelmüket ezzel elősegítjük, olyan online bántalmazástól is megvédjük őket, amelyekre korábban lehetőség sem volt. A kép- vagy videófelvételek, amelyek nyilvánosságra hozásával egymást megalázzák, sajnos egyre gyakoribb esetek, amelyek kezelésében az egyik legfontosabb lépés, hogy ennek a lehetőségét is kizárjuk. 

És bár a telefont és az internetet lehetne jól is hasznosítani, az ellenőrizés nélküli használat során a gyermek – nagy valószínűséggel merem állítani – nem a tananyagot kiegészítő olvasmányokat, vagy az érdeklődése szerinti könyveket olvassa ahelyett, hogy a kémia kísérletre figyelne, hanem a TikTokon jelenlevő néhány másodperces videókat pörgeti, ahol a woke influenszerek és őrült amerikai youtuberek kellemetlenkedésével találkozik. Így ahelyett, hogy például alapvető természettudományos ismereteket szerezne (amiről divat azt gondolni, hogy nincs rá szükség), vagy egy értelmes felnőtt gondolatait hallgatná, 

még kártékony tartalmakat is néz a telefonján, hogy pótolja a folyamatos impulzusokat, amelyek a nap többi részében érik. 

Az állandó telefonon csüngés pedig számos idegrendszeri problémát is okoz, ahogy azt nagyszámú tanulmány is bizonyítja már, de ami ugyanilyen fontos, főleg a járvány miatt iskolából kimaradt generáció számára: a társas kapcsolatok megromlása. A közösen eltöltött idő, a tanórák közötti szünetek, a kirándulások, a délutáni foglalkozások vagy egy-egy projektmunka lehetőség a szociális készségek fejlesztésére, gyakorlására, a barátságok kiépítésére, a konfliktusokkal való megküzdés gyakorlására - tehát amire az életben mindig szükség lesz. A képernyőfüggőség elveszi ezt a kapcsolódási lehetőséget a gyermekektől. Amennyiben az iskola intézményétől a nevelést is elvárjuk, úgy szükséges az alapvető emberi készségek, kompetenciák elsajátítása, így legalább az oktatással töltött időben szükséges, hogy a képernyőidő szabályozva legyen.

A kivételekre mutogatni pedig sosem megoldás, és központi szabályozást nem is lehet arra hivatkozva hozni. A jogszabály ad annyi rugalmasságot, hogy a tanár engedélyével bevihető az osztályterembe a mobiltelefon, ha úgy ítéli meg, hogy a feladatellátáshoz elengedhetetlen, és az analóg eszközök, a digitális tábla és társai nem elegendőek a szemléltetéshez. 

A telefonok kitiltása nem az ideális lépés, de a szükséges. 

Az ideális persze az lenne, ha a gyermekek minél később kapnának saját készüléket, ha addigra megtanulnák, hogy mikor és mire szabad használni, hogy hogyan kell utánajárni az interneten fellelhető dolgok igazságtartalmának, és ha a személyiségformálódásuk legintenzívebb szakaszában olyan dolgokkal töltenék a szabadidejük nagyrészét, ami építi és fejleszti őket, hozzáad a személyiségfejlődésükhöz és jobb emberekké válnak általa.

Kapcsolódó vélemény

undefined

Kohán Mátyás

Mandiner

Idézőjel

Kilencediktől felfelé a telefontilalom kényelmes önáltatás csupán, nem pedagógia.

 

Amerika választ! Kövesse élőben november 5-én a Mandiner Facebook-oldalán vagy YouTube-csatornáján!

Összesen 16 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
atti64
2024. július 30. 13:33
A SZAR OKOSTELEFON LESZ AZ EMBERISÉG VESZTE!!!!!!!!!!!!!!!A TUDATOS NÉPBUTITÁS AZ MEGY FASZBUK, INST, BUZI OLDALAK KÖVETÖK INFLUENZÁS BARMOK LUSTA KUTYÁK!!!!!!!!!!!!!!!!MINDENKI CSAK AZ ENTERT AKARJA NYOMNI JO PÉNZÉRT!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!BAZD MEG EZT A VILÁGOT!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
A ráció prófétája
2024. július 30. 12:30
Nem beszélve arról, hogy telefonokkal felszerelt gyerekek között sokkal mélyebb a bántalmazás, zaklatás. A bántalmazott gyerekről készítenek egy felvételt, és már szét is van küldve a fél iskolába.
Welszibard
2024. július 30. 11:27
Az iskola célzott és tervszerűen megszervezett ismeretek tanulásának és gyakorlásának színhelye, mely az életben való eligazodásra szolgál. Ezt a tevékenységet a szaktanár koordinálja. Ebbe a folyamatba avatkozik be egy másik információs csatorna, amelyet nem a tanár, hanem a gyerek koordinál. Az a tipikus "Két dudás egy csárdában" esete. Azaz ez a csatorna lehet magánlevelezés, kép-film nézegetés, pornográfia, játék, egymás hergelése, stb., vagyis figyelem elterelő és a tanár tevékenységét anulláló, közömbösítő. Ebből az, következik, hogy én az órák alatti tiltással értek egyet.
bagoly-29
2024. július 30. 10:10
Az itt ellenkező idióták tartottak -e órát olyan osztályban, ahol a tanulók egy része a telefonjával volt elfoglalva? A zajról (hivás, beszélés, stb) már nem is beszélve! A tanórán szellemi munka kell folyjon s az csak figyelemmel és fegyelmezetten történhet! Ezek nélkül csak egy egyszerű foglalkozás marad, minden eredmény nélkül!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!